(Budapest, 1899 – 1965)

festő, grafikus. Művészeti tanulmányait 1934-1938 között Aba Novák Vilmos szabadiskolájában folytatta. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Marosán Gyula festőművésszel. Az 1930-as évek végétől az Ernst Múzeum kiállításain szerepelt. Az 1940-es években, az 1945 után Európai Iskola néven jelentkező művészcsoporthoz csatlakozott. Részt vett 1945-1950 között az Európai Iskola csoportos tárlatain. 1950-ben elvált a később külföldre távozó Marosántól, az 1950-es években visszavonultan alkotott. Az 1960-as évek elején hagyományos stílusú képeket is festett. Művészi hagyatéka az utóbbi években került az érdeklődés előterébe. Alkotásai a pécsi Modern Magyar Képtárban és hazai magángyűjteményekben találhatók.

(Nagykanizsa, 1946)

festő, főiskolát végzett. Festeni 1975-től magánúton tanult. Első mestere Dr. Bacsa Antal festőművész volt. Máriának az alkotás a végtelen feloldódást jelenti, elsősorban a természet világában. Képei technikáját, színvilágát mindig az élmény határozza meg. Szereti környezete alakzatainak, élőlényeinek, fényeinek ritmusát, az ember alkotta világot, az élet örömét. Ábrázolásmódja impresszionista töltéssel kísért romantikába hajló realizmus. 1993-tól alapító tagja volt a Független Magyar Szalon Országos Képzőművészeti Egyesületnek.
2004-től tagja az Országos Képző és Iparművészeti Társaságnak.
Önálló kiállításon először 1980-ban mutatkozott be szülővárosában.
Aktívan 1995-től kapcsolódott be a művészeti életbe. Számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait, melyek megtalálhatóak úgy a hazai, mint külföldi gyűjteményekben. Rendszeresen részt vesz az országos kollektív kiállításokon is.
Látogatója több rangos művésztelepnek. Meghívást kapott 2009-ben Ausztriába BAD GLEICHENBERG alkotó táborába. A Velencei tavi festőversenynek 5 éve meghívott tagja, képei általában a aszabadban készíti.
Zalakaroson a Gránit Gyógyfürdő fő épületében állandó galériája működik. Röszler Mária művészete érzelmekre hat, így a művészet szerető közönségéhez is közel kerül.
A néhai Pogány Ödön Gábor művészettörténész így ír alkotásairól: „Röszler Mária a természet, a víztükör, a növényzet (fű, fa, virág) tárgyköre kimeríthetetlen kínálattal ihleti festésre. Született tehetsége tulajdonképpen színérzékenységével nyilatkozik meg legfelszabadultabban. Jól operál a fénnyel és az atmoszférával.”

Forrás: http://roszlermaria.atw.hu/

Főbb kiállításai:
Hollandia 1993, 1995, Németoszág 1996, Auszrtia 1997, 1998, Svájc 1998

(Okány, 1950)

Festő. Szegeden szerzett diplomát, 1965-től a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Stúdió tagja volt. 1974-től szerepel csoportos kiállításokon, 1977-től egyénileg is bemutatja műveit itthon és külföldön.

(1883 – 1954)

Komáromi Kacz Endréné Kis Sarolta magyar festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Neogrády Antal volt a tanára, az ő révén döntött az akvarell-festészet mellett. Tájképeket, gyermek-életképeket, virágcsendéleteket festett. Az „Ozsonna“ című zsánerképe jellemző darabja annak a gyermek-életképsorozatnak, amely a kislányát ábrázolja különböző helyzetekben és környezetben. Életképei sorozatából való a „Hol van Chile“ című vízfestmény, a földgömbön böngésző kislány-alak és a „Kék madár“ fojtott tűzű színekkel adott, hangulatos interieurbe helyezett, játszadozó leánygyermek. „Interieur“ című festménye elnyerte a főváros díját.
Komáromi Kacz Endréné festményei közül különösen virágcsendéletei ismeretesek a közönség körében. Virágcsendéleteivel szerezte meg kétszer az Eszterházy-díjat a „Nyugalom“ és a „25. zsoltár“ (rózsák) című csendéleteivel.

Forrás:novembergallery.com

(Szombathely, 1909 – Budapest, 1995)

1935–1938 között kisebb megszakításokkal a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, ahol tanulmányozta Róma városépítészetét és a Szent István templom építészetét ismerte meg.

Építészettörténettel, műemlékek védelmével, helyreállításával és rekonstrukciójával foglalkozott. Nevéhez fűződnek – többek között – az óbudai Nagyszombat utcai római kori amfiteátrum megőrző és helyreállító munkái, a budai várbeli Szent Miklós-templom románkori részleteinek feltárása, ill. a Halászbástya középkori kőtárának kiépítése, továbbá az újmassai őskohó, a siklósi gótikus várkápolna helyreállítása. A Vigadó helyreállításának művészeti–műemléki vezetője, a budai vár középkori erődje és a várpalota- együttes, az Oroszlános-udvar, a Hunyadi-udvar és a Szent György tér helyreállítási munkálatainak irányítója.

Forrás: https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/gero-laszlo-ifj

(Dés, 1909 – Budapest, 1964)

Festő. Tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Akadémián kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1934-ben. Mesterei Csók István és Vaszary János voltak. A Nemzeti Színház dísz-lettervezőjeként tevékenykedett 1938-ban. 1939-től rajztanárként dolgozott. 1934 óta kiállító művész, 1937-től szerepelt a Műcsarnok csoportos tárlatain. Gyűjteményes kiállításon mutatta be műveit a Műcsarnokban 1956-ban, a Csók Galériában 1964-ben és az Ernst Múzeumban.

(Szeged, 1901 – Budapest, 1944)

Festő, grafikus. Polgári családba született, apja terménykereskedő volt. Művészi tehetsége és ambíciója már korán megmutatkozott, az első világháború alatt karikatúraalbumot állított össze. Festészeti tanulmányait Szegeden kezdte Heller Ödönnél, később Fényes Adolfnál, majd Glatz Oszkárnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán. 1921 és 1923 között fényképezni tanult, ez később fontossá vált számára, mert képeit fotók alapján festette. 1928-tól a debreceni zsidó gimnázium tanáraként dolgozott. 1929-ben Nemes Marcell-díjjal Párizsba utazott, ahol megismerkedett a japán fametszetekkel, melyek nagy hatást gyakoroltak a művészetére. Az 1930-as években pályája felfelé ívelt, jelentős szakmai sikereket ért el, számos kiállítása volt. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Tamás Galériában rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. 1924-ben és 1927-ben Firenzében, 1928-ban Párizsban állított ki. 1931-ben megkapta a Zichy Mihály grafikai díjat a Szinyei Társaságtól. Leginkább grafikáiról és rézkarcairól ismert, legfontosabb albumai a Budapest és a Haláltánc, ez utóbbi 1936-ban jelent meg Szegeden. 1943-ban Szajolba hívták be munkaszolgálatra, az itteni szörnyű körülményekről és lelkiállapotáról naplói tanúskodnak. 1944 júniusában a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkosságot kísérelt meg, és hiába szállították egy budapesti kórházba, az életét már nem tudták megmenteni.

(Szarvas, 1960)

Festő. 1960. június 29-én született Szarvason, ott él és alkot ma is. Mesterei Gerzson Pál és Aknay János voltak.1999-ben felvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, emellett tagja a Stuttgarti Művészek Egyesületének és a Békéstáji Művészeti Társaságnak.

1996-tól 2000-ig a Békés megyei Szabadiskola művészeti vezetője volt, 2005 óta pedig a Szarvasi Alkotókör művészeti oktatójaként tevékenykedett. Rendszeresen tart festőkurzusokat Szentendrén, Nagykanizsán és Pécsett.

Hivatásos alkotóművészként számos hazai és külföldi galériában, intézményben és magántulajdonban megtalálhatók a művei.

https://www.artuniongaleria.com/korbely-istvan

(Budapest, 1969)

Festő. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1992-ben diplomázott. Mestereinek festőművész szüleit, Vizer Júliát és Hunyady Istvánt tekinti. 1990-ben Bécsben, Sepp Gamsjäger professzornál grafikai kurzust végzett. Káptalanfüreden él. 1990-től foglalkozik kizárólag a festéssel. Festészetének ihletője a Balaton és a természet. Egyéni tárlata volt Várpalotán,
Balatonalmádiban és Veszprémben. A régió csoportos tárlatain is részt vesz.