Kiss Roóz Ilona

(Szatmárnémeti, 1920 – Budapest, 2010)

Kiss Roóz Ilona kétszeres Munkácsy-díjas keramikus, érdemes művész, a naiv-népies stílus kiváló képviselője. A hazai kézműves és fazekas hagyományba ágyazódó kisplasztikáit, murális alkotásait nyugalom, derű, humor, vidám színvilág jellemzi. Az anyag adta lehetőségek határain belül minden alkotását mesélőkedv, biztos kezű jellemzés, játékos dekorativitás határozza meg. Edényeket, figurális jelenetekkel díszített korongolt tálakat, gyertyatartókat, önálló és kettős-hármas figurákat, épületkerámiákat készített, munkássága bizonyos mértékig rokonságot mutat Kovács Margit művészetével.
“Én meg- és felismerhető figurákat formázok. Nem absztrahálom őket a felismerhetetlenségig. Engem talán a formák jellemeznek inkább, valójában edényformákat készítek, minden figurám korongolt, az edényformák pedig igazából emberi formák” – vallotta művészetéről.
Első kiállítása 1947-ben volt az Iparművészeti Múzeumban többekkel együtt, első önálló bemutatkozására pedig 1961-ben a Csók Galériában került sor. Több hazai város mellett Bécs, Zürich, Offenburg közönsége egyéni, Bukarest, Moszkva, Prága, Stockholm, Róma, London, Varsó tárlatlátogatói csoportos kiállításokon láthatták munkáit. 1987-tól 2000-ig állandó kiállítása volt Egerben, 2000-ben életmű-kiállítása nyílt az Iparművészeti Múzeumban.
Több más elismerés mellett 1956-ban és 1962-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Munkásságáról több film is készült (Harmónia, Miért szeretem a színházat, Élni és szeretni tanít, Derűsre mintázva).

(www.bodaofart.com)