(Budapest, 1901 – Budapest, 1990)

Festő, tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula volt a mestere, aki mellett 1927-30 között tanársegédként működött. Nyaranta a főiskola művésztelepein (Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Mátrafüred, Mártély, Sümeg) dolgozott. 1928-tól kiállító művész. 1929-től rendszeresen megfordult a szentendrei művésztelepen. 1930-ban a nagybányai Szépművészeti Iskolában képezte magát.Tagja volt a KUT, az UME, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek.1937-től tagja lett a Szentendrei Festők Társaságának. Feleségével, Gálffy Lolával a szentendrei Régi Művésztelepen élt, évtizedekig meghatározó alakjai voltak a művésztelep életének. Oktatási tevékenysége jelentős. 1948-tól tanára, majd igazgatója volt a budapesti Művészeti Gimnáziumnak. 1965-ben gyűjteményes tárlata nyílt a Csók István Galériában, Budapesten, 1982-ben retrospektív kiállítása Szentendrén. Fontosabb díjai: Munka Érdemérem, Fővárosi Nívódíj, Csók István-emlékérem, Munkácsy-díj (1967). Elnyerte a Kiváló tanár és Érdemes művész címeket is. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum gyűjteményében. Irodalom: Mucsi András (szerk.): Gálffy Lola – Kántor Andor, Szentendre, 1982.