Koszta Rozália a 20. századi magyar és alföldi festészet karakteres, egyéni hangú alkotója volt. Művészetét szülővárosa, Gyula, a békési táj, az itt élő emberek és a hétköznapi élet személyes tapasztalatai határozták meg. 1925. február 21-én született Gyulán. Már fiatalon érdeklődni kezdett a képzőművészet iránt, első mestere Dezső József volt. Felsőfokú művészeti tanulmányait 1949-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg, majd a leningrádi művészeti akadémián folytatta. Tanulmányai befejezése után visszatért Gyulára, ahol élete végéig élt és alkotott. Pályája kezdetén a realista és expresszív ábrázolásmód határozta meg festészetét. Korai portréit, aktjait és életképeit lendületes ecsetkezelés, erőteljes karakterábrázolás és az emberi jelenlét iránti érzékenység jellemzi. Művészi stílusa az évtizedek során fokozatosan alakult át. Különösen az 1970-es évektől váltak meghatározóvá képein a nagy, síkszerű színfelületek, a formákat körülölelő határozott kontúrok és a tiszta, gyakran keveretlen színek. Kompozíciói egyre egyszerűbbé és világosabb szerkezetűvé váltak, miközben megőrizték érzelmi erejüket és közvetlenségüket. Koszta Rozália különösen szívesen festett portrékat. Modelljeiben nem csupán megörökítendő arcokat látott, hanem emberi történeteket. Az idő, a munka, a szenvedés, a gyengédség és a személyes sors nyomait kereste az arcokon. Festményeinek szereplői ezért gyakran egyszerre tűnnek konkrét személyeknek és egy nagyobb közösség képviselőinek. Tájképeinek meghatározó ihletforrása Gyula és Békés vármegye vidéke volt. A tanyák, földek, falusi utcák, kertek és egyszerű épületek nem idealizált háttérként, hanem az emberi élet szerves környezeteként jelennek meg művein. A kék és zöld színek sajátos találkozása, az erős horizontok és a kontúrokkal elválasztott formák festészetének könnyen felismerhető elemei. Olajfestményei mellett akvarelleket, grafikákat és linómetszeteket is készített. Műveiben a portré, a tájkép, a csendélet és az életképi jelenet egyaránt jelentős szerepet kapott. Dolgozott Kárpátalján és a tokaji művésztelepen, valamint rendszeresen látogatta Európa nagy múzeumait és képtárait. Alkotói tevékenysége mellett Gyula kulturális életének egyik meghatározó személyisége volt. Az Erkel Ferenc Múzeum művészettörténészeként dolgozott, képzőművészeti szakkört vezetett, előadásokat tartott és kiállítások szervezésében vett részt. Kiemelkedő szerepe volt Kohán György művészeti hagyatékának feldolgozásában és a Kohán Múzeum létrehozásában is. Koszta Rozália rendszeresen szerepelt országos és külföldi kiállításokon. Műveit többek között Budapesten, Gyulán, Békéscsabán, Londonban, Aradon, Nagybányán és Zentán is bemutatták. Alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria, a Munkácsy Mihály Múzeum, az Erkel Ferenc Múzeum és számos magángyűjtemény anyagában megtalálhatók. 1993. október 8-án hunyt el Gyulán. Életműve nemcsak a magyar alföldi festészet fontos része, hanem Gyula városának különleges vizuális és kulturális öröksége is. Művei a táj és az ember kapcsolatáról, a mindennapi élet méltóságáról és az arcok mögött rejlő személyes történetekről mesélnek.