Horog (Nagyszentmiklós, 1884 – Budapest, 1972)
Festő, grafikus. 1901-1905 között a budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar voltak a mesterei. Alkotásai 1903-tól folyamatosan szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. 1905-ben Münchenbe ment, ahol A. Asbénél tanult. 1909-10-ben Berlinben dolgozott, Falus Elekkel közösen plakátokat és könyvillusztrációkat készített. Hazatérte után részt vett a kecskeméti művésztelep megalapításában. Ezután ezred-festőként Prágába helyezték. 1911-ben Párizsban, Brüsszelben és Londonban járt tanulmányúton. 1914-ben Itáliába látogatott. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a Képző- és Iparművész Szakszervezetek Szövetségének elnöke volt. 1920-ban a Szinyei Társaság és a Lechner Társaság alapító tagja. A Munkácsy Céh és a Magyar Arcképfestők Társaságának tagja. 1921-ben Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Budapesten ekkor jelent meg rajzalbuma, Lehel Ferenc bevezetőjével. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben ismét Olaszországban járt tanulmányúton. 1929-ben elnyerte a barcelonai világkiállítás aranyérmét. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. Utazásai mellett 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. 1928-1946 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst Múzeum tárlatait rendezte. Nagyobb gyűjteményes kiállításai az Ernst Múzeumban voltak (1920, 1924, 1954). A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1945 után számos arcképet készített művésztársairól. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a 20. század első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd az 1910-es években a Vasárnapi Újságban, az 1930-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Mint karikaturista, a Horog álnevet használta. Művészeti írásait az 1920-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. Díjai: Munkácsy-díjas (1952) és Érdemes művész (1964). Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Nevét a Herman Lipót díj őrzi. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra Múzeumba került. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Könyve: Herman Lipót: A művészasztal, Bp., 1958. Irodalom: H.L.: Önéletrajz, Est Hármaskönyve, 1923, Emlékkiállítás katalógusa (Bev.tan.: Pogány Ö. Gábor), Bp., 1974.