Életrajz

Zöld Anikó

Budapest, 1942

Életrajz: festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1960-1966 között. Mesterei Kmetty János, Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. Alapító tagja a Belvárosi Művészek Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. A soproni, a hajdúsági és a szentendrei művésztelep munkájában vesz részt. 2002-ben a jeruzsálemi festészeti fesztivál, 2004-ben a Salvador Dali emlékére rendezett kiállítás díjazottja. 1966 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Jelentősebb csoportos tárlatok: Műcsarnok (1977 és 2001), Párizs (1994 és 1996), Kecskemét (2001). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum és a Kecskeméti Képtár gyűjteményében.

Virág Éva

Békéscsaba, 1953

Az alkotóról: 2021-ben tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Rajzfilmtervező akart lenni, a képzőművészeti főiskolára készültem. De végül tanára és mentora, Mokos József “nem engedte” a férfias szakmába. Debrecenben elvégezte a tanító-, majd Szegedre a tanárképző főiskolát. Később a pszichológusi hivatás helyett a művészetet választotta. Férjezett, két fiúgyermeke és két leányunokája van. Sok évig tanított rajzot, ma már teljesen a művészetnek szenteli idejét. Elmondta, sikereit kiegyensúlyozott családi háttere, szeretteinek támogatása is megalapozza. Festményei először a fejében születnek meg, ihletett pillanatokban minden megszűnik körülötte. A képein keresztül derűjét is igyekszik átadni másoknak. Boldogan ébred, napközben a legapróbb dolgokra is figyel, szereti a rendet. Kikapcsolja az olvasás, szívesen szemezget a régi korok filmjeiből. A „nagyok” közül Renoir és Monet a legkedvesebb számára.

Élményeiről így ír: Volt egy „barna korszakom”, melynek élményhátterét családom Jugoszláviában élő része jelentette. Anyukám bátyja fiákeresként dolgozott, a békebeli lovas kocsik, korhű épületek, nőalakok sokszor megjelentek akkori képeimen. Aztán megérintett a víz, az otthon hangulata: a Körös-partot, az alföldi tanyákat, gémeskutakat vittem vászonra, teret adva az évszakok váltakozásának. Későbbi utazásaim nyomán utcarészleteket festettem, megelevenítettem Rómát, Velencét, Krakkót, emellett csendéleket ábrázoltam. Párizs is szerelmem, fontos ihletőm lett: budapesti kiállításom után felhívott egy úr, akivel kedélyesen elbeszélgettünk. Tetszettek neki a párizsi festmények, megkérdezte, mikor utazok újra a francia fővárosba. Viccesen rávágtam, akár holnap indulnék. Egy hét múlva újra jelentkezett, hogy a Pompidou központnál van egy lakása a lányának, amit hazalátogatása idejére a rendelkezésemre bocsátanak. Nem hittem el a szavait, talán még akkor sem, amikor a kezembe adták a kulcsokat. Tíz csodás napot töltöttem kint a férjemmel, rengeteg skicc, vázlat készült. Az úr igazi műkedvelő mecénás volt. Nagylelkűsége – visszagondolva is – mesébe illő. Forrás: BEOL

Palatin Ede

Nagyvárad, 1949 –

A művészről: Palatin Ede 1949-ben született Nagyváradon. Művészeti tanulmányait is itt folytatta. 1968-ban végzett a Nagyváradi Szabadegyetemen. Mestere Mottl Roman grafikusművész és Kristófi János festőművész volt. 1990-ig kirakatrendezőként dolgozott, 1990 és 1998 között szabadfoglalkozású festőművész volt Romániában. 1998-ban települt át Magyarországra, azóta egyre szélesedő körben ismerheti meg munkáit a magyar műértő közönség. Alkotásai között leginkább tájképek (utcarészletek, tengerparti jelenetek), valamint csendéletek (virág- és gyümölcsös) fordulnak elő, de aktot és portrét is készít. Munkáit az aprólékos kidolgozás jellemzi, melyek harmóniát tükröznek.

Gedő Lipót

Túrkeve, 1887 – New York, 1952

A művészről:festőművész, grafikus, karikatúrista. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál, majd Münchenben tanult. 1909-től népszerű karikaturistaként, újságrajzolóként dolgozott. 1921-ben Berlinben, majd Bécsben helyezkedett el. Hazatérése után állandó munkatársa volt számos magyar és külföldi lapnak. 1928-ban Párizsba, majd néhány év múlva New Yorkba költözött.

Deák Ébner Lajos

Pest, 1850 – Budapest, 1934

A művészről: Münchenben tanult 1868-tól 1873-ig. Ezután Párizsba ment, nyaranta Barbizonban dolgozott. August von Pettenkofen hívására 1884-ben a szolnoki művésztelepre látogatott. 1887-től Budapesten a Női Festészeti Iskola igazgatója lett. Életképeket, történelmi témájú műveket festett, s dekoratív stílusának köszönhetően több fontos murális mű (a tihanyi apátság, a Műcsarnok falképei) elkészítésével is megbízták.

Edvi Illés Aladár

Pest, 1870 – Budapest, 1958

A művészről: a Mintarajziskolát 1893-ban fejezte be, majd a rajztanárképző és a párizsi Julian akadémia növendéke lett. Az akvarelltechnikát Londonban tanulmányozta, ösztöndíjjal járt Olaszországban is. 1903-tól tanított a Képzőművészeti Főiskolán. 1905-ben Erdélyben, Törökországban és Hollandiában festett. Több művésztelepen alkotott, így Nagybányán, Kecskeméten, Szentendrén, Budapesten.

Csergezán Pál

Záhony, 1924 – Budapest, 1996

A művészről: festő, grafikus, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett művészeti diplomát 1953-ban. Mesterei: Ék Sándor, Varga Nándor Lajos. 1982-ben művészeti nagydíjat nyert a monte-carlói Vadászati Világkiállításon. Folyóiratok, könyvek illusztrátoraként és vadászati festőként működött. Első egyéni kiállítását 1969-ben rendezte. 1984-ben a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban mutatta be műveit.

Büttner Helén

Berlin, 1861 – Anarcs, 1943

A művészről: festő, grafikus. A berlini születésű festőnő, Büttner Helén alakja ma már szinte elválaszthatatlan Czóbel Minka költőnőétől. Minka és Helén 1899-ben ismerkedtek össze Mándokon, amikor a művésznő épp Forgách László grófnak dolgozott. A kezdeti szimpátia lassan barátsággá alakult és végül „Bob”, ahogyan Minka szólította Helént 1908-ban Anarcsra költözött és itt élt Minka pártfogásában egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig. Kapcsolatukról sokféle elképzelés született, többen is vállalkoztak arra, hogy bebizonyítsák, a két nő közti kapcsolat több volt barátságnál, de biztos forrást erre nézve megnevezni senki sem tudott. Talán Helén személyisége adhatott okot a különféle spekulációknak. A fiús kinézetű és viselkedésű festőnő (cigarettázott, nyakkendőt hordott és “férfimódra ülte meg a lovat”) szokatlan jelenség lehetett a kor embere számára.

Művészete leginkább fennmaradt vadászjeleneteiről és állatábrázolásairól ismert. Képeivel gyakran szerepelt a párizsi Société Nationale des Beaux-Arts tárlatain. Állatkedvelő és természetrajongó volt, sokszor órákat vagy napokat töltött a párizsi állatkertben, hogy részletes tanulmányrajzokat készítsen az ott lévő állatokról. A lovak iránti érdeklődése zsánerképein is nyomon követhető. Kevésbé ismert, hogy nem sokkal Magyarországra való költözése után megfestette, a magyar lovassport büszkeségét, Kincsemet.

A Jósa András Múzeumban őrzött munkái közül, fogadják szeretettel, ezt az igen részletgazdag lóportrét.

Madár Ximena művészettörténész (https://josamuzeum.hu/buttner-helen-1861-1943/)

Göcseji Pataki Ferenc

Göcseji Pataki Ferenc

A művészről: festő. 1938-tól kezdett kiállítani a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain, majd rajztanár és képzőművészeti körök vezetője volt.

Vaskovits Erzsébet

(Szirák, 1868 – ?)

Festő. Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Állami Női Festőiskolában végezte. Mestere Deák Ébner Lajos volt. A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain szerepelt 1896-tól. Utóbbinak alapító tagja, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak rendes tagja volt.