(Szatmárnémeti, 1880 – 1953)
Festő, grafikus. Művészeti tanulmányokat Lipcsében, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott. 1906-ban – még főiskolai hallgatóként – a nagybányai szabadiskolában tanult. 1918-ban Felsőbányán dolgozott. Egy a nagybányaihoz hasonló művészeti iskolát kívánt létrehozni Nagy Oszkárral, Pirk Jánossal, Tibor Ernővel és Udvardy Ignáccal. Felsőbányán készült munkáikat csoportos tárlaton Kolozsvárott, Nagyváradon és Aradon mutatták be. Visszajárt Felsőbányára festeni, egészen a 20-as évek végéig. Felesége L Krausz Ilona grafikus volt. Erdély több vidékén mintegy vándorolva éltek, például a Bánátban, Segesvár, majd Kolozsvár környékén, Kalotaszeg táján. Erdélyi tájak, erdélyi emberek megörökítője művein. 1911-ben a Műcsarnokban állított ki, majd a következő évben Szatmáron. 1932-ben Torockó környéki motívumokból gyűjteményes tárlata volt Budapesten.