Események

A tárlat a gyulai KöröspArt Galéria 25 év alatt kialakított gyűjteményével idézi fel a 20. századi magyar festészet eddig még kellően nem feldolgozott területét, a festőnők hazai munkásságát. Hazánkban először a művészeti oktatás tárta ki kapuit a női felsőfokú oktatásban tanuló lány hallgatók előtt, amelynek fő szorgalmazója Székely Bertalan volt. Az 1890-es évektől az 1920-as évekig számtalan reform biztosította a hölgyek főiskolai tanulmányait, amelyhez kitűnő felkészülési lehetőséget jelentett Deák Ébner Lajos festőiskolája. Az európai trendeknek megfelelően 1909-ben létrejött a Magyar Képzőművésznők Egyesülete, majd 1931-ben két újító szándékú festőcsoport is megalakult Magyarországon: az Alkotó Művésznők Egyesülete (tagja volt pl. Feszty Masa, Szegedy-Maszák Leona, Porter Paula, Raidl Ilona) és a régi egyesületen belül az Új Nyolcak (többek között Hranitzky Ilona és Futásfalvi Márton Piroska) részvételével. Jelentős művészek nőttek ki a müncheni, párizsi, nagybányai festőiskolákból (Kalivoda Kata, Decsy Etelka), de a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításain is többen szerepeltek (pl. Gráber Margit, Sebők Margit), illetve az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) keretében is rendszeresen bemutatták műveiket (pl. Porter Paula, Wilhelm Lujza). Többen a családjukban kapott művészeti hagyományok és indíttatás alapján fogtak ecsetet a kezükbe (pl. Bihari Emma, Berkes Ilona, Berkes Ili, Kacziány Adrienne, Kohner Ida).  Az 1920-as, 1930-as években Csók István és Vaszary János főiskolai osztályából sok modern szemléletű alkotó került ki és képezte tovább magát művésztelepeken is, amelyben meghatározó volt Nagybánya világa.

Voltak, akiket vonzott a világ és az egzotikum. Így lett világhírű festőművész a zseniális tudású, indiai magyar-zsidó származású lányból, a már gyerekként festő és rajzoló Amrita Sher-Gil-ből és így vált India egyik legelismertebb festőnőjévé Sass Brunner Erzsébet.

Bár a festőművészeti pálya idővel egyre elérhetőbbé vált a nők számára is, mindig meg kellett küzdeniük a sikerekért. A középosztálybeli, vagy arisztokrata családokból származó hölgyeknek könnyebb volt elfogadtatniuk környezetükkel a művészet iránti vonzódást, a tanulás támogatását és a festői életpályát. Sokan a megélhetés, családalapítás miatt idővel kénytelenek voltak felhagyni művészi karrierjükkel.

Az itt látható magángyűjtemény felidézi egy pillanatra a 20. század művészi tehetségeit, a női festőket. Rendkívüliségükre először néhai Saphier Dezső műgyűjtő, a Magyarországi Régiségkereskedők Szövetségének egykori alelnöke hívta fel a figyelmet, aki nagyon sokat tett azért, hogy a női művészeket, azok munkásságát újra felfedezze a művészetkedvelő közönség.

A gyulai KöröspArt Galéria az ő emlékének is adózva rendezte meg a kiállítást.

                                                                                         Durkó Károly