(Békéscsaba, 1925 – 2004)
Élete és munkássága is szülővárosához, Békéscsabához kapcsolódott, ahol 1952 óta folyamatosan festett és faragott. Művészeti ismereteit képzőművészeti szabad iskolákban és Mokos József művésztelepén sajátította el. 1954-ben részt vett a tokaji művésztelep megalapításában. Később nyaranta meglátogatta a tokaji szabadiskolát, ahol új-és újabb barátokat szerzett. 1954-től már gyermekszakköröket is vezetett. Tanítványai a hazai- és nemzetközi kiállításokon egyaránt számtalan díjat kaptak. 1986-tól a nyári gyermek-képzőművészeti táborok vezetője volt Szanazugban. A Vágréti-féle gyermekműhelyekben a növendékek megtanulták a szabad alkotás örömét, a szakmai tanácsadás mellett a technikák, a rajzolás tudományának megismerésével együtt. A szakkörökben és a táborokban készült munkákat rendszeresen be is mutatták helyi kiállításokon és más fórumokon. A művész munkáját nagyszerű kezdeményezések, végtelen gyermekszeretet jellemezte. Tehetséges, lelkes és fáradhatatlan munkása volt a művészetnek. Békéscsabán sok-sok gyermeket indított el a művészeti alkotómunka felé, számos tehetséget fedezett fel, és segítette fejlődésüket, alkotói kibontakozásukat. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Körös-táj Művészeti Társaságnak is. Műveivel rendszeres szereplője volt a hazai csoportos kiállításoknak, számos egyéni tárlaton mutatkozott be itthon és sikeresen több külföldi országban; 1996-ban Németországban is, ahol nagy népszerűségnek örvendtek képei, majd két év múlva Mainburgban, de Európán kívül Japánban is volt kiállítása, felkérték a dánfoki művésztelep vezetésére is. Példaképnek Paul Kleet és Kandinszkijt tekintette.