(Félszerfalva, 1916 – Budapest, 1993)

Festőművész, grafikus, szobrász, plakettművész. Eredetileg jogásznak készült, de a művészet jobban érdekelte. 1935-1936-ban Aba Novák Vilmos szabadiskolájában, majd 1935-1941-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult Réti István, Kontuly Béla és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványaként. 1945-1963-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára, 1963-1993-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, egy ideig rektora volt. Számos hazai (Műcsarnok) kiállítás mellett külföldön is voltak tárlatai, részt vett 1962-ben a Velencei Biennálén. Jelentős volt művészpedagógiai munkássága, ezért halála után Pápán iskolát neveztek el róla. Ugyanott 1993-tól működik a nevét viselő galéria. Alkotásai sokoldalúságát tükrözik, a rajzoktól akvarellektől kezdve a szobrokon, kisplasztikákon keresztül a porcelánig. Munkásságát komoly elismerésekkel jutalmazták (a Brüsszeli világkiállítás nagydíja (1958), Munkácsy-díj (1956), Kossuth-díj (1954), Érdemes (1966) és Kiváló Művész (1970), a Magyar Népköztársaság zászlórendje). Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és több hazai múzeum őrzi.