Életrajz

(Kazsok, 1925 – Pécs, 2001)

Festő. Művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei: Diósi Antal, Bernáth Aurél. Több évtizeden keresztül a pécsi Nemzeti Színház festőműtermének vezetőjeként, majd a színház műszaki igazgatójaként működött. Festői munkásságának legfőbb helyszíne Bikal, ahol nagyméretű műtermet alakítottak ki számára. Műveit elsősorban dunántúli kiállításokon mutatta be, de Kanadában, az Egyesült Államokban és több európai országban is bemutatkozott. Bikalon állandó kiállítás nyílt alkotásaiból.

Festő, grafikus, iparművész. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. Európa több országában, Egyiptomban és az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. 1953-tól vett részt egyéni (Fényes Adolf Terem, Hódmezővásárhely) és csoportos (Műcsarnok) kiállításokon. Műveivel külföldön is szerepelt a párizsi, velencei és nürnbergi biennálékon. Munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták: volt Derkovits-ösztöndíjas, kapott Érdemes Művész címet, kétszer Munkácsy-díjat és külföldön is elismerték. 1953-tól két évig tanított az Iparművészeti Főiskolán.

(Debrecen, 1899 – 1984)

Magyar festő. Eredetileg kondás volt, később festészettel kezdett foglalkozni. Főként Debrecen környékén élt és dolgozott.

(Jászberény, 1924 – Budapest, 1988)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Bernáth Aurél, Bencze László, Pór Bertalan. 1947-ben létrehozta a Népi Kollégiumot Cseh Miklóssal és Nagy Lászlóval. Alakrajzot tanított a budapesti Iparművészeti Főiskolán hosszú ideig. Többféle technikával dolgozott. Grafikák, olajképek, akvarellek, szitanyomatok, bőrdomborítású faliképek és tárgyak alkotója. 1950-től kiállító művész. A Műcsarnokban önálló tárlata volt 1977-ben. Többször vett részt a Műcsarnok és az Ernst Múzeum csoportos kiállításain. Díjak: Munkaérdemrend Arany Fokozat, FKMS ex libris pályázat 1. díja (1958).

Budapest, (1911 – 1970)

Festő. A budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1935-1940 között. Mestere: Szőnyi István. Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban járt tanulmányúton. Kis ideig a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanított szabadkézi rajzot, majd Pécsett tanított két évig. A budapesti Operaház díszlet műtermének munkatársa 1947-1964 között. Temperával és olajjal festett. Zománcképeket, rézkarcokat, valamint portrészobrokat is alkotott. 1937-től kiállító művész. Részt vett a Műcsarnok 1952-es Tavaszi Tárlatán. Hazai közgyűjteményben egyebek mellett a Magyar Nemzeti Galériában találhatók művei.

(1907 – 1978)

Festő. Rákosligeten élő festőművészként még megörökíthette a Rákos-patak természetes és romantikus állapotát, mielőtt még bekövetkezett volna körbebetonozása. Nevét Kalteneckerről magyarosította Kutasra, hogy elkerülje a nácik zaklatását és ma egy unokája eredeti nevén zenészként képviseli a családi alkotóművész hagyományt. A tájfestészeten kívül portré és csendélet festésével foglalkozott. Magyarországi tájakon kívül Svédország természeti szépségeit is megfestette. Képei Rákosmente intézményeiben és magángyűjteményekben találhatók, seccoja pedig a rákosligeti római katolikus templomban. (Forrás: www.rakosmente.hu)

(Budapest, 1904 – 1986)

A Képzőművészeti Főiskolán 1922-1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. 1926-ban Párizsban járt. 1928-ban Berlinben megismerkedett Herwarth Waldennel, aki a következő évben, Moholy-Nagy László társaságában kiállí- 788 totta műveit a Sturm Galériában. Budapesten rendszeresen részt vett a KUT és az UME kiállításain. 1930-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1943-ban Erdélyben dolgozott. 1946-1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-1963 között igazgatója volt. Közben a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott. Számos monumentális megbízásnak tett eleget. A festészet és a gra.ka mellett foglalkozott szobrászattal is.

(Kaposvár, 1896 – Budapest, 1981)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1918-ban rajztanári diplomát szerzett. Mestere Tardos Krenner Viktor volt. A Verbőczy Gimnáziumban tanított, s munkáit is itt mutatta be. 1931-től szerepelt a Műcsarnok csoportos tárlatain. Főként tájképeket és akvarelleket festett, de hetilap-illusztrátorként is működött, és könyvcímlapokat is tervezett (az Athenaeum és a Szent István Társulat kiadványai számára). Plakát- és levelezőlap-tervezőként is tevékenykedett.

(Szombathely, 1908 – Budapest, 1979)

Festő, szobrász. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1937-ben. Mesterei: Edvi Illés Aladár, Réti István, Vaszary János. Végzősként Balló-díjat, majd állami ösztöndíjat, 1943-ban balatoni és székelyföldi ösztöndíjat, 1947-ben római ösztöndíjat kapott. Tanársegédként működött a főiskolán, majd középiskolában tanított. Hosszabb tanulmányutat tett Franciaországban, Olaszországban. Tagja volt a KÉVE művésztársaságnak. 1933-ban rendezte első egyéni kiállítását az Ernst Múzeumban. 1959-ben ugyanitt gyűjteményes kiállítása volt. 1945-től rendszeresen szerepelt az országos csoportos tárlatokon. Több murális munkát készített, a balatonfüredi strandon 1961 óta áll Kecske című szobra. Könyvet írt Rembrandtról. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Kortárs Galéria gyűjteményében.

(Budapest, 1887 – Tihany, 1957)

Festőművész. A jogi egyetem elvégzése után az Iparrajziskolán kezdett képzőművészeti stúdiumokba. 1917-től hadifestőként működött, utána Olasz- és Franciaországban élt. 1925-ben tért vissza Budapestre, a harmincas évek közepétől Szőnyi környezetében dolgozott Zebegényben. A Szinyei Társaság tagja volt, a Gresham-kört is látogatta. A második világháborút követően Tihanyban telepedett le.