(Opécska,1912 – Budapest, 1998)
Grafikus. Iskoláit Gyulán, majd Budapesten az Oroszlán utcai Művészeti Iskolában végezte. Korai alkotó korszakában stilizáló művészete keleti hatást mutat és az ősmagyar, székely hiedelemvilág jelenetei, szimbólumai jelennek meg a nagy gonddal, alapossággal kidolgozott képein, tanúságot téve mítoszteremtő képességéről. Ázsia c. fekete-fehér sorozatában álmait, rejtett vágyait segítette világra jönni, ami alapja volt nagyon sok későbbi munkájának (kiadó:Bartha Társaság, 1938) Első meseillusztrációi mellett (Karácsonykor égben, földön, matyó mese versekben és képekben 1939.) Ady Endre versei lettek alkotóművészetének meghatározó forrásai. Első kiállítását 1931-ben rendezték Gyulán. Korai munkái kalandos, gazdag mesevilágot tárnak elénk. 1942-ben volt a háború előtti utolsó kiállítása. Mint a Szépmíves Műhely tulajdonosa a saját művein kívül kiadta kortársak alkotásait is a Magyar Grafikusok Könyvei sorozatban (Molnár C. Pál Cyrano, Dandé József Szegénység útja). 1957-ben Olaszországban megjelent a Fata Morgana c. rajzgyűjteménye. A korai reneszánsz fametsző mestere, Hans Holbein nagy hatással volt rá. Maga írta a verseket Holbein Haláltánc metszeteihez (Szépmíves Műhely, 1942.) A Dante illusztrációkat követően, stílusa megváltozott. Az 1960-70-80-as években a természet megfigyelése, a magyar népi motívumkincs gazdagsága, a magyar népköltészet, a mesék színes világa nyomán rajzaiban a magyarságra jellemző komponálási zártsággal társuló romantikus vonás fedezhető fel. 1982-ben a művész jubileumi kiállításának katalógusaként megjelent az Alkotás és genetika című, művészeti hitvallását is elemző füzete. Magyarországon kívül kiállítása volt Münchenben (1980), Gyula testvérvárosában Ditzingenben (1995). 1994-től állandó kiállítása volt Gyulán, 2012-ben emlékkiállítást rendeztek 50 grafikájából. A város díszpolgára. Munkássága elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.