Életrajz

Élesdy István

(Cegléd,1912 – Budapest,1987)

Grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1938-ban. Mesterei: Pólya Tibor, Szőnyi István, Glatz Oszkár, Varga Nándor Lajos.1939-ben római ösztöndíjas volt. 1940-ben elnyerte a budapesti rézkarc kiállítás díját, 1941-ben akvarell díjat nyert. 1940-ben Milánóban, 1942-ben Velencében tett hosszabb tanulmányutat, dolgozott a nagybányai művésztelepen is. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában,1966-ban San Marinóban nyert grafikai díjat. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanársegédként működött, majd 1941-ben Marosvásárhelyen tanított. 1945 után Budapesten működött. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. 1933-tól szerepelt a hazai és nemzetközi kiállítási életben, gyakran mutatkozott be csoportos kiállításokon Erdélyben és Itáliában. 1956-ban Budapesten volt gyűjteményes kiállítása, 1962-ben több olaszországi városban rendezett egyéni tárlatot. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti
Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

Élesdy István Read More »

Mladonyiczky Béla

(Békésszentandrás,1936 – Békéscsaba,1995)

1961: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanárai: Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vigh Tamás, Borsos Miklós. 1977: Munkácsyplakett; 1984: Székely Bertalan-díj; Dante Biennálé különdíja; 1986: Békés megyei Művészeti-díj; 1994: A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje. A szobrászat minden műfajában és anyagával dolgozott. Jelképei mögött szilárd filozófiai alap állt. A követ, márványt, fát gép nélkül faragta. Az élet derűs jelenségeit ragadta meg sommázott plasztikáin. Érmei expresszív jellegűek. Eszményképe Medgyessy Ferenc. 1961-től Békésen, majd 1987-ig Békéscsabán tanított, szakkört vezetett. Részt vett a mártélyi, makói, nyíregyháza-sóstói, hajdúböszörményi, câ-şeiu-i (RO) és écskai (YU) telepek munkájában.

(artportal.hu)

Mladonyiczky Béla Read More »

Kőműves Mária

A művészről és a műtárgyról

A kerámia feltételezhetően a két világháború között működött művész, vagy művészházaspár alkotása. Műveik a reneszánsz világát idéző, romantikus hangvételűek. Színezett terrakotta szobraikkal megelevenítik a templomi faszobrok világát. Megmintázták A tizenkét apostol, A három testőr, Don Quihote és Sanco Panza alakját. Az olvasó kislányt több méretben is elkészítették. Műveiken több különböző jelzés is található, használták a „Kömüves”, „Kömüves L” és „Kömüves Mária” aláírást is.

Kőműves Mária Read More »

Kiss Roóz Ilona

(Szatmárnémeti, 1920 – Budapest, 2010)

Kiss Roóz Ilona kétszeres Munkácsy-díjas keramikus, érdemes művész, a naiv-népies stílus kiváló képviselője. A hazai kézműves és fazekas hagyományba ágyazódó kisplasztikáit, murális alkotásait nyugalom, derű, humor, vidám színvilág jellemzi. Az anyag adta lehetőségek határain belül minden alkotását mesélőkedv, biztos kezű jellemzés, játékos dekorativitás határozza meg. Edényeket, figurális jelenetekkel díszített korongolt tálakat, gyertyatartókat, önálló és kettős-hármas figurákat, épületkerámiákat készített, munkássága bizonyos mértékig rokonságot mutat Kovács Margit művészetével.
„Én meg- és felismerhető figurákat formázok. Nem absztrahálom őket a felismerhetetlenségig. Engem talán a formák jellemeznek inkább, valójában edényformákat készítek, minden figurám korongolt, az edényformák pedig igazából emberi formák” – vallotta művészetéről.
Első kiállítása 1947-ben volt az Iparművészeti Múzeumban többekkel együtt, első önálló bemutatkozására pedig 1961-ben a Csók Galériában került sor. Több hazai város mellett Bécs, Zürich, Offenburg közönsége egyéni, Bukarest, Moszkva, Prága, Stockholm, Róma, London, Varsó tárlatlátogatói csoportos kiállításokon láthatták munkáit. 1987-tól 2000-ig állandó kiállítása volt Egerben, 2000-ben életmű-kiállítása nyílt az Iparművészeti Múzeumban.
Több más elismerés mellett 1956-ban és 1962-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Munkásságáról több film is készült (Harmónia, Miért szeretem a színházat, Élni és szeretni tanít, Derűsre mintázva).

(www.bodaofart.com)

Kiss Roóz Ilona Read More »

Gorka Géza

(Nagytapolcsány, 1894 – Verőce, 1971)

tanulmányait az 1910-es években kezdte, festészetet tanult, majd fazekas inasnak állt Badár Balázs mezőtúri műhelyében. 1920-tól 1921-ig Németországban, Karlsruhéban tanult Paul Mannál és Max Lugernél.

1923-ban Nógrádverőcére költözik és a Floris bankház megbízásából megalakítja a Keramos Rt-t. A Németországi Majolika Manufaktúrában tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lesz. Az üzem 1927-es tulajdonos váltása után, Lonkay Antallal együtt kilép a cégből és megalapítja saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain.

A harmincas évek elején még főképpen figurális egyszínű repesztett mázas kerámiákat tervez, de már elkezdi saját mázkísérleteit is. Ez idő tájt, az iparművészeti iskola agyagipari szakán tanító Jákó Gézától vesz magánórákat. 1933-ban részt vesz a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kap.

A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze, szinte minden jelentősebb kiállítás szereplője. Szerepel az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításon is.

1935-től kialakul műveinek sajátságos stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikákat alkalmaz. A népi fazekas hagyományok tovább vitelével művein egyre több a régi erdélyi, felvidéki és Habán díszítő elem. A harmincas évek végén ónmázas Habán stílusú kerámiákat is készít.

1943-44 között Losoncon megalapítja a Nógrádi Palóc Háziipari Kerámia Műhelyt. 1945-ben műhelyét és a kerámiagyűjteményt súlyos veszteség éri. A háború után a budapesti Zsolnay gyárban, Mattyasovszky Lászlóval 1200 fokon égetett kerámiák sorozatgyártását kezdik meg. Ezek főképpen funkcionális tárgyak, de egyedi műveket is készít.

Az államosítás után visszatér Verőcére. 1955-ben megkapja a Munkácsy- díjat, 1963-ban Kossuth díjban részesül.

(www.magyarkeramia.hu)

Gorka Géza Read More »

Gorka Lívia

(Nógrádverőce, 1925 – Tapolca, 2011)

1947-ben tett fazekas mestervizsgát. Mestere édesapja, Gorka Géza volt. Önálló, szabad foglalkozású művész, 1959-ig a verőcei Gorka-műhelyben dolgozott, azóta saját műtermében alkot. Művészetének forrása a természet, jellemző tárgyai a nagyméretű, aszimmetrikus edények, az idolok, halak, madarak, kövek. A korongolás előtti ősi agyagalakítást követi. Egyedi tárgyakat hoz létre, szeret sorozatban, tárgycsoportban gondolkozni. Magas tüzű, egyéni készítésű anyagokkal, kőanyaggal, oxidos agyagmázakkal dolgozik, az agyagot gyakran fémmel ötvözi.

Erőteljes plasztikai hatású munkáinak színvilága visszafogott.
A MKISZ (1956), a Művészeti Alap, majd MAOE (1955) és a AIC tagja volt.

(www.magyarkeramia.hu)

Gorka Lívia Read More »

Zórád Géza

(Temesvár,1890 – Budapest,1969)

Festőművész, karikaturista, illusztrátor. Zórád Ernő festő, grafikus nagybátyja.

Zórád István és Breitkopf Ida gyermekeként született Temesváron. Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1907-től a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban szerepelt olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeivel. 1921. október 29-én Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel fiatalabb, szombathelyi születésű Miklós Annával, Miklós János és Takács Anna lányával, akitől 1930-ban elvált. 1930. december 19-én Budapesten újból megházasodott: a nála 14 évvel fiatalabb, érsekújvári születésű Papácsy Kornélia Máriát, Papácsy Elemér és Csizmazia Emma lányát vette feleségül, tőle 1954-ben vált el.
Illusztrátorként élclapok számára dolgozott, számtalan adoma-illusztrációt készített. Művészetén a müncheni iskola hatását érezni, amely egész életpályán végigkíséri. Művei elsősorban tájképek, valamint mesterien kidolgozott figurális jelenetek, de a történelmi Magyarország különböző tájait is megfestett a Felvidéktől egészen Erdélyig. Realista stílusban festett, tájképein megfigyelhetők a nagybányai iskola mestereinek, többek közt Ferenczy Károly hatása is. Termékeny alkotó volt. Halálát tüdőgyulladás okozta.
A híres Mélypince , a Tabán leghíresebb vendéglője volt állandó törzshelye. A vendéglős Poldi bácsi Krúdy nagy hódolója évekig könyörgött a festőnek – etette itatta hitelbe – csak hozza el Krúdy Gyula híres írót a kocsmájába. Zórád végül is beváltotta ígéretét, így kezdődött Krúdy és a vendéglős sírig tartó barátsága.
1907-től olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Mint illusztrátor is tevékenykedett, újságok részére készített igen sok rajzos illusztrációt. Festményein főként tájképek, figurális jelenetek tűnnek fel. Igen termékeny alkotó volt, aki képein megörökítette a történelmi Magyarország különböző tájait a Felvidéktől Erdélyig. Alkotásai rendkívül sokfelé szóródtak szét.

Zórád Géza Read More »

Zórád Ernő

(Balassagyarmat, 1911 – Budapest, 2004)

Grafikus, festő, karikaturista. Művészeti tanulmányokat a budapesti Iparművészeti Iskolában folytatott. Mestere: Haranghy Jenő. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Pályáját alkalmazott grafikusként és illusztrátorként kezdte. A világháború után a hazai diafilm és képregény-rajzolás úttörője lett. 1951-től négy évtizedig a Füles újság illusztrátoraként működött. Akvarell-sorozaton örökítette meg a régi Tabán jellegzetes részleteit. Az 1950-es években szerepelt a Műcsarnokban rendezett országos kiállításokon. Egyéni tárlata volt 1960-ban a Derkovits Teremben, 1981-től több alkalommal fővárosi kiállítóhelyeken.

Zórád Ernő Read More »

Vígh István

(Halmi, 1936)

Festőművész, szobrász, restaurátor. Tanulmányait a nagybányai Művészeti Középiskolában végezte 1954-ben. Marosvásárhelyen a Zene- és Képzőművészeti Líceumban folytatta tanulmányait. 1960-ban a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1960-66 között rajztanárként, népművelőként dolgozott. A bukaresti Műemlékvédelmi Igazgatóság freskórestaurátora 1971-73 között. A sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője volt 1973-75 között. Az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban élt 197-tól 1996-ig. 1996-ban Debrecenben telepedett le. Egyéni kiállításai Nagybányán (1961, 1966, 1967), Párizsban (1971) voltak. Csoportos tárlaton Dallasban (1971), Barcelonában (1976), Párizsban (1999) szerepelt. Művei több erdélyi, magyarországi és külföldi köz- és magán gyűjteményben megtalálhatók.

Vígh István Read More »

Szilvásy Margit

(Sajókaza, 1898 – Budapest, 1977)

Festőművész, grafikus.1938-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán, mesterei Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek voltak. 1938-1942-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát tovább, itt Szőnyi István és Elekfy Jenő tanítványa volt. Több európai országban járt tanulmányúton. Fiatalkorában tanulmányozta a népművészetet, amelynek nagy jelentősége volt későbbi pályája során, de nagy hatással volt rá Rippl Rónai József művészete is. 1942-ben, a Műbarát Galériában volt első kiállítása, melyet több is követett (Derkovits Terem, Ernst Múzeum, Helsinki). Csoportos megjelenései is voltak (Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Ernst Múzeum, Sárospatak).

Szilvásy Margit Read More »

Ne maradjon le újdonságainkról!

Értesüljön elsőként új műtárgyainkról, kiállításainkról és galériánk legfrissebb híreiről.

10% kedvezmény,
kifejezetten neked 🎁

Elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóba foglaltakat.

Nem küldünk spamet! További információ az adatvédelmi irányelveinkben.

Scroll to Top