(Budapest, 1934 – Szentendre, 2004)
1952-1958: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szabó Iván. 1964-1967: Derkovits-ösztöndíj; 1968: X. Szegedi Nyári Tárlat díja; 1972: Munkácsy-díj; 1973: Tornyai-plakett; 1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díj, Pécs; 1980: Kulturális Minisztérium díja; 1981: III. Országos Éremművészeti Biennálé díja, Sopron; 1983: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1985: érdemes művész; 1993: Symposion-díj, Országos Éremművészeti Biennálé; 1994: az év koszorús szobrásza. 1993-tól a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja, a MANIANA nevű nemzetközi művészeti csoport alapítója. 1955-től kiállító művész, elsősorban kisplasztikákat, portrékat és érmeket készít. 1959-1964 között rajztanár, 1965-1966-ban meghatározó élményt jelentett számára a hódmezővhelyi művésztelepen töltött időszak. 1969-től a szentendrei új művésztelepen él. Műveit lírai hangvételű, érzelemgazdag ábrázolásmód, derű és életöröm jellemzi. Érmészetének játékos formavilága a humor iránti érzékenységéről tanúskodik, sőt a groteszk megfogalmazás sem áll tőle távol. Sziporkázó ötletgazdagsága időről időre magától értetődő természetességgel újítja meg a mintázás klasszikus formarendjét. Szobrászatának központi témája az emberi figura. Kisplasztikák, érmek, portrék és monumentális alkotások készülnek műhelyében, amelyeknek legjellemzőbb vonása a játékosság, az ironikus valóságlátás és valóságláttatás, a groteszk szemlélet. Műveinek domináns anyaga a bronz, de farag követ is. Játékossága, ötletgazdagsága legfőként éremművészeti, a hagyományos, klasszikus érem-műformát felbontó munkáiban bomlik ki. (www.artportal.hu)