(Szentendre, 1919 – Vác, 1993)
Festő, tanulmányait 1934-ben a budapesti iparrajziskolában kezdte, majd 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán folytatta – mestei Aba Novák Vilmos és Rudnay Gyula voltak. 1944-ben behívták katonának, és Németországban amerikai hadifogságba került. Innen szabadulva Németországba költözött, ahonnan 1946-ban tért vissza Magyarországra, Bocsára, majd kicsivel később Gödre. 1949 és 1956 között nem tudott megélni művészetéből, ezért az Egyesült Izzóban volt kénytelen dolgozni – utóbbi a művész idegösszeroppanásához vezetett. A gyógyulás reményében újfent ecsetet ragadott, és friss csendéleteket, tájképet festett; kedvenc témája továbbra is a Dunakanyar maradt. 1961-ben a Derkovits Teremben tartott egyéni kiállítása hozta meg a sikert és az anyagi elismerést. Fiatalokkal is szívesen foglalkozott, több, mint tíz évig vezetett képzőművészeti szakkört. Kiállító művészként a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában mutatkozott be képeivel. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.