(Vác, 1886 – Budapest, 1987)

Olasz eredetű nagyváradi orvoscsalád sarjaként született 1886-ban Vácott. Testvére Huzella Ödön író, költő és festő volt. 1905 és 1919 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Ferenczy Károly tanítványa volt, később München Hollósy-iskolájában és 1914-ben Párizsban dolgozott, ahol szabadiskolákat látogatott. A korszak kubista szemléletű irányzat is nagy hatás gyakorolt rá. Az 1910-es években kiállított a Műcsarnokban és a Művészházban. Baráti körébe tartozott a magyar indológus, Baktay Ervin, akivel az 1930-as években nyári indiántáborokat szerveztek a Dunakanyarban. Felesége Walleshausen Janka, Walleshausen Zsigmond festő testvére lett. Az első világháború után rendőrként dolgozott. 1933-ban nevét Hallgatóra változtatta. A második világháború után kezdett el újra festeni, idős korában teljesedett ki alkotói pályája. Családjának több tagjával együtt Fóton van eltemetve.