(Pinkafő, 1888 – Palm Beach, Florida, 1973)
Festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Münchenben folytatta. Mesterei Mátray Béla, Lórántfi Antal és Balthazar Schmidt voltak. 1909-ben Párizsba ment, itt Prinet volt a tanára. Első képeit már ki is állították az Őszi Szalonban. Hazatérve az iparművészet minden ágával foglalkozott, 1912-ben ki is állította szobrait a Műcsarnokban. Budapesten működött rajztanárként. Tanulmányutakat tett Itáliába és Franciaországba. 1913-tól folyamatosan részt vett a hazai kiállítási életben. Első gyűjteményes tárlatát a Paál László Társaság rendezte 1927-ben. 1930-ban megkapta a Ráth-díjat. Az 1930-as években több gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten, 1930-tól 1933-ig minden évben több hónapot dolgozott a gyulai művésztelepen, amelynek 1931-től vezetője is volt. Római ifjú című szobrát a budai Várpalotában állították fel. A Magyar Képzőművészek Egyesületének pénztárosa és zsűritagja volt. 1945-től Ausztriában élt, majd 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le véglegesen. A daytoni egyetemen tanított, idős koráig megmaradt művészpedagógusnak. Rangos nemzetközi művészeti társaságok választották tagjaik sorába. Számos monumentális egyházi mű alkotója. Plakettek, emlékérmek, szobrok, domborművek (például Kossuthról) is születtek keze alól, de elsősorban a táj, azon belül is leginkább a hegyvidék festője volt. Több helyen állnak köztéri munkái, Budapest sok képet vásárolt tőle. Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galériában, amerikai gyűjteményekben és a kolozsvári múzeumban.