(Marosvásárhely, 1852 – Budapest, 1933)
Festő, illusztrátor, író, tanár. Előbb Barabás Miklósnál, majd 1869-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. 1875-ben Párizsban, az École des Beaux-Arts-ban képezte magát. Hazatérve, 1876-ól gimnáziumi rajztanárként, majd 1890-ben történt nyugdíjaztatása után hivatásos festőművészként működött a fővárosban. Rómában járt tanulmányúton. 1904-ben a Nemzeti Szalon Ernst Lajos-díjjal jutalmazta, 1906-ban ugyanitt gyűjteményes kiállítása nyílt. A Műcsarnokban Wahrmann-díjat és 1908-ban társulati nagydíjat kapott. 1909-ben Nemes Marcell-díjjal tüntették ki. 1914-ben a velencei biennálén nagyobb kollekcióval vett részt, 1920-21-ben Karlsruhéban, Mannheimben és Düsseldorfban mutatta be műveit. Tőle származnak a szegedi pályaudvar faliképei. 1932-ben a Műcsarnok retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Mint illusztrátor és író, tevékeny munkása volt a sajtónak. A kiállítási kritikák és művészportrék mellett írt a Technische Mittheilungen für Malerei című szaklapba is. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, egy-egy képe a főváros, illetve a Történelmi Képcsarnok tulajdonában van.