(Bécs, 1888 – Párizs környéke, ?)
Festő, grafikus, bábművész, író. Művészeti tanulmányait Hollósy Simon técsői növendékeként kezdte. Münchenben és Párizsban képezte magát. Első önálló kiállítása 1920-ban a Wiener Szalonban nyílt, 1922-ben a Belvederében állított ki. Külföldi tárlatok során vett részt Velencében, Berlinben, Nürnbergben, Varsóban. Könyvillusztrációként közreadott linóleum- és ólommetszeteiről vált széles körben ismertté. Tagja volt a KUT-nak. 1929-ben a budapesti Tamás Galériában nyílt önálló kiállítása. Pályáját 1919-től, a Wayang játékok című előadástól kezdve végigkísérték a bábművészeti kísérletek is. 1931-ben Párizsban telepedett le és bekapcsolódott az Arc-en-Ciel bábegyüttes munkájába. Bábokat tervezett 1934-ben a Magyar legenda, 1937-ben Az ember ragédiája előadáshoz. Visszaemlékezését Hollósy Simonra A festőkapitány címmel, a Nyugat folyóiratban adta közre 1933-ban. Szépirodalommal is foglalkozott, több regénye jelent meg: Lula, Senkiember János. Irodalom: Rabinovszky Máriusz: Kiállítások, Nyugat, 1929.