(Ecser, 1929 – Budapest, 1981)
Festő. festészet alapjait művészeti gimnáziumban sajátította el, majd szabadiskolákban tanult. Első önálló kiállítása 1965-ben, a budapesti Mednyánszky Teremben nyílt. 1972-ben Miskolcon, 1974-ben a győri Képcsarnokban, 1926-ban Szegeden szerepelt önálló kollekcióval. Külföldön Japánban és Venezuelában szerepeltek képei. Irodalom: Somos M.: Zalaváry Miklós kiállítása a Mednyánszky Teremben, Művészet, 1965/6.
(Békéscsaba, 1947)
Festő. Tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán végezte 1971-ben. Mesterei Cs. Pataj Mihály, Vinkler László és Fischer Ernő voltak. 1971 óta szerepel helyi, országos és külföldi tárlatokon. Festményei hazai múzeumokban, közintézményekben és külföldi magánygyűjteményekben találhatók.
(Pest, 1869 – Szolnok, 1949)
Festő. A Mintarajziskolában, Székely mesteriskolájában és a karlsruhei akadémián végzett. Tanulmányutat tett Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban. 1896 körül megfordult Nagybányán, de kereste témáit a Felvidéken és a Balaton környékén is. A szolnoki művésztelep egyik alapítója és haláláig törzstagja volt, a nyaranta odalátogató főiskolásoknak fő műfaját, a tájképfestést tanította. Diákkora ismert műtermi társával, Mihalik Dániellel, valamint Olgyai Ferenccel ők alkották a szolnoki tájképfestő triász-t.
(Füzesgyarmat, 1915 – ?, 2005)
Festő. 1934-től az Iparművészeti Főiskolán tanult textilszakon Molnár Bélától, 1940-től a Nemzeti Színház jelmeztervezője volt, amíg nyugdíjba nem ment. Festészetet is tanult 1947-50-ig, tanítója Domanovszky Endre volt. Képei különböző technikák alkalmazásával készültek. Akvarelljei könnyedséggel, frissen, ezernyi árnyalattal jelenítik meg a természet apró rezdüléseit. Olajképei hűen kifejezik a táj és építészete jellemzőit, mint például Svájc hideg kék-fehér hegyeit. A Művészeti Alap aktív tagja 1961 óta. Gyulán, Békéscsabán, Szeghalmon, Gyomán és Füzesgyarmaton volt többször kiállítása az elmúlt évtizedekben. Képei kikerültek Amerikába, Svédországba, Németországba és Svájcba is, mindenhol szívesen vásárolták őket. Alkotásainak egy része a kecskeméti Rágay Gyűjteményben található. Festményeinek, rajzainak, akvarelljeinek másik jelentős része, valamint személyesen gyűjtött népművészeti tárgyai, és művészbarátokkal való kapcsolatának dokumentumai pedig a füzesgyarmati Szitás Erzsébet Képtár és Lázár Lajos Tűzoltóeszközök Gyűjteményében.
(Nagyperkáta, 1918 – Budapest, 1999)
Festő. 1949-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Rudnay Gyula és Bernáth Aurél voltak. Több nyugat-európai országban tett tanulmányutat (Velence, Firenze, Róma, Párizs, Hollandia). Egyéni kiállításai mellett 1950-től csoportos tárlatokon vett részt a Műcsarnokban és a Nemzeti Galériában.
(Tiszadob, 1922 – Budapest, 2002)
Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait 1948-tól a Derkovits-kollégiumban kezdte. Majd a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Mesterei Kmetty János, Hincz Gyula, Domanovszky Endre voltak. Tanulmányúton Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és a környező országokban járt. Rajztanárként több mint húsz évig dolgozott Csepelen. Számos egyéni kiállítása volt a Képcsarnok termeiben. Kollektív tárlaton szerepelt a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban.. Művei a zalaegerszegi Göcsej Múzeumban és a vajai Vay Ádám Múzeumban láthatók.
(Szeged, 1933 – Miskolc, 2022)
Festő, grafikus. Mesterének Ruzicskay Györgyöt és Bernáth Aurélt tekintette. Több művészeti ágban tevékenykedett. Sokszor nyilvános térben, rögtönzött módon dolgozott. Színházi díszleteket készített. 1965 óta kiállító művész volt. Számos egyéni és kollektív kiállításon szerepelt.
(Miske, 1871 – Balatonfüred, 1954)
Festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián tanult. Pályáját Kassán kezdte, majd Budapestre került. 1932-50 között Párizsban élt, az ottani magyar művészkolónia aktív tagjaként működött. 1951-ben tért haza Magyarországra. Önálló (Műcsarnok, szombathelyi képtár, Párizs) és csoportos (Nemzeti Szalon, Párizs) kiállításokon mutatta be műveit. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Szombathelyi Képtár.
(Sátoraljaújhely, 1936 – München, 2011)
Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1957-ben, díszítő festő szakon. Mesterei Fónyi Géza és Pór Bertalan voltak. Az Óbudai Festőiskolában tanított 1993-tól 1997-ig. Kiállításai voltak az Ernst Múzeumban, a Vigadó Galériában, Bécsben, Münchenben, Velencében, Párizsban, Lyonban, Strasbourgban. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a székesfehérvári István Király Múzeumban, a Szombathelyi Képtárban, a Sárospataki Képtárban, Rio de Janeiróban, a Villa Lobos Múzeumban, a bécsi Városi Gyűjteményben találhatók.
(Budapest, 1880 – 1923)
Tanult Budapesten, Szolnokon és Párizsban. 1906-tól a nyarakat Szolnokon töltötte, az év többi részében a főváros művészeti életében vett részt; kiállításokon szerepelt, illusztrációs feladatokat vállalt, például fejlécek, záródíszek tervezését a Művészet című folyóirat számára. 1911-től a kecskeméti művésztelep tagjaként dolgozott.
