(Battonya, 1894 – Budapest, 1981)
Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán kezdte 1915-ben, később Genfbe utazott, ahol autodidakta módon fejlesztette magát. 1921-1922 közt Párizsban élt. 1924-től rendszeresen vett részt KUT-kiállításokon. 1930-ban áttért az irodalmi művek illusztrálására, ezzel párhuzamosan a fametszés technikájára. Bár a harmincas években az illusztrálás mellett plakáttervezéssel is foglalkozott, festői tevékenysége került előtérbe. Még 1928-ban lett a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa, majd a Római Iskola egyéni hangú alkotójává vált. 1933-1970 között több jelentős egyházi megbízást kapott. Technikai tapasztalatait szakkönyvekben összegezte, önéletrajzi írásai 1994-ben jelentek meg. Egykori lakása ma emlékmúzeum.