Fontos a minőség! Számunkra fontos a közönséggel való kapcsolattartás. A művészet bemutatása szebbé tudja tenni életünket, segít a jelenben, feltöltődést adhat a jövő megéléséhez. Kiállításainkat a segítség, az értékmentés jegyében, a Kohán Györgyhöz, az alföldi és a nagybányai festészet képviselőihez kötődő gondolat jegyében valósítottuk meg. Rendeztünk jótékonysági tárlatot a gyulai Postagalériában (2007. február 5. és február 24. között), bemutattuk a régi gyulai mestereket a Kohán Képtárban (Bíró György, József Dezső, Kiss Sándor, Szilágyi István, május 15. és szeptember 14. között). Egy régi kitűnő gyulai műgyűjtő, dr. Soóky András művészeti hagyatékának még fellelt darabjait (Részletek a Soóky hagyatékból) saját galériánkban, a Szilágyi István Kiállítóteremben mutattuk be 2008. november 28. és 2009. február 20. között. 2010. június 8-tól június 21-ig tekinthették meg az érdeklődők a Jóbarátok I: Kohán és Szilágyi című, a Corvin János Múzeummal közösen szervezett kiállításunkat. A Jóbarátok II: Koszta és Hajdik Emlékkiállításunkat a Dürer Teremben rendeztük meg, 2012. március 13-tól április 22-ig. Évek óta folyamatosan működik a „Polgári enteriőr” minőségi képeket bemutató kiállításunk a gyulai Elizabeth Hotelben. 2015-től aktívan segítjük-szervezzük az új Kohán Képtár tárlatait. 2021-ben a Modern és plein air című kiállításunkon saját gyűjteményünkből mutattunk be válogatást a közönségnek. | ![]() ![]() |
Gráber Margit
Budapesten született Gráber Mór (1855–1921) turócszentmártoni származású magánhivatalnok, likőrgyáros és Baumann Róza lányaként. Apai nagyszülei Gráber Miksa kereskedő és Pikler Netti, anyai nagyszülei Baumann Zsigmond ügynök és Mangold Róza voltak. Iskoláit a budapesti Iparrajz Iskolában kezdte Vesztróczy Manó tanítványaként. 1911-től a Művészház tanfolyamán vett részt, ahol Kernstok Károly oktatta. Ezt követően az Iparművészeti Főiskolán tanult tovább. 1915-ben kezdett dolgozni. 1916-ban a Kecskeméti művésztelepen dolgozott Iványi-Grünwald Béla tanítványaként. 1918-ban a Nagybányai művésztelepen tevékenykedett. 1922-től volt kiállító művész. 1924-ben Párizsba mentek. 1928-ban hazatért Franciaországból. 1924-től tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának. 1945 után freskóterveket készített. 1948-tól oktatott is. 1948-ban a Régi Művésztelep tagja lett.
-
Gráber Margit: Pihenő (1920-as évek)290000 Ft
Kohán György
(Gyulavári, 1910 – Gyula, 1966)
Festő, grafikus. 1929-1930-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Már 1930-ban önálló kollekcióval jelentkezett a Nyugat folyóirat képtárlatán, a Tamás Galériában. 1931-32-ben Párizsban képezte magát, 1935-ben Itáliában járt tanulmányúton. 1933-tól Hódmezővásárhelyen élt, egyik alapító tagja volt a Tornyai Társaságnak. A helyi kiállítási szereplések mellett 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1942-ben a Műbarát Galériában mutatkozott be. Az 1950-es évek elején modernizmusa miatt kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből. Első egyéni kiállítása Hódmezővásárhelyen 1956-ban nyílt, 1959-ben pedig a Műcsarnok rendezett alkotásaiból önálló tárlatot. 1956-tól haláláig rendszeres résztvevője volt a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak és az alföldi csoportos kiállításoknak. 1959-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1960-ban és 1964-ben pedig Munkácsy-díjat kapott. Legjelentősebb önálló kiállítása 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt. 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért. Első emlékkiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték, majd Berlinben, Békéscsabán és Gyulán állították ki műveit. Művészi hagyatéka – mintegy 700 festmény és 2200 grafikai mű – a gyulai Erkel Ferenc Múzeumhoz került, melyből állandó kiállítás látható a róla elnevezett képtárban. Nevét utca is viseli. Képei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a békéscsabai és a hódmezővásárhelyi múzeumban is. Irodalom: Pogány Ö. Gábor: Kat. bev. tan., Bp., 1965, B. Supka Magdolna: Kohán György, Gyula, 2001.
Gábor Jenő
Ftacsik Jenő (Pécs, 1893 – Pécs, 1968)
Festő, grafikus, tanár. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1911-1915 között. Mesterei: Edvi Illés Aladár és Zemplényi Tivadar. A végzés után rajztanárként működött erdélyi és felvidéki városokban, majd 1919-ben Pécsre került, ahol megismerkedett a modern művészeti irányzatok – nála egy generációval ifjabb – képviselőivel (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas, Weininger Andor), akik érzékelhető hatást gyakoroltak művészi fejlődésére. 1926-ban és 1937-ben Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. Stílusára az expresszív, kubisztikus ábrázolásmód a jellemző, de megjelenik művészetében a szürrealizmus és az elvont konstruktivizmus is. Az UME (Új Művészek Egyesülete) és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának tagja volt. 1939-ben a Nemzeti Szalonban állította ki képeit. Pécsi tanítványai közé tartozott Gyarmathy Tihamér és Lantos Ferenc. 1941-től Szegeden tanított, majd 1947-ben Budapestre költözött. 1948-ban első díjat nyert a Munkásábrázolás címmel kiírt pályázaton. 1955 után fogott Martyn Ferenc hatására az elvont kifejezésmódok kutatásához. 1959-ben az Ernst Múzeumban Klie Zoltán, Járitz Józsa, és Csillag István társaságában állított ki. 1963-ban Pécsett volt gyűjteményes kiállítása, ekkor életműve jelentős részét a pécsi Modern Magyar Képtárnak adományozta. 1966-ban költözött végleg vissza szülővárosába. Emlékkiállítását 1971-ben rendezték meg Pécsett. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi múzeum gyűjteményében. Irodalom: Gábor Jenő (kat.bev.tan: Romváry F.), Műgyűjtők Galéria, 1993.
Csányi Lajos
(Budapest, 1887 – ?, 1944 k.)
Festő. A budapesti Mintarajziskolában tanult, mestere Ferenc Márton volt. Pályáját színpadi díszletfestőként kezdte, majd naturalista tájképeket készített. Kiállítási katalógusok örökítik meg 1927-től szerepléseit. Tagja volt a Független Művészek Társaságának. Az 1930-as évektől rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain.
Bényi László
(Rákosliget, 1909- Budapest, 2004)
Festő, művészeti író. A miskolci művésztelepen Benkhard Ágostnál folytatott tanulmányokat, de végül 1931-1933-ig jogi tanulmányokat végzett. Közben Aba Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta. 1930-1936 között a Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjas hallgatója, mestere Réti István volt. 1935-ben Olaszországban és Líbiában, a későbbi években még sok másik országban járt tanulmányúton. Eleinte a szolnoki művésztelepen, az 1940-es évektől a Dunakanyarban főleg Zebegényben és Nagymaroson dolgozott. 1957-1970 között a Nemzeti Galéria főmunkatársa volt, ahol több jelentős kiállítást rendezett. 1933-tól voltak tárlatai itthon (Műbarát, Nemzeti Szalon, Művész Galéria, Nemzeti Galéria, Műcsarnok, Fényes Adolf Terem, Szeged, Debrecen, Szolnok Miskolc) és külföldön (Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán). Csendéleteket, tájképeket és figurális kompozíciókat festett, de szívesen megörökítette utazási élményeit is. Munkásságát külföldön is elismerték, díjat nyert a többi közt 1969-ben Párizsban és Szicíliában. Itthon a Szinyei Társaság Díját, Munka Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Csillagrendjét kapta. Több jelentős művészeti tanulmány és monográfia szerzője. Munkái a Nemzeti Galériában, Szolnokon, Szegeden és Debrecenben találhatók. Irodalom: Nagy Zoltán: Bényi László, Budapest, 1982.
-
Bényi László: Szekér50000 Ft
Mihalovits Miklós
Mihálovits, Mihalovics, Mihálovics (Budapest, 1888 – Budapest, 1960)
Festő. A Nemzeti Szalon egyik megalapítója, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat törzstagja, állandó zsűritagja volt. Budapesten, az Iparművészeti Iskolában és a Benczúr mesteriskolájában folytatott művészeti tanulmányokat. Tanulmányúton járt Olaszországban és Németországban. Táblaképek mellett freskókat is festett, üvegablakokat készített. 1927-ben elnyerte a székesfőváros Ferenc József jubileumi díját, 1929-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, ahol rendszeresen kiállított. Itthon és külföldön is számos elismerésben részesült, megkapta többek között a Kohner, Somsich, Ipolyi díjakat. Krisztus szenvedése című képéért 1934-ben Vaszary díjjal ismerték el munkásságát. Kitűnőek a természetben festett képei is. Az itáliai tengerpart, Capri szigetének sziklái mellett nagy szeretettel festette a vidéki Magyarországot is. Fontos szereplője volt a gyulai művésztelepnek, ahol 1931-től 1941-ig minden évben dolgozott, részt vett a festőiskola munkájában is. 1938-ban elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díját.
-
Mihalovits Miklós: Hajók a kikötőben220000 Ft
Koszta Rozália
(Gyulavári, 1925 – Gyula, 1993)
Festő. Már gyermekként érdeklődött a művészet iránt, nagy figyelemmel kísérte a természetben festő Szilágyi István és Kohán György munkáját. A polgári iskolában, majd a szakkörben József Dezső tanította rajzolni. Bíró György is biztatta a művészeti tanulmányokra. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1949-50-ben Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Bencze László tanítványa volt. Leningrádban 1950-56 között a Művészeti Akadémián (Repin Intézet) Melnyikov és Oresnyikov volt a mestere. Itt 1956-ban kapott diplomát. Életének viszonylag rövid, de meghatározó korszaka volt a rákosszentmihályi születésű Hajdik Antal festőművésszel kötött házassága. A két művész még a főiskolai évek idején házasodott össze 1952-ben, majd 1957-ben Gyulára költöztek. Mindketten az itt élő emberek életének mindennapjait, egyszerű mozzanatait, expresszív portrékat és a térségre jellemző táji világot festették. Több kiállítást rendeztek közösen, például 1957-ben a gyulai Művelődési Házban, 1958-ban az Erkel Ferenc Múzeumban, valamint részt vettek válogatott csoportos kiállításokon, többek között a Munkácsy Mihály Múzeum Alföldi Tárlatán is. A művész házaspár először itt, a régi múzeum majd művésztelep otthonában, a mai Kohán Képtár műteremlakásában lakott. A város később könyvtárat alakított ki az épületben. A művészek 1960-ban elváltak, Koszta Rozália Béke sugárúti házába költözött, ahol haláláig élt és alkotott. Az Erkel Ferenc Múzeum művészettörténésze lett, közben szabadon alkothatott, szakkört is vezetett. Tanulmányai befejezése után kezdte keresni és kialakítani egyéni stílusát. Sok portrét, tájképet, csendéletet készített, de családtagjait, művésztársait is megörökítette festményein. Kitűnő akvarelleket is festett. Dolgozott Kárpátalján és a tokaji művésztelepen is. Az 1970-es évektől olajképein a sík, vonal és a tiszta színek uralkodnak. Rendszeresen utazott az európai nagyvárosokba (pl. Bécs, Párizs, Róma), hogy megismerje a nagy múzeumokat, képtárakat. Művészi hitvallásáról ezt írta Koszta Rozália: „Gyulán születtem, itt nevelkedtem, ide tértem vissza (…) mert itt találtam nyugalmat az alkotó munkához. Itt találkoztam azokkal az emberekkel, akik arra késztettek, hogy megfessem őket, mert mindig is az arcokat szerettem, kerestem rajtuk a jeleket, melyeket a sors, a szenvedés és a gyöngédség vésett beléjük.”
Koszta Rozália számos egyéni kiállításon vett részt szerte az országban, de külföldön, például Londonban is. Rendszeresen szerepelt válogatott, csoportos kiállításokon a Műcsarnokban és a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten, de festményeit láthatták a határon túl, például Aradon, Nagybányán, Zentán élő művészetkedvelők is.
Koszta Rozália sokat tett a Kohán-hagyaték méltó feldolgozásáért. Tízéves küzdelmének és munkájának köszönhetően jött létre 1979-ben a Kohán Múzeum. Egész életében szervezőként is aktívan részt vett Gyula város közéletében: előadásokat tartott, szakmai szervezetek, társaságok tagja volt. 1993. október 8-án bekövetkezett halála nemcsak a családi és baráti körének jelent fájdalmas veszteséget, hanem a művészeti élet és Gyula város lakosai számára is. Ma is hiányzik a városból művészi egyénisége, szellemisége és sohasem fáradó tenni akarása.
(Durkó Károly)
Kántor Andor
(Budapest, 1901 – Budapest, 1990)
Festő, tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula volt a mestere, aki mellett 1927-30 között tanársegédként működött. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Mátrafüred, Mártély, Sümeg) dolgozott. 1928-tól kiállító művész. 1929-től rendszeresen megfordult a szentendrei művésztelepen. 1930-ban a nagybányai Szépművészeti Iskolában képezte magát.Tagja volt a KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek.1937-től tagja lett a Szentendrei Festők Társaságának. Feleségével, Gálffy Lolával a szentendrei Régi Művésztelepen élt, évtizedekig meghatározó alakjai voltak a művésztelep életének. Oktatási tevékenysége jelentős. 1948-tól tanára, majd igazgatója volt a budapesti Művészeti Gimnáziumnak. 1965-ben gyűjteményes tárlata nyílt a Csók István Galériában, Budapesten, 1982-ben retrospektív kiállítása Szentendrén. Fontosabb díjai: Munka Érdemérem, Fővárosi Nívódíj, Csók István-emlékérem, Munkácsy-díj (1967). Elnyerte a Kiváló tanár és Érdemes művész címeket is. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum gyűjteményében. Irodalom: Mucsi András (szerk.): Gálffy Lola – Kántor Andor, Szentendre, 1982.