(Újarad, 1912 – Budapest, 1988)
Festő. 1927-ben az Iparművészeti Iskola grafikai osztályát végezte, majd 1928-29-ben Szőnyi István magániskolájába járt. 1930-37 között látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei Réti István, Varga Nándor Lajos voltak. Hollandiában és Párizsban járt tanulmányúton. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság, a Nemzeti Szalon, a Fővárosi Képtár, a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1932-ben a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült, 1935-1936-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas művésze volt. 1937-ben Nemes Marcell-díjat kapott, valamint a többi közt elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját és a Székely Bertalan plakettet. Budapesten működött, 1940-1944 között Nagybányán tevékenykedett. Bemutatkozott 1942-ben Nagybányán, 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán. 1962-től 1984-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Elismert arcképfestő volt, valamint tájképeket, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket is alkotott. 1958-ban Antwerpenben mutatta be munkáit. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. 1953-tól Munkácsy-díjas művész. 1972-ben kitüntették a Munka Érdemrend Arany Fokozatával. Készített murális alkotásokat is, seccói, mozaikjai láthatóak Csepelen, az Országházban. Műveiből őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum. Irodalom: Ujváry B.: Kat. bev. tan., Bp., 1984.