(Pázmánd, 1913 – Budapest, 1981)
Festő, grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványa volt, majd 1930-1937-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Glatz Oszkár és Rudnay Gyula voltak, ez utóbbinak 5. évtől tanársegédje lett. 1947-től Baján, a Rudnay Szabadiskola és Művésztelep egyik vezetője volt. Rendszeresen kiállított a Képcsarnok galériáiban, amellett 1965-ben Milánóban és Firenzében, 1974-ben Tokióban volt egyéni kiállítása. Emlékkiállítását Győrben rendezték 1985-ben. Csoportos tárlaton szerepelt Győrben (1932), az Ernst Múzeumban (1945, 1946), a szolnoki művésztelep kiállításán (1966), a Magyar Nemzeti Galériában (1966). Fő műfaja a figurális kompozíció, a portré és akt, de népi tárgyú műveket is készített. Műveiben egyaránt megtalálhatók a nagybányai és az alföldi festészet stílusjegyei. Műveit őrzik a Nemzeti Galériában, Szolnokon és olasz magángyűjteményekben. 1953-58-ig a szolnoki művésztelep gondnoka volt. 1958-tól Budapesten működött.