durkokaroly

(Székelykeresztúr, 1898 – ?)

Először a székelyudvarhelyi Kő- és Agyagipari Iskolában tanult, kőfaragósegéd lett, majd az Iparművészeti Főiskolán Orbán Antal és Stróbl Alajos mellett képezte tovább magát. Állami ösztöndíjjal Olaszországba utazott, ahol négy éven keresztül különböző városokban dolgozott. Olaszországi tartózkodása idején „Játszadozó gyermekek” című kompozíciója a cararai kiállításon nagy feltűnést keltett. Állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak Budapesten. Főbb alkotásai: „Vágy”, „Az Ő szekere” a „Trianon allegória” és számos portré-szobor. A népjóléti minisztérium részére Horthy Miklós mellszobrát faragta márványba. Tagja volt a Kupetzky Társaságnak. Műveit a vonalak erőteljes lendülete, kompozícióit tömörség jellemzi. A második világháborút követően nem ismert további élete vonala.

Forrás: eloszekelyfold.ro

(1827-1906)

Az alkotó Zichy-tanítvány, a gyönyörű Mary Etlinger az orosz cári család orvosának nevelt leánya volt. Közreműködött Zichy Mihály A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes alkotás megfestésében, amit a mester a párizsi világkiállításra festet 1878-ban. Zichy fiatal tanítványával, Mary Etlingerrel együtt Párizsban élt ebben az időben, de a következő években Zidhy magyarországi tartózkodása alatt is mellette volt Mary Eflinger.

(Budapest, 1889 – Galícia, 1915)

Festőművész.1912-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Balló Ede, Ferenczy Károly és Fényes Adolf voltak a mesterei. Nyaranként Nagybányán dolgozott, ösztöndíjasként a szolnoki művésztelepet látogatta. 1912-től a Műegyetemen tanított szabadkézi rajzot.

(Várpalota, 1931 – ?, 2011)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1949-1954-ig Hincz Gyulánál és Bencze Lászlónál. Külföldön is végzett tanulmányokat, a többi közt Prágában, Rómában, Franciaországban és Görögországban. Csoportos kiállítások után (Ernst Múzeum, Műcsarnok), önálló tárlata is volt a fővárosban (Fényes Adolf Terem) és vidéken is. 1961-ben a BME Építészmérnöki Karán lett rajztanár, ahol 1991-ig tanított. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.

(Selyeb, 1920 – 2004)

A művészről: festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1947-ben Miskolcon telepedett le. 1968-tól tizenkét évig Egerben, a tanárképző főiskolán tanított. Több európai országban tett tanulmányutat. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, ahol sokszor is díjat is nyert. Festett csendéleteket, tájat és alakos kompozíciókat is.

(Budapest,1990 – Szentendre,1991)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, a főiskolai évek alatt a nagybányai és a kecskeméti művésztelepen dolgozott ösztöndíjasként. Mesterei: Balló Ede, Réti István. 1921-1927 között az Egyesült Államokban és Párizsban élt. Hat évig egy philadelphiai napilap grafikusaként működött. Közben a pennsylvaniai Szépművészeti Akadémián és a párizsi Academie Colarosse-on is képezte magát. 1923-ban Barbizonban is dolgozott. 1928-ban Szentendrén telepedett le, mint a Szentendrei Festők Társasága és a művésztelep egyik alapító tagja. 1942-ben székelyföldi ösztöndíjat kapott. 1920-tól szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon csoportos tárlatain, valamint a szentendrei festők bemutatóin. Gyűjteményes tárlatot rendezett műveiből 1958-ban, 1965-ben és 1985-ben Szentendrén, 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában. 1988-ban Szentendre díszpolgárává választották. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a szentendrei múzeum gyűjteményében. Visszaemlékező kötete Életutam címmel, 1984-ben jelent meg.

(Vésztő, 1907 – Budapest, 1992)

Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait 1928-ban Krivátsy Szüts György szabadiskolájában kezdte Budapesten. Később – 1928-1930 között – a kecskeméti művésztelepen tanult Révész Imre irányítása mellett. Elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. Mesterei: Csók István, Glatz Oszkár, Kandó László. 1935-ben, utolsó főiskolai évében Székely Bertalan-díjat nyert. Tanulmányúton járt Olaszországban, Csehszlovákiában és Ausztriában. Többször dolgozott a Hortobágyon, Hódmezővásárhelyen és Mártély környékén. Alföldi tájképeket és portrékat festett, linómetszeteket készített. 1935-től kiállító művész. Egyéni kiállítása volt a kiskunhalasi Thorma J. Múzeumban (1971) és Miskolcon a Szőnyi Teremben (1987) mutatta be műveit. Csoportos tárlaton vett részt például a Nemzeti Szalonban (1936, 1937), az Ernst Múzeumban (1938) és a Műcsarnokban (1938, 1942, 1943, 1951). Művei hazai közgyűjteményben például a Kecskeméti Képtárban találhatók. Két művész – Költő és festő címmel Náday Nagy Ferenccel közös könyve jelent meg.

(1894 – 1947)

Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol rajztanári oklevelet szerzett. Mesterei Rippl-Rónai József és Réti István voltak. A nagybányai szabadiskolát látogatta nyaranta. Rajztanárként dolgozott Budapesten. A Nemzeti Szalonban 1927-ben mutatkozott be először gyűjteményes kiállításon. 1931-ben gyűteményes kiállítása volt a Tamás Galériában, majd még ugyanebben az évben szerepelt az AME (Alkotó Művésznők Egyesülete) első bemutatóján. A harmincas években a Nemzeti Szalon tárlatainak gyakori vendége volt. A korabeli sajtó kiforrott tehetségnek nevezte, és kiemelte jó kompozíciós készségét, színkezelését, valamint Picasso helyett, inkább Van Gogh hatását. Főként olaj- és akvarell képeket, posztimpresszionista modorban festett. A negyvenes években olaszos tájképeiről írtak, amelyeken a fény központi szerepet kap. 1942-ben gyűjteményes kiállítása volt a milánói Casa d’Artisi-ben Faber Gabrielle festővel.

Forrás: www.kieselbach.hu, www.novembergallery.com

(Budapest, 1920 – 1990)

Festőművész. Művészeti tanulmányait különböző szabadiskolákban folytatta. Berda József költő baráti köréhez tartozott. Csoportos tárlatokon szerepelt.

(Munkács, 1910 – Budapest, 1988)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1935-ben. Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár, Varga Nándor Lajos. 1935-ben Korb Erzsébet-ösztöndíjat kapott. 1936-tól Dunaföldváron, majd 1939-től Ungváron működött rajztanárként. Budapesten telepedett le véglegesen. Egyéni kiállítása volt 1968-ban az UVATERV-nél, 1969-ben a Műcsarnokban és Győrben, 1986-ban Sopronban. Művei az Egyesült Államokba is eljutottak. Több munkája található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.