(Orsova, 1909 – Kapuvár, 1986)

Festő, rajztanár. Művészeti tanulmányokat a Bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n folytatott, Réti István tanítványaként, 1933-ban szerzett diplomát, később a jogi egyetemet is elvégezte. Egy ideig közigazgatási pályán dolgozott, hosszú ideig rajztanár volt a jászapáti és dombóvári gimn.-ban. Festészettel rendszeresen 1955-től foglalkozott; rendszeres résztvevője volt a Győr-Sopron megyei, ill. észak-dunántúli képzőművészek tárlatainak (észak-dunántúli képzőművészek III. kiállítása, Székesfehérvár 1966; észak-dunántúli művészek kiállítása a Műcsarnokban, 1970; I. Kisalföldi Tárlat, Győr, 1972; III. Kisalföldi Tárlat, Sopron, 1974). Egyéni kiállításait Sopronban, Győrben, Mosonmagyaróváron, Kapuváron, Csornán, Szegeden és Szentendrén rendezték meg. Utolsó kiállítása 1984-ben a győri városi könyvtárban volt. Akvarelleket, guache- és olajképeket festett. Szívesen festett város- és tájképeket, Tokaj, Sárospatak és környékének látképét, egy-egy udvarrészletet, a valóság egy-egy szegletét. A nagybányai hagyományok hatottak rá (a színhatások hangulati értéke, líraiság), de képeit erőteljes szerkesztettség, határozott kontúrok is jellemezték. 1960-ban Székely Bertalan-díjat nyert. – Irod. Salamon Nándor: G. S. tárlata (Szentendre, Művelődési Központ, 1983.); G. S. (Új Tükör, 1983. 47. sz.). Forrás: arcanum.com