(Sátoraljaújhely, 1893 – Budapest, 1961)
A középiskolát Sopronban végezte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1911-1916 között Edvi Illés Aladár, és Bosznay István növendéke volt, nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. A főiskola elvégzése után Sopronba tért vissza, ahol 1919-ben festőiskolát szervezett. A zalaegerszegi főreálgimnázium rajztanára volt 1920 és 1927 között. 1922-től rendszeresen szerepelt a városban rendezett kiállításokon.1927-35 között Győrben rajztanár a Reáliskolában. Állami ösztöndíjjal járt tanulmányúton Hollandiában, és Németországban, Münchenben 1926-1927-ben. Több országos és hollandiai kiállítása volt. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ben győri utcarészletekből Győrben volt gyűjteményes kiállítása. 1935-től Budapestre helyezték, az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított tovább. 1937-ben a budapesti Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, valamint Rotterdamban is rendezett egyéni tárlatot. Akvarelljeivel számos díjat nyert. A művész a régi gyulai művésztelep vendég alkotója volt 1938-1939-ben és 1941-ben. Budapest 1945 utáni újjáépítéséről készült 48 akvarellje a Magyar Történelmi Képcsarnokban látható. Művei megtalálhatóak a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, a győri Xantus János Múzeumban, Gyula város gyűjteményében, a KöröspArt Galéria gyűjteményében és a budapesti Magyar Nemzeti Galériában. Többek között megkapta az Esterházy-díjat, a Halmos Izidor életkép díjat (1940), az Állami Akvarell-díjat (1943).