durkokaroly

Zöld Anikó

Budapest, 1942

Életrajz: festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1960-1966 között. Mesterei Kmetty János, Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. Alapító tagja a Belvárosi Művészek Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. A soproni, a hajdúsági és a szentendrei művésztelep munkájában vesz részt. 2002-ben a jeruzsálemi festészeti fesztivál, 2004-ben a Salvador Dali emlékére rendezett kiállítás díjazottja. 1966 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Jelentősebb csoportos tárlatok: Műcsarnok (1977 és 2001), Párizs (1994 és 1996), Kecskemét (2001). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum és a Kecskeméti Képtár gyűjteményében.

Virág Éva

Békéscsaba, 1953

Az alkotóról: 2021-ben tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Rajzfilmtervező akart lenni, a képzőművészeti főiskolára készültem. De végül tanára és mentora, Mokos József “nem engedte” a férfias szakmába. Debrecenben elvégezte a tanító-, majd Szegedre a tanárképző főiskolát. Később a pszichológusi hivatás helyett a művészetet választotta. Férjezett, két fiúgyermeke és két leányunokája van. Sok évig tanított rajzot, ma már teljesen a művészetnek szenteli idejét. Elmondta, sikereit kiegyensúlyozott családi háttere, szeretteinek támogatása is megalapozza. Festményei először a fejében születnek meg, ihletett pillanatokban minden megszűnik körülötte. A képein keresztül derűjét is igyekszik átadni másoknak. Boldogan ébred, napközben a legapróbb dolgokra is figyel, szereti a rendet. Kikapcsolja az olvasás, szívesen szemezget a régi korok filmjeiből. A „nagyok” közül Renoir és Monet a legkedvesebb számára.

Élményeiről így ír: Volt egy „barna korszakom”, melynek élményhátterét családom Jugoszláviában élő része jelentette. Anyukám bátyja fiákeresként dolgozott, a békebeli lovas kocsik, korhű épületek, nőalakok sokszor megjelentek akkori képeimen. Aztán megérintett a víz, az otthon hangulata: a Körös-partot, az alföldi tanyákat, gémeskutakat vittem vászonra, teret adva az évszakok váltakozásának. Későbbi utazásaim nyomán utcarészleteket festettem, megelevenítettem Rómát, Velencét, Krakkót, emellett csendéleket ábrázoltam. Párizs is szerelmem, fontos ihletőm lett: budapesti kiállításom után felhívott egy úr, akivel kedélyesen elbeszélgettünk. Tetszettek neki a párizsi festmények, megkérdezte, mikor utazok újra a francia fővárosba. Viccesen rávágtam, akár holnap indulnék. Egy hét múlva újra jelentkezett, hogy a Pompidou központnál van egy lakása a lányának, amit hazalátogatása idejére a rendelkezésemre bocsátanak. Nem hittem el a szavait, talán még akkor sem, amikor a kezembe adták a kulcsokat. Tíz csodás napot töltöttem kint a férjemmel, rengeteg skicc, vázlat készült. Az úr igazi műkedvelő mecénás volt. Nagylelkűsége – visszagondolva is – mesébe illő. Forrás: BEOL

Palatin Ede

Nagyvárad, 1949 –

A művészről: Palatin Ede 1949-ben született Nagyváradon. Művészeti tanulmányait is itt folytatta. 1968-ban végzett a Nagyváradi Szabadegyetemen. Mestere Mottl Roman grafikusművész és Kristófi János festőművész volt. 1990-ig kirakatrendezőként dolgozott, 1990 és 1998 között szabadfoglalkozású festőművész volt Romániában. 1998-ban települt át Magyarországra, azóta egyre szélesedő körben ismerheti meg munkáit a magyar műértő közönség. Alkotásai között leginkább tájképek (utcarészletek, tengerparti jelenetek), valamint csendéletek (virág- és gyümölcsös) fordulnak elő, de aktot és portrét is készít. Munkáit az aprólékos kidolgozás jellemzi, melyek harmóniát tükröznek.

Novák András

Rákoskeresztúr, 1936- Szeged, 2017

A művészről: festő, grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1957-1962 között. Mesterei: Kmetty János, Hincz Gyula, Domanovszky Endre. Tanulmányúton Amszterdamban, Párizsban, Athénben, Stuttgartban járt, ezen kívül Dániában és az USA-ban. Szegeden él. 1963-tól kiállító művész. Egyéni tárlaton mutatta be munkáit, Szegeden több alkalommal, azon kívül Szabadkán (1971), Debrecenben (1982), Gyöngyösön (1988), Szolnokon (1995), Budapesten (1993). A Műcsarnok kollektív tárlatán vett részt 1968-ban. A szegedi Nyári Tárlatokon és Táblaképfestészeti Biennálékon rendszeresen szerepel. 1996-ban gyűjteményes tárlatot rendezett a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Díjak: Juhász Gyula-díj (1978), az 5.. Táblaképfestészeti Triennálé díja (1994), a 6. Táblaképfestészeti Biennálé díja (1996).

Gedő Lipót

Túrkeve, 1887 – New York, 1952

A művészről:festőművész, grafikus, karikatúrista. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál, majd Münchenben tanult. 1909-től népszerű karikaturistaként, újságrajzolóként dolgozott. 1921-ben Berlinben, majd Bécsben helyezkedett el. Hazatérése után állandó munkatársa volt számos magyar és külföldi lapnak. 1928-ban Párizsba, majd néhány év múlva New Yorkba költözött.

Deák Ébner Lajos

Pest, 1850 – Budapest, 1934

A művészről: Münchenben tanult 1868-tól 1873-ig. Ezután Párizsba ment, nyaranta Barbizonban dolgozott. August von Pettenkofen hívására 1884-ben a szolnoki művésztelepre látogatott. 1887-től Budapesten a Női Festészeti Iskola igazgatója lett. Életképeket, történelmi témájú műveket festett, s dekoratív stílusának köszönhetően több fontos murális mű (a tihanyi apátság, a Műcsarnok falképei) elkészítésével is megbízták.

Ruzicskay György

Szarvas, 1896 – 1993

A művészről: festő, grafikus. Művészi tanulmányait Münchenben kezdte, majd több európai országban tanult és alkotott. Kiállításai voltak Nagyváradon, Párizsban, New Yorkban. Pályája során több rajciklust készített, melyek mappákban, könyvekben sokszorosítva is megjelentek. Párizsban két alkalommal kapott nagydíjat (1959, 1961). Munkásságáért 1973-ban Munkácsy-díjjal, 1986-ban a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével jutalmazták. Elnyerte az Érdemes művész (1976) és a Kiváló művész (1982) címet. 1960-ban szülővárosától alkotóházat kapott, ettől kezdve felváltva dolgozott Párizsban és Magyarországon. Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és állandó kiállításon láthatók Szarvason, a felújított Ruzicskay Múzeumban.

Nemcsics Antal

Pápa, 1927 – 2019

A művészről: festő, grafikus, színtervező. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Kontuly Béla, Kmetty János, Szőnyi István. 1951-tól színtant, színkompozíciót, színdinamikát oktat a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán. 1985-től a műszaki tudományok doktora. A Magyar Nemzeti Színtudományi Bizottság elnöke. A Nemzetközi Színtudományi Bizottság elnökségi tagja. A színdinamika elmélete és a színdinamikai tervezés terén tevékenykedett. Színtervezési munkái például a ferihegyi repülőtéren, a budapesti metróban, a budai várban láthatók. Nevéhez fűződik a színreferencia indexszámrendszer, a komplex színharmónia-elmélet kidolgozása. Sokoldalú művész. Festmények mellett rézkarcokat, falképeket, üvegablakokat, mozaikokat is alkotott. 1952-től szerepel munkáival kiállításokon. Egyéni tárlata volt 1991-ben a Műcsarnokban, 1996-ban a Vígadó Galériában, külföldön Rómában (1963), Münchenben (1966, 1967). Díjak: Giorgione-díj (1963), Nemzetközi Színtervezési díj (1984).

Edvi Illés Aladár

Pest, 1870 – Budapest, 1958

A művészről: a Mintarajziskolát 1893-ban fejezte be, majd a rajztanárképző és a párizsi Julian akadémia növendéke lett. Az akvarelltechnikát Londonban tanulmányozta, ösztöndíjjal járt Olaszországban is. 1903-tól tanított a Képzőművészeti Főiskolán. 1905-ben Erdélyben, Törökországban és Hollandiában festett. Több művésztelepen alkotott, így Nagybányán, Kecskeméten, Szentendrén, Budapesten.

Csergezán Pál

Záhony, 1924 – Budapest, 1996

A művészről: festő, grafikus, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett művészeti diplomát 1953-ban. Mesterei: Ék Sándor, Varga Nándor Lajos. 1982-ben művészeti nagydíjat nyert a monte-carlói Vadászati Világkiállításon. Folyóiratok, könyvek illusztrátoraként és vadászati festőként működött. Első egyéni kiállítását 1969-ben rendezte. 1984-ben a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban mutatta be műveit.