(Diósgyőr, 1929 – 2004)

Festő, grafikus. 1948-tól öt évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, és tagja volt a Dési Huber Népi Kollégiumnak. Mesterei Bencze László, Bán Béla és Barcsay Jenő voltak. Tanulmányutat tett Olaszországban. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt (Párizs, Lugano, Németország). Főleg grafikákat készít, de murális munkák mellett fest olajképeket is. 1962-1965-ig Derkovits-ösztöndíjas volt, de számos kitüntetést is kapott, a többi közt 1957-ben Munkácsy-díjat.

(Pécs, 1925 – Budapest, 2010)

Festő. Rajztanári diplomát szerzett 1949-ben. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzete 1951-ben. Mesterei Berény Róbert, Ferenczy Béni, Szőnyi István és Kmetty János voltak. 1955 óta kiállító művész. Egyéni tárlaton mutatkozott be a Fényes Adolf Teremben 1955-ben, 1966-ban, 1972-ben, 1978-ban. Csoportos tárlaton szerepelt a Műcsarnokban 1960-ban, Hódmezővásárhelyen 1984-ben. Több elismerésben részesült. Tájélményeit az Ormánság és a Dunakanyar szépségei határozták meg. Szívesen fest enteriőröket és virágcsendéleteket is. Művészekről és barátairól remekül jellemzett, bronz portréérmeket, plaketteket mintázott (Martsa István, André Kertész, Babits Mihály, Csontváry, Faludy György, Ferenczy Béni, Karinthy, Tőkei Ferenc, Van Gogh). A Józsefváros műemlékeiről több könyvet írt (Templomok a Józsefvárosban; Palotanegyed a Józsefvárosban; Védett értékek a Józsefvárosban stb.). Művei budapesti és vidéki múzeumokban láthatók.

(Budapest, 1903 – 1975)

Festő. Művészeti tanulmányait 1921-ben Berlinben és Drezdában kezdte, majd elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. 1928-tól Benkhardt Ákos mellett működött, mint a miskolci művésztelep alapító tagja. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt. 1928-tól kiállító művész. 1932-ben szerepelt a Velencei Biennálén. 1938-1949 között rajzot tanított, majd a Népművelési Minisztérium munkatársa lett. 1957-től ismét tanítással foglalkozott, részt vett a rajztanárok szadai művésztelepének munkájában. Alkotása található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

(Kassa, 1908 – Budapest, 1961)

Gyári munkásként 1942-ben beiratkozott az Iparrajziskola esti tanfolyamára. A festés mellett is mindvégig dolgozott. A harmincas években népi-szürreális stílusú temperafestményeket és fametszeteket készített. Az ötvenes évek végétől kerámiával is foglalkozott.

(Budapest, 1899 – 1965)

festő, grafikus. Művészeti tanulmányait 1934-1938 között Aba Novák Vilmos szabadiskolájában folytatta. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Marosán Gyula festőművésszel. Az 1930-as évek végétől az Ernst Múzeum kiállításain szerepelt. Az 1940-es években, az 1945 után Európai Iskola néven jelentkező művészcsoporthoz csatlakozott. Részt vett 1945-1950 között az Európai Iskola csoportos tárlatain. 1950-ben elvált a később külföldre távozó Marosántól, az 1950-es években visszavonultan alkotott. Az 1960-as évek elején hagyományos stílusú képeket is festett. Művészi hagyatéka az utóbbi években került az érdeklődés előterébe. Alkotásai a pécsi Modern Magyar Képtárban és hazai magángyűjteményekben találhatók.

(Nagykanizsa, 1946)

festő, főiskolát végzett. Festeni 1975-től magánúton tanult. Első mestere Dr. Bacsa Antal festőművész volt. Máriának az alkotás a végtelen feloldódást jelenti, elsősorban a természet világában. Képei technikáját, színvilágát mindig az élmény határozza meg. Szereti környezete alakzatainak, élőlényeinek, fényeinek ritmusát, az ember alkotta világot, az élet örömét. Ábrázolásmódja impresszionista töltéssel kísért romantikába hajló realizmus. 1993-tól alapító tagja volt a Független Magyar Szalon Országos Képzőművészeti Egyesületnek.
2004-től tagja az Országos Képző és Iparművészeti Társaságnak.
Önálló kiállításon először 1980-ban mutatkozott be szülővárosában.
Aktívan 1995-től kapcsolódott be a művészeti életbe. Számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait, melyek megtalálhatóak úgy a hazai, mint külföldi gyűjteményekben. Rendszeresen részt vesz az országos kollektív kiállításokon is.
Látogatója több rangos művésztelepnek. Meghívást kapott 2009-ben Ausztriába BAD GLEICHENBERG alkotó táborába. A Velencei tavi festőversenynek 5 éve meghívott tagja, képei általában a aszabadban készíti.
Zalakaroson a Gránit Gyógyfürdő fő épületében állandó galériája működik. Röszler Mária művészete érzelmekre hat, így a művészet szerető közönségéhez is közel kerül.
A néhai Pogány Ödön Gábor művészettörténész így ír alkotásairól: „Röszler Mária a természet, a víztükör, a növényzet (fű, fa, virág) tárgyköre kimeríthetetlen kínálattal ihleti festésre. Született tehetsége tulajdonképpen színérzékenységével nyilatkozik meg legfelszabadultabban. Jól operál a fénnyel és az atmoszférával.”

Forrás: http://roszlermaria.atw.hu/

Főbb kiállításai:
Hollandia 1993, 1995, Németoszág 1996, Auszrtia 1997, 1998, Svájc 1998

(Okány, 1950)

Festő. Szegeden szerzett diplomát, 1965-től a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör és Stúdió tagja volt. 1974-től szerepel csoportos kiállításokon, 1977-től egyénileg is bemutatja műveit itthon és külföldön.

(1883 – 1954)

Komáromi Kacz Endréné Kis Sarolta magyar festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Neogrády Antal volt a tanára, az ő révén döntött az akvarell-festészet mellett. Tájképeket, gyermek-életképeket, virágcsendéleteket festett. Az „Ozsonna“ című zsánerképe jellemző darabja annak a gyermek-életképsorozatnak, amely a kislányát ábrázolja különböző helyzetekben és környezetben. Életképei sorozatából való a „Hol van Chile“ című vízfestmény, a földgömbön böngésző kislány-alak és a „Kék madár“ fojtott tűzű színekkel adott, hangulatos interieurbe helyezett, játszadozó leánygyermek. „Interieur“ című festménye elnyerte a főváros díját.
Komáromi Kacz Endréné festményei közül különösen virágcsendéletei ismeretesek a közönség körében. Virágcsendéleteivel szerezte meg kétszer az Eszterházy-díjat a „Nyugalom“ és a „25. zsoltár“ (rózsák) című csendéleteivel.

Forrás:novembergallery.com

(Szombathely, 1909 – Budapest, 1995)

1935–1938 között kisebb megszakításokkal a római Magyar Akadémián tanult ösztöndíjjal, ahol tanulmányozta Róma városépítészetét és a Szent István templom építészetét ismerte meg.

Építészettörténettel, műemlékek védelmével, helyreállításával és rekonstrukciójával foglalkozott. Nevéhez fűződnek – többek között – az óbudai Nagyszombat utcai római kori amfiteátrum megőrző és helyreállító munkái, a budai várbeli Szent Miklós-templom románkori részleteinek feltárása, ill. a Halászbástya középkori kőtárának kiépítése, továbbá az újmassai őskohó, a siklósi gótikus várkápolna helyreállítása. A Vigadó helyreállításának művészeti–műemléki vezetője, a budai vár középkori erődje és a várpalota- együttes, az Oroszlános-udvar, a Hunyadi-udvar és a Szent György tér helyreállítási munkálatainak irányítója.

Forrás: https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/gero-laszlo-ifj