(Orosháza, 1899 – Budapest, 1983)
Festőművész, grafikus. Művészeti tanulmányait a bécsi Császári- és Királyi Grafikai Tan- és Kísérleti Intézetben kezdte 1915-ben. Majd a budapesti Iparművészeti Iskola növendéke lett 1918-1919 között. Mestere Haranghy Jenő volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben és a weimari Bauhausban folytatta tanulmányait. 1927-33 között Berlinben élt és tanított. Moholy Nagy Lászlóval közösen reklámgrafikákat készített 1933 körül. 1934-től Budapesten tevékenykedett. 1949-62 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Egyéni kiállításon szerepelt az Ernst Múzeumban 1956-ban, Hágában, a Csók Galériában 1962-ben, Bécsben 1971-ben, a Műcsarnokban 1972-ben, Hódmezővásárhelyen 1975-ben, a Magyar Nemzeti Galériában 1979-ben, Berlinben 1983-ban. Csoportos tárlaton szerepelt az Alkotás Művészházban 1947-ben, a Nemzeti Szalonban 1948-ban, a Műcsarnokban 1950-ben, 1955-ben, 1977-ben, Berlinben 1979-ben, Miskolcon 1960-ban, az Ernst Múzeumban 1953-ban, a Művészházban 1947-ben. Elismerései: Munkaérdemrend Arany Fokozatot 1974-ben kapott, 1972-ben Érdemes Művész, 1981-ben Kiváló Művész elismerésben részesült. Művei láthatók a Magyar Nemzeti Galériában, az amszterdami múzeumban, a Bauhaus Archív Berlinben, a Janus Pannonius Múzeumban Pécsett, a Városi Képtárban Oroszházán. Irodalom: Haulisch Lenke: Papp Gyula, Művészet kiskönyvtára 97., Bp., 1974., Das Frühe Bauhaus, Katalogbuch anläslich des 75. Gründungsjubiläums des Staatliches Bauhauses in Weimar, Berlin, 1994.