Életrajz

Zámbó Kornél

(Tét, 1938)

festő. Tanulmányait az egri tanárképző főiskola földrajz-rajz szakán végezte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán kapott diplomát 1971-ben. Mesterei Domanovszky Endre és Jakuba János voltak. Művészpedagógusként dolgozik Oroszlányban és Budapesten. 1964 óta kiállító művész. Egyéni és csoportos kiállításokon szerepel rendszeresen itthon és külföldön. Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a tatai Kuny Domokos Múzeumban és a soproni Bányászati Múzeumban.

Merényi Rudolf

(Nezsider, 1893 – Budapest, 1957)

festő, grafikus. Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott művészeti tanulmányokat. Mesterei: Zemplényi Tivadar, Réti István. A nagybányai szabadiskolában tanult 1926-ban. Főként aktokat festett. 1914-től kiállított a Nemzeti Szalonban, majd 1926-tól a Műcsarnokban is. Gyűjteményes tárlata 1925-ben volt a Nemzeti Szalonban.

Gross Arnold

(Torda, 1929 – Budapest, 2015)

grafikus. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Kádár György, Hincz Gyula, Koffán Károly és Konecsni György voltak a mesterei. 1947-ben szökött át Romániából Magyarországra. 1955-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, díjat nyert Luganóban és az olaszországi kiállítássorozata alkalmával. 1958-ban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Ex Libris pályázatának 1. díját, 1967-ben a miskolci Grafikai Biennálé 2. díját nyerte. 1966-ban és 1968-ban a krakkói Grafikai Biennálén kétszer nyert 1. díjat. 1987-ben Érdemes Művész címmel, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-tól több egyéni kiállításon szerepelt (Fényes Adolf Terem, Mednyánszky Terem, Dürer Terem, Helikon Galéria, Róma, London, Bécs, Tokió, Los Angeles, Köln, Athén, stb.).

Diósy Antal

(Budapest, 1895 – 1977)

festő, grafikus, illusztrátor, gobelintervező. A budapesti Iparművészeti Iskolán végzett 1914-ben, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Mestere Körösfői Kriesch Aladár, aki mellett tanársegédként is működött. Számtalan hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát. 1932-ben és 1938-ban állami akvarell-díjat nyert, 1935-ben Balaton Akvarell Pályázatot nyert. 1937-ben, a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t, 1939-ben New Yorkban, 1940-ben Milánóban nemzetközi kiállításon aranyérmet kapott. 1971-ben Munkácsy-díjas, 1977-ben Érdemes Művész lett. 1922-1927 között Erdélyben, majd Budapesten működött. 1942-1949 között a budapesti Iparművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. Egyik alapító tagja volt a Cennini Társaságnak, alelnöke az akvarellfestők egyesületének. 1920-tól részt vett a Cennini Társaság kollektív tárlatain. Egyéni kiállítása volt 1929-ben a Fészek Klubban, 1961-ben a Műcsarnokban, 1968-ban a győri Képcsarnokban, 1970-ben az Ernst Múzeumban. Mesterével freskót készített a zebegényi templomban, 1929-ben az Országházban, 1938-ban a kőbányai Kálvária kápolnában.

Aradi Edvi Illés Jenő

(Arad, 1886 – Budapest, 1962)

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei Hegedűs László, Zemplényi Tivadar, Edvi Illés Aladár voltak. Az iskola elvégzése után Itáliában, és Németországban tett tanulmányutat. Már 1909-től szerepelt a Műcsarnok csoportos kiállításain. 1920-ban vette fel az Aradi előnevet. Művészetében a naturalista és az impresszionista hagyományokat ötvöző alföldi festészet hagyományai köszönnek vissza biztos ecsetkezeléssel. Csendéleteket is festett. A gyulai művésztelep jelentős alkotója volt, 1932-től 1939-ig minden évben, valamint 1941-ben több hónapot Gyulán töltött és festett, tanította a festőiskola növendékeit, művészeti előadásokat is tartott. Alkotásai ott vannak a Magyar Nemzeti Galéria, a pápai, a soproni múzeum gyűjteményében, valamint a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban, a gyulai KöröspArt Galéria gyűjteményében és Gyula Város gyűjteményében.

Várkonyi János

(Békéscsaba, 1947)

Festő. Tanulmányait a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán végezte 1971-ben. Mesterei Cs. Pataj Mihály, Vinkler László és Fischer Ernő voltak. 1971 óta szerepel helyi, országos és külföldi tárlatokon. Festményei hazai múzeumokban, közintézményekben és külföldi magánygyűjteményekben találhatók.

Sautner Lipót

(Budapest,1889 – 1955)

Festő. Berlinben Max Liebermann tanítványa volt. 1910-től négy évig Itáliában járt tanulmányúton. Ugyanabban az évben már állított ki képeket. 1909-től vett részt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, ahol többnyire tájképeit mutatta be. 1912-ben elvette feleségül a református Veigl Ilonát.

Halácsy Mária

(Budapest, 1938)

Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait a Vasutas Képzőművészeti Körben Kling György és Benedek György irányításával végezte. Tanulmányúton járt Dalmáciában. 1971-ben oklevelet nyert Svájcban. Alkotásaival hazai és külföldi tárlatokon szerepelt.

Bér Rudolf

(Budapest, 1924 – 2004)

Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei: Rudnay Gyula és Bernáth Aurél. 1948-ban a Szinyei Társaság díjazottja, 1955-ben VIT-díjas. 1956-1959 között Derkovits-ösztöndíjas volt, 1957-58-ban Franciaországban képezte magát. 1974-ben Munkácsy-díjat kapott. Sokat tartózkodott Olaszországban, ahol ismert festővé vált. Az Accademia d Italia tagjává választották, 1980-ban elnyerte a rangos társaság aranyérmét. 2003-ban megkapta az Itáliai Kultúráért Díjat. 1948-tól állandó résztvevője volt a hazai országos tárlatoknak. Első egyéni kiállítását 1959-ben rendezte Budapesten. 1972-ben Bolognában és Nápolyban, 1974-ben Firenzében és Pármában volt egyéni tárlata, melyeket még sok itáliai kiállítás követett. 1983-ban az Ernst Múzeumban, 1987-ben Brüsszelben, 1992-ben Bécsben, 1997-ben Münchenben mutatta be műveit. Több kiállítása volt Svájcban, Németországban és az Egyesült Államokban. Nagyméretű murális alkotásai találhatók több középületben. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a pécsi, a miskolci és a szolnoki múzeum gyűjteményében.

Forster Jakab

(Gyönk, 1946)

Festő, grafikus, belsőépítész. 1965-ben végzett a Pollack Mihály Építőipari Technikumon. Ezután 1973-ban a budapesti Iparművészeti Főiskolán, az Építési Tanszéken szerzett diplomát. Mesterei: Jánossy György, Csík István, Pogány Frigyes, Jakuba János. 1973-tól a Művészeti Alap főelőadója és csoportvezetője. 1984 óta szabadfoglalkozású művész. 1974-92 között kisbútorokat tervezett, emellett egyre többet foglalkozott grafikával. Pasztelljeivel az ország számos városában szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, akvarelljével részt vett az 1998-as egri Akvarell Biennálén.