(Pápa, 1846 – Budapest, 1910)

Festő. Már tizenöt éves korában Pestre került, ahol festők műtermeiben sajátította el a festészet első elemeit. 1865-ben került a bécsi akadémiára. Itt Geigernél és Wurzingernél tanult. 1869-ben állami ösztöndíjjal Olaszországba ment, hol egy ideig a szépművészeti akadémián Molmenti alatt festett. Az 1873. bécsi világkiállításon szerepelt először két képével, a még Olaszországban festett Vásár a Ponte Rialto alatt és egy magyar tárgyú Falusi konyhával, melyeket ez évben Pesten is kiállított. E képek árából és állami ösztöndíjjal ment most már Párisba (1874), hol egy ideig Munkácsynál dolgozott. Kétévi ott tartózkodás után 1875- be, állított ki először a párisi Szalonban, ahol a “Jó tanácsok” című életképével vált ismerté. Később Londonban élt, hol az udvar és angol arisztokrácia legkeresettebb arcképfestője volt, és mint a londoni magyar egyesület elnöke fejtett ki tevékeny működést. A Royal Academiben kiállított képei között legjelentékenyebbek: Lady Folkestone, Earl of Radnor arcképe és a világhírű Joachim-quvartett. 1885-ben családjával együtt visszatért Budapestre, hol haláláig élt. 1899-ben ő rendezte Szentpétervárott a magyar művészek kiállítását, melyet II. Miklós cár nyitott meg és melyért a cár a Sz. Anna rend lovagkeresztjét adományozta neki. A Nemzeti Szalon alapító tagja volt. 1896-ban festette I. Ferenc József király és Erzsébet királyné arcképeit a budapesti igazságügyi palota díszterme számára. Hagyatéki kiállításán bemutatott vázlatai e gondos kidolgozású képekkel szemben a korabeli francia mesterekkel, nem egyszer Corot-val rokon frissességű mestert mutatnak. Ilyen természetű munkák képviselik a Szépművészeti Múzeumban is. Sok munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

(Budapest, 1916 – 2012)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost, majd Szőnyi István volt a mestere. 1939-1941 között Szőnyi tanársegédjeként működött. 1939-ben a főiskola aranyérmével tüntették ki. 1939-41-ig, majd 1947-ben római ösztöndíjas. 1941-42-ben Szinyei-díjat, 1953-ban Munkácsy-díjat, 1958- ban Csók István-emlékérmet kapott, Deauville-ben Grad Prix-vel, Brüsszelben pedig bronzéremmel tüntették ki. A többi közt dolgozott a miskolci művésztelepen is, 1957-től a párizsi Independants Salon tagja. A Mednyánszky Társaság elnöke. Főiskolás korától szerepelt különböző kiállításokon szerte a világban, több tárlata volt Németországban és Franciaországban, Olaszországban, Angliában, mint itthon. A Műcsarnokban 1982-ben retrospektív kiállítást rendezett műveiből.

(1877 – 1955)

Festő, grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, a Mintarajziskolában végezte, majd képezte magát Karlovszky Bertalannál és Münchenben Hollósy Simonnál, aki Nagybányára is elhívta. 1896 és 1901 között több alkalommal is látogatta a művésztelepet, 1897-ben rész vett első budapesti kiállításukon. Tizennyolc évig Münchenben dolgozott, ex-libriseket és illusztrációkat készített. Az 1920-as évektől kezdve rendszeresen állított ki a fővárosban (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műterem Szalon). Figurális műveket és csendéleteket festett posztimpresszionista stílusban. Tusrajzai középkori fametszetekre emlékeztetnek. Munkái a Nemzeti Galériában. Miskolcon és Sopronban láthatóak.

(Kolozsvár, 1891 – Budapest, 1956)

Grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Rézkarcaiért többször Állami Grafikai díjjal tüntették ki. Az 1930-as évektől a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékének vezetőjeként működött. Az ismert magyar festők műveiről készített rézkarcai széles körben ismertté tették.

(Budapest, 1949)

A művészről: festő, grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Mestere: Sarkantyu Simon. 1973-tól a főiskola tanársegéde, 1986-tól docens, 1991-től a festészeti tanszék vezetője. A Szinyei Társaság tagja. Művei olajfestmények és grafikák mellett míves faszobrok és murális munkák, freskó, secco, pannó. Egyéni kiállításaiból: Vigadó Galéria, Cziffra Alapítvány, Senlis, MOL Galéria, Szolnok, Bázel, Zürich, stb. Külföldön a többi közt Párizsban (1982), Bécsben (1988, 1990), Berlinben (1999) mutatta be egyéni tárlaton munkáit. Kollektív kiállításon vett részt például 1974-ben az Ernst Múzeumban, 1978-ban és 1988-ban a Magyar Nemzeti Galériában, 1980-ban a Műcsarnokban. 1975-78 között Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1980-ban Munkácsy-díjat kapott. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum, a Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, Pécsett a Janus Pannonius Múzeum, Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeum és a kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményében megtalálhatók, de Aachen, Szófia múzeumában is találhatók munkái.

(Budapest, 1947)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1970-ig, Bernáth Aurél volt a mestere. 1986-87-ben a worspwede-i Daad-Atelierhaus növendéke volt. Kecskeméten Nívódíjat kapott. 1980-tól szerepelt egyéni tárlatokkal Budapesten, Székesfehérvárott, Kecskeméten, Szegeden, Worspwedében. Alakos képeket festett. Textileket és tárgykollázsokat is készít.

(Gyulafehérvár, 1985 – Kolozsvár, 1985)

Festő, grafikus. 1923-1927-ig Budapesten, a műszaki főiskolán tanult, majd visszatért szülővárosába,mahol Reithofer Jenő szabadiskolájában tanult festeni. Eleinte autodidakta módon tanult rajzolni, festeni, és sajátította el a fametszés technikáját Kós Károly bíztatására.mCsak később, 1936-tól tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Varga Nándor Lajos volt a mestere. 1939-ben Kolozsvárra költözött és – bár több tanulmányutat tett Európában,
Kínában, Dél-Amerikában – élete végéig ott dolgozott. Eleinte készített tájképeket és portrékat olajjal és pasztellel, de legjellemzőbb munkái a metszetek voltak, ahol a fekete és fehér szín – már-már színesnek ható – árnyalataival éri el azt a hatást, amely stílusának meghatározó eleme. Olajképei, pasztelljei, vízfestményei, metszetei, ceruza- és tusrajzai, illetve albumjai szinte az egész világot bejárták, volt kiállítása Erdélyen és Budapesten kívül Bécsben, Hollandiában, Észak- és Dél-Amerikában, részt vett 1954-ben a Velencei Biennálén. 1986-ban emlékkiállítása volt a Nemzeti Galériában. Munkásságáért Romániában több magas rendű kitüntetést kapott, állami díjat, Kulturális Érdemrend 1. fokozatát, Érdemes Mester díjat, és Franciaországban Liége város díszpolgárává avatták. Képeinek nagy részét Szankon a „Gy. Szabó Emlékházban” őrzik, de több erdélyi és külföldi múzeumban és közgyűjteményben vannak munkái.

(Diósgyőr, 1929 – 2004)

Festő, grafikus. 1948-tól öt évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán, és tagja volt a Dési Huber Népi Kollégiumnak. Mesterei Bencze László, Bán Béla és Barcsay Jenő voltak. Tanulmányutat tett Olaszországban. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt (Párizs, Lugano, Németország). Főleg grafikákat készít, de murális munkák mellett fest olajképeket is. 1962-1965-ig Derkovits-ösztöndíjas volt, de számos kitüntetést is kapott, a többi közt 1957-ben Munkácsy-díjat.

(Pécs, 1925 – Budapest, 2010)

Festő. Rajztanári diplomát szerzett 1949-ben. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzete 1951-ben. Mesterei Berény Róbert, Ferenczy Béni, Szőnyi István és Kmetty János voltak. 1955 óta kiállító művész. Egyéni tárlaton mutatkozott be a Fényes Adolf Teremben 1955-ben, 1966-ban, 1972-ben, 1978-ban. Csoportos tárlaton szerepelt a Műcsarnokban 1960-ban, Hódmezővásárhelyen 1984-ben. Több elismerésben részesült. Tájélményeit az Ormánság és a Dunakanyar szépségei határozták meg. Szívesen fest enteriőröket és virágcsendéleteket is. Művészekről és barátairól remekül jellemzett, bronz portréérmeket, plaketteket mintázott (Martsa István, André Kertész, Babits Mihály, Csontváry, Faludy György, Ferenczy Béni, Karinthy, Tőkei Ferenc, Van Gogh). A Józsefváros műemlékeiről több könyvet írt (Templomok a Józsefvárosban; Palotanegyed a Józsefvárosban; Védett értékek a Józsefvárosban stb.). Művei budapesti és vidéki múzeumokban láthatók.

(Budapest, 1903 – 1975)

Festő. Művészeti tanulmányait 1921-ben Berlinben és Drezdában kezdte, majd elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. 1928-tól Benkhardt Ákos mellett működött, mint a miskolci művésztelep alapító tagja. 1935-36-ban római ösztöndíjas volt. 1928-tól kiállító művész. 1932-ben szerepelt a Velencei Biennálén. 1938-1949 között rajzot tanított, majd a Népművelési Minisztérium munkatársa lett. 1957-től ismét tanítással foglalkozott, részt vett a rajztanárok szadai művésztelepének munkájában. Alkotása található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.