Baji Miklós Zoltán

(Békés, 1961)

Festő, grafikus. 1987-től vesz részt kiállításokon Budapesten, Szentendrén és Erdélyben, ahol festményeit, grafikáit mutatja be, de performanszokat is rendez. 1990: Népművelési Intézet-Műcsarnok, nemzetközi kiállításszervező tanfolyam. Tanulmányutak: 1998: Olaszország; 1991: Ausztria; 1992, 1993, 1994: AnnArt, Románia; 1996: Torontó. 1998: Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja; 1989: Országos Amatőr Biennálé, Kecskemét, MNKSZ különdíja; 1997: Kívülről Befelé. Nemzetközi Karikatúrakiállítás, Budapest, Szabad Képző- és Iparművészeti Szövetség díja; Alföldi Tárlat, Békéscsaba, a Media Wave, a Tilos Rádió, valamint a Vajda Lajos Stúdió díjai [Gubis Mihállyal]. Az autodidakta művész első képét 1987-ben állították ki a Békési Művésztelepen, ekkor dekoratőrként és nyomdászként dolgozott. Alkotótáborokba járt Dömsödre, Szentendrére, Hédervárra, ahol Samu Géza és Misch Ádám korrigálták. 1989-ben abbahagyta a táblaképfestészetet és megrendezte Békéscsabán az első nyilvános happeninget. A Vásárhelyi Iskola konzervatív hagyományait ápoló térségben ellenállásba ütköző tevékenységet folytat. 1991-ben Gubis Mihállyal megszervezte a Csalánleves intermediális művészeti fesztivált. Ezt a szintén békéscsabai Nemzetközi Performance Fesztivál követte az Oriens ’92 keretein belül. A Csalánleves III. után elveszítette addigi újságírói állását. Ennek dacára nem hagyott fel – saját elnevezésével – kulturális vállalkozóként űzött tevékenységével: a BMZ Art & Media 1995-ben a békéscsabai Jókai Színházban újabb fesztivált szervezett. Itt ismerkedett meg Monty Cantsin (Kántor István) performance-művésszel, aki meghívta Kanadába. A Québecben bemutatott Angyali Asszimiláció II. című performance-a – melyben a bécsi akcionizmus schwarzkogleri ágára emlékeztető elemek (a saját testtel kapcsolatos akciók, vérvétel, végbélbe vezetett gépszobor csöve stb.) keverednek a Nitsch Orgia-Misztérium Színház rituális elemeivel. ~ Kanadában csatlakozott a New Erotic neoista csoporthoz. 1997-ben itthon BMZ ANGEL THEATRE néven „pszichotechnobody-art” műfajban tevékenykedő, változó személyekkel dolgozó csoportot hoz létre, melynek a tagjai gyermekei is. A változatos műfajokban dolgozó (intermédia, totális média, neo-body art) magát neodadaistának is definiáló művész Hajas Tibor és a Fluxus szellemi örökségét egyaránt magáénak vallja. 1997-ben BMZ HUNGARIAN ARTANGEL az Emberbőr Árverés project keretében a saját bőrére tetováltatott, majd plasztikai sebészeti úton eltávolított képeit állította ki és bocsátotta áruba.