(Vác, 1889 – Budapest, 1973)
Mint oly sokan, ő sem volt próféta saját hazájában. Már főiskolai tanulmányai kezdetén eltanácsolta a pályáról egyik professzora. Ugyanaz, aki évekkel később az Ernst Múzeum New York-i kiállításán hangosan méltatta képeit. Végh Gusztáv ekkorra elvégezte a müncheni Művészeti Akadémiát, s a Műcsarnokból 1924-ben kizsűrizett festményei sikert arattak Párizsban, a Salon d’Automne-ban. Első önálló Szajna-parti bemutatójáról a tekintélyes londoni művészeti folyóirat, a The Studio terjedelmes kritikát közölt: “Végh valóságos akrobatája a rajznak, aki – különösen a könyvillusztrálásban és – díszítésben a tökéletességig fejlődött. Művészete különös keveréke az archaikus és szépművészeti elemeknek. Színes litográfiáit pedig a japán művészet és a párizsi modernizmus inspirálta. Végh Gusztáv szorgalmas művész, s ahhoz a zenészhez hasonlítható, aki nappal orgonán játszik, éjjel pedig könnyed, vidám chansonokat komponál.”
Nem az éhező művészek sorstársa volt. Tekintélyes apai vagyonából megengedhette magának, hogy ne szoruljon képei eladására. De pénzéből és szívéből sok-sok nyomorgó barátja, köztük Tihanyi Lajos támogatására is futotta. Embersége életeket mentett a második világháborúban. Rózsadombi villájuk pincéje tele volt üldözöttekkel. Később nem sokat beszélt ezekről a dolgokról, mindez természetes volt neki. Éppúgy, mint a kisemberek szeretete, akiket sorra megörökített a Tabánban éppúgy, mint a párizsi utcákon.
Képeiről megértő szeretet sugárzik. Így láttatja elegáns nőként a híres féllábú kokottot, akit más, a kificamodott mohóság célpontjaként talán visszataszítónak ábrázolt volna. Távol állt ez tőle, hisz ekkortájt Krúdy és Passuth barátságát bírta, akik az igényes illusztrátort és könyvtervezőt is tisztelték benne. Eközben több mint hatszáz jelentkező közül ő nyerte meg a Goethe-centenáriumra kiírt nemzetközi pályázatot. Ugyancsak első díjazottja a Szent Ferenc-év alkalmából a Fioretti -könyv tervezésére és rajzi megjelenítésére a Vatikán által meghirdetett művészversenynek. Ennek kapcsán az első osztályú pápai lovagrenddel és a Vatikáni Arany Érdemrenddel tüntették ki (ez utóbbit az elmúlt kétszáz évben ötven magyar művész kapta, legutóbb Patay László festőművész).
Sokoldalúságát különösen a két világháború között az alkalmazott grafikában kamatoztatta Végh Gusztáv. Szinte az összes magyar cigaretta dobozrajzát és plakátját ő készítette, éppúgy, mint a Koestlin csomagolásait, a Zwack-palackok címkéit vagy az Esti Hírlap megszűntéig változatlan fejlécét. A Darling cigaretta kollekciójának terve az 1937-es párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Végh Gusztáv, aki az Atelier iskolában Orbán Gusztáv, Kozma Lajos, Lesznai Anna és Gádor István mellett grafikát tanított ingyen, fizetés nélkül, belekóstolt a nonfiguratív megfogalmazásba is. Kritikusai szerint az a művész, aki az elvont formákat is gyengédséggel tudja megtölteni. Gazdag életművét halála előtt szinte teljességében a Magyar Nemzeti Galériára örökítette.
Forrás: www.budapestaukcio.hu