(Dés, 1909 – Budapest, 1964)

Festő. Tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Akadémián kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1934-ben. Mesterei Csók István és Vaszary János voltak. A Nemzeti Színház dísz-lettervezőjeként tevékenykedett 1938-ban. 1939-től rajztanárként dolgozott. 1934 óta kiállító művész, 1937-től szerepelt a Műcsarnok csoportos tárlatain. Gyűjteményes kiállításon mutatta be műveit a Műcsarnokban 1956-ban, a Csók Galériában 1964-ben és az Ernst Múzeumban.

(Szeged, 1901 – Budapest, 1944)

Festő, grafikus. Polgári családba született, apja terménykereskedő volt. Művészi tehetsége és ambíciója már korán megmutatkozott, az első világháború alatt karikatúraalbumot állított össze. Festészeti tanulmányait Szegeden kezdte Heller Ödönnél, később Fényes Adolfnál, majd Glatz Oszkárnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán. 1921 és 1923 között fényképezni tanult, ez később fontossá vált számára, mert képeit fotók alapján festette. 1928-tól a debreceni zsidó gimnázium tanáraként dolgozott. 1929-ben Nemes Marcell-díjjal Párizsba utazott, ahol megismerkedett a japán fametszetekkel, melyek nagy hatást gyakoroltak a művészetére. Az 1930-as években pályája felfelé ívelt, jelentős szakmai sikereket ért el, számos kiállítása volt. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Tamás Galériában rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. 1924-ben és 1927-ben Firenzében, 1928-ban Párizsban állított ki. 1931-ben megkapta a Zichy Mihály grafikai díjat a Szinyei Társaságtól. Leginkább grafikáiról és rézkarcairól ismert, legfontosabb albumai a Budapest és a Haláltánc, ez utóbbi 1936-ban jelent meg Szegeden. 1943-ban Szajolba hívták be munkaszolgálatra, az itteni szörnyű körülményekről és lelkiállapotáról naplói tanúskodnak. 1944 júniusában a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkosságot kísérelt meg, és hiába szállították egy budapesti kórházba, az életét már nem tudták megmenteni.

(Szarvas, 1960)

Festő. 1960. június 29-én született Szarvason, ott él és alkot ma is. Mesterei Gerzson Pál és Aknay János voltak.1999-ben felvettek a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, emellett tagja a Stuttgarti Művészek Egyesületének és a Békéstáji Művészeti Társaságnak.

1996-tól 2000-ig a Békés megyei Szabadiskola művészeti vezetője volt, 2005 óta pedig a Szarvasi Alkotókör művészeti oktatójaként tevékenykedett. Rendszeresen tart festőkurzusokat Szentendrén, Nagykanizsán és Pécsett.

Hivatásos alkotóművészként számos hazai és külföldi galériában, intézményben és magántulajdonban megtalálhatók a művei.

https://www.artuniongaleria.com/korbely-istvan

(Budapest, 1969)

Festő. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1992-ben diplomázott. Mestereinek festőművész szüleit, Vizer Júliát és Hunyady Istvánt tekinti. 1990-ben Bécsben, Sepp Gamsjäger professzornál grafikai kurzust végzett. Káptalanfüreden él. 1990-től foglalkozik kizárólag a festéssel. Festészetének ihletője a Balaton és a természet. Egyéni tárlata volt Várpalotán,
Balatonalmádiban és Veszprémben. A régió csoportos tárlatain is részt vesz.

(Kisújszállás, 1889 – Budapest, 1987)

1906-tól két évig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál tanítványaként. 1907 és 1908 között a párizsi École de Beaux-Arts-on, Fernand Cormon osztályában tanult. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, dolgozott az USA-ban és Hollandiában. Hazatérése után tagja lett a Cennini Társaságnak, a Munkácsy Céhnek és a Magyar Arcképfestők Társaságának.

(Baja, 1921 – 2013)

Festő. Festői pályájához a legelső támogatást Baján, Nagy István festőművésztől kapta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a főiskola tanársegéde volt. Mestere: Rudnay Gyula. Több kelet-európai ország mellett Németországban, Olaszországban, Görögországban,
Belgiumban, Spanyolországban és Franciaországban járt tanulmányúton.
1946-ban Rudnay támogatásával és vezetésével művésztelepet és szabadakadémiát hozott létre Baján. 1947-től több éven át a bajai Rudnay Gyula Képzőművészeti Kör tanára volt. Dolgozott a tokaji, a hajdúböszörményi és a paksi művésztelepen. Az 1940-es évektől
számos hazai egyéni és csoportos tárlaton mutatta be munkáit. Csoportos tárlaton szerepelt például 1942-ben Firenzében, 1976-ban a Műcsarnokban. Díjak: Firenze Város Díja (1942), Szeged Város Díja (1963), Nagy István-díj (1973). A felsoroltakon kívül még számos művészeti díjat, nívódíjat kapott. Hazai közgyűjteményben, egyebek mellett a Magyar Nemzeti Galériában találhatók alkotásai.

(Gyula, 1954)

Festő. Gyulai rajzpedagógus. A helyi művészeti iskola rajz tanszakának vezetője volt, több mint 25 éve irányította a felnőtt Kohán Képzőművészkört. Rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon, több pályázat díjazottja.

(Köröstarcsa, 1891 – Tápiószele, 1973)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Olgyai Viktor és Zempléni Tivadar mesterek irányításával tanult. 1911-ben a szolnoki művésztelepen dolgozott Szlányi Lajos és Fényes Adolf mellett. 1912-ben a nagybányai művésztelepen tökéletesítette tudását. 1912-ben elnyerte a gróf Andrássy Dénes és felesége, Franciska grófnő által alapított ösztöndíjat, 1913-ban Állami Képzőművészeti Ösztöndíjat nyert. Brazíliában, a Salao Paulista de Bellas Artes kiállításon ezüstérmet nyert, a Salao Nacional kiállításon tiszteletdíjat kapott. 1929-31 között Németországban élt, 1931-38 között Brazíliában tevékenykedett. 1938-ban Erdélybe költözött, végül 1945-ben Tápiószelén dolgozott haláláig. Rendszeres résztvevője volt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításainak. Festményei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában.

Földbirtokos, festő; düsseldorfi iskolatársa, Munkácsy Mihály számos műve volt a birtokában