Gábor Jenő

Ftacsik Jenő (Pécs, 1893 – Pécs, 1968)

Festő, grafikus, tanár. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1911-1915 között. Mesterei: Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar. A végzés után rajztanárként működött erdélyi és felvidéki városokban, majd 1919-ben Pécsre került, ahol megismerkedett a modern művészeti irányzatok – nála egy generációval ifjabb – képviselőivel (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Weininger Andor), akik érzékelhető hatást gyakoroltak művészi fejlődésére. 1926-ban és 1937-ben Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. Stílusára az expresszív, kubisztikus ábrázolásmód a jellemző, de megjelenik művészetében a szürrealizmus és az elvont konstruktivizmus is. Az UME (Új Művészek Egyesülete) és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának tagja volt. 1939-ben a Nemzeti Szalonban állította ki képeit. Pécsi tanítványai közé tartozott Gyarmathy Tihamér és Lantos Ferenc. 1941-től Szegeden tanított, majd 1947-ben Budapestre költözött. 1948-ban első díjat nyert a Munkásábrázolás címmel kiírt pályázaton. 1955 után fogott Martyn Ferenc hatására az elvont kifejezésmódok kutatásához. 1959-ben az Ernst Múzeumban Klie Zoltán, Járitz Józsa, és Csillag István társaságában állított ki. 1963-ban Pécsett volt gyűjteményes kiállítása, ekkor életműve jelentős részét a pécsi Modern Magyar Képtárnak adományozta. 1966-ban költözött végleg vissza szülővárosába. Emlékkiállítását 1971-ben rendezték meg Pécsett. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi múzeum gyűjteményében. Irodalom: Gábor Jenő (kat.bev.tan: Romváry F.), Műgyűjtők Galéria, 1993.