Békéscsaba, 1953

Az alkotóról: 2021-ben tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Rajzfilmtervező akart lenni, a képzőművészeti főiskolára készültem. De végül tanára és mentora, Mokos József „nem engedte” a férfias szakmába. Debrecenben elvégezte a tanító-, majd Szegedre a tanárképző főiskolát. Később a pszichológusi hivatás helyett a művészetet választotta. Férjezett, két fiúgyermeke és két leányunokája van. Sok évig tanított rajzot, ma már teljesen a művészetnek szenteli idejét. Elmondta, sikereit kiegyensúlyozott családi háttere, szeretteinek támogatása is megalapozza. Festményei először a fejében születnek meg, ihletett pillanatokban minden megszűnik körülötte. A képein keresztül derűjét is igyekszik átadni másoknak. Boldogan ébred, napközben a legapróbb dolgokra is figyel, szereti a rendet. Kikapcsolja az olvasás, szívesen szemezget a régi korok filmjeiből. A „nagyok” közül Renoir és Monet a legkedvesebb számára.

Élményeiről így ír: Volt egy „barna korszakom”, melynek élményhátterét családom Jugoszláviában élő része jelentette. Anyukám bátyja fiákeresként dolgozott, a békebeli lovas kocsik, korhű épületek, nőalakok sokszor megjelentek akkori képeimen. Aztán megérintett a víz, az otthon hangulata: a Körös-partot, az alföldi tanyákat, gémeskutakat vittem vászonra, teret adva az évszakok váltakozásának. Későbbi utazásaim nyomán utcarészleteket festettem, megelevenítettem Rómát, Velencét, Krakkót, emellett csendéleket ábrázoltam. Párizs is szerelmem, fontos ihletőm lett: budapesti kiállításom után felhívott egy úr, akivel kedélyesen elbeszélgettünk. Tetszettek neki a párizsi festmények, megkérdezte, mikor utazok újra a francia fővárosba. Viccesen rávágtam, akár holnap indulnék. Egy hét múlva újra jelentkezett, hogy a Pompidou központnál van egy lakása a lányának, amit hazalátogatása idejére a rendelkezésemre bocsátanak. Nem hittem el a szavait, talán még akkor sem, amikor a kezembe adták a kulcsokat. Tíz csodás napot töltöttem kint a férjemmel, rengeteg skicc, vázlat készült. Az úr igazi műkedvelő mecénás volt. Nagylelkűsége – visszagondolva is – mesébe illő. Forrás: BEOL