Boldizsár István

(Orosháza, 1897 – Budapest, 1984)

Festő. 1993-1998-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult Tölg-Molnár Zoltán irányítása alatt, majd mesterképzésen vett részt a nürFestő, grafikus. 1917-től két évig a Képzőművészeti Főiskolán tanult Réti István irányításával, majd 1918 nyarán Lyka Károly ajánlásával Nagybányára került, ahol szintén Réti és Thorma János oktatták. Dolgozott a kecskeméti művésztelepen is, ahol Iványi Grünwald Béla volt a mestere. Később évtizedekig visszajárt Nagybányára, ahol tanársegédként is működött Thorma János mellett. 1920-1923 között évente Nemes Marcell támogatásának köszönhetően egy-egy félévet töltött Münchenben, ahol beiratkozott a neves Akadémiára. A rézkarcolás művészetébe a Münchenben élő Kubinyi Sándor vezette be. 1924-ben Budapesten telepedett le, és közeli kapcsolatba került a fiatal rézkarcoló grafikusokkal, Szőnyivel, Aba-Novákkal, Patkóval, akikkel közös kiállításokon vett részt. A nagyszabású magyar kiállításon, 1928-ban, Rómában az olasz állam vásárolta meg egyik rézkarcát. Festészeti munkáiért 1931-ben elnyerte a Szinyei Társaság tájkép díját. 1941-1949 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Ekkoriban került közeli kapcsolatba a balatoni tájjal, mely a következő évtizedekben állandó témája lett. Élete utolsó évtizedében pedig, mindszenti visszavonultságában az alföldi táj került festői érdeklődésének középpontjába. 1977-ben szülővárosának, Orosházának ajándékozta műveinek jelentős kollekcióját, melyek a Boldizsár Képtárban állandó kiállításon láthatók. Több műve található a Nemzeti Galéria gyűjteményében is. Monográfia: Bodnár Éva: Boldizsár István, Bp., 1983.

Leave a Comment