(Pozsony, 1907 – Székesfehérvár, 1990)

festő, keramikus. Fiatalkorában Bécsben dolgozott mint árnyékkép rajzoló, 1923-ban Finnországban, 1928-1939-ig Párizsban élt. A francia fővárosban karikatúrákat rajzolt, hogy tanulhasson, majd hazajött és 1940-1945-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, mesterei Szőnyi István és Varga Nándor Lajos voltak. 1946-tól Rómában volt ösztöndíjas, 1949-től Svédországban, 1950-től Franciaországban élt, csak élete végén tért vissza Magyarországra. Számos kiállítása volt itthon, Svédországban, Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban. Természetelvű műveit először relief hatású munkák váltották fel, majd egy elvontabb formanyelv lett a meghatározó. Munkái a Magyar Nemzeti Galériában és az Egyesült Államokban találhatóak.