(Temesvár,1890 – Budapest,1969)
Festőművész, karikaturista, illusztrátor. Zórád Ernő festő, grafikus nagybátyja.
Zórád István és Breitkopf Ida gyermekeként született Temesváron. Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1907-től a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban szerepelt olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeivel. 1921. október 29-én Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel fiatalabb, szombathelyi születésű Miklós Annával, Miklós János és Takács Anna lányával, akitől 1930-ban elvált. 1930. december 19-én Budapesten újból megházasodott: a nála 14 évvel fiatalabb, érsekújvári születésű Papácsy Kornélia Máriát, Papácsy Elemér és Csizmazia Emma lányát vette feleségül, tőle 1954-ben vált el.
Illusztrátorként élclapok számára dolgozott, számtalan adoma-illusztrációt készített. Művészetén a müncheni iskola hatását érezni, amely egész életpályán végigkíséri. Művei elsősorban tájképek, valamint mesterien kidolgozott figurális jelenetek, de a történelmi Magyarország különböző tájait is megfestett a Felvidéktől egészen Erdélyig. Realista stílusban festett, tájképein megfigyelhetők a nagybányai iskola mestereinek, többek közt Ferenczy Károly hatása is. Termékeny alkotó volt. Halálát tüdőgyulladás okozta.
A híres Mélypince , a Tabán leghíresebb vendéglője volt állandó törzshelye. A vendéglős Poldi bácsi Krúdy nagy hódolója évekig könyörgött a festőnek – etette itatta hitelbe – csak hozza el Krúdy Gyula híres írót a kocsmájába. Zórád végül is beváltotta ígéretét, így kezdődött Krúdy és a vendéglős sírig tartó barátsága.
1907-től olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Mint illusztrátor is tevékenykedett, újságok részére készített igen sok rajzos illusztrációt. Festményein főként tájképek, figurális jelenetek tűnnek fel. Igen termékeny alkotó volt, aki képein megörökítette a történelmi Magyarország különböző tájait a Felvidéktől Erdélyig. Alkotásai rendkívül sokfelé szóródtak szét.