durkokaroly

(Nagybánya, 1947)

Festő. Kolozsvárott, a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1968-1974 között. Mestere: Miklóssy Gábor. Nagybányán dolgozott és évente kiállított 1973-1987 között. 1973-tól kiállító művész. Több megyei és országos tárlaton mutatta be műveit. A Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepen dolgozott 1976-ban. 1988-tól Magyarországon él. 1990-ben Nyíregyházán telepedett le. 1995-től a Vajai Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője.

(1890 – ?)

Festő. Budapesten működött, 1918-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1922-ben elnyerte az Esterházy-díjat. Egy munkája a Szépművészeti Múzeumba került 1920-ban.

(Karcag, 1906 – Eger, 1983)

Festő. A budapesti Iparművészeti Iskolában és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei: Udvardy Géza, Haranghy Jenő és Weichinger Károly. Karcagon rajziskolát vezetett, és szülővárosa művészeti életének fő szervezője lett. Később Egerben
tanított, és itt is tevékenyen részt vett a város művészeti életében. Tanulmányutat tett Olaszországban, mely művészetére nagy hatással volt. Feldolgozott történelmi témákat, készített portrékat, oltárképeket. 1974-ben és 1981-ben Heves megye művészeti díjjal jutalmazta. Fontosabb önálló tárlatai voltak a Derkovits Teremben, Budapesten, Egerben, Karcagon, Tiszafüreden.

(Zenta, 1877 – ?)

Nők ecsettel (1896 – 1952) – válogatás a KöröspArt Galéria gyűjteményéből (2023. szeptember 7 – október 31, meghosszabbítva november 5-ig), Kohán Képtár (Gyula, Béke sugárút 35).

Festő, grafikus. Született Deutsch Tibor, később Jankay- Deutsch, olykor Jankai, végül Jankay. Szinyei Merse Pál és Balló Ede tanítványaként járt a budapesti Mintarajziskolába. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. Drezdában és Bécsben is képezte magát. A 20-as évek végétől rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, 1926-tól Budapesten. Kiállított a KUT művészeivel együtt az Ernst Múzeumban, valamint külföldön is, először a bécsi Albertinában. Korai munkái elsősorban szén- és színes krétarajzok. Párizsban városképeket készített, majd életképeket. 1929-ben és 1934-ben egy-egy évet töltött Ohióban, majd Los Angelesben. Az USA-ban ekkor vásárolták, kiállították, díjazták munkáit. 1948-ban végleg Kaliforniában telepedett le, ahol 1977-ig a Peperdine College tanára volt. Művészeti kurzusokat vezetett. New York, Cleveland, San Francisco, Los Angeles kiállítóhelyei fogadták be hazai emlékeit megörökítő alkotásait. 1971-ben Békéscsabán temperákat és kréta-, illetve szénrajzokat állított ki. Vagyonát és hagyatékát szülővárosára hagyta.

(Budapest, 1920 – 1990)

Festőművész. Művészeti tanulmányait különböző szabadiskolákban folytatta. Berda József költő baráti köréhez tartozott. Csoportos tárlatokon szerepelt.

(Hódmezővásárhely, 1938)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1962-benvégzett. Mestere: Pap Gyula és Domanovszky Endre. Számosdíjat nyert, köztük Munkácsy-emlékérmet (1966),Koszta-emlékplakettet (1969), Derkovits-ösztöndíjat, SzékelyBertalan-emlékérmet (1972), Tornyai-plakettet, Munkácsy-díjat (1975) és a Művészeti Alap festészeti nívódíját (1987). Mártélyon és Makón szakkört vezetett, 1962-től a vásárhelyiművésztelep tagja. Bekapcsolódott a tokaji művésztelep munkájába. A vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban, 1975-től a szegedi tanárképző főiskolán tanított, ahol 1982-92között tanszékvezető volt. 1976-tól állandó résztvevője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek,1986-tól a Hortobágyi Alkotótábornak. Művészetének kedvelt témája a vásárhelyiés alföldi népélet. 1961-től kiállító művész, 1968-ban a budapesti Csók István Galériában,1973-ban és 1987-ben a Műcsarnok kamaratermében volt kiállítása. Munkáit őrzi a debreceniDéri Múzeum, a Hajdúsági Múzeum Hajdúböszörményben, a makói József Attila Múzeum, a Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhelyen, a Zentai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.

(Budapest, 1884 – Hierden, Hollandia 1959)

1901-től az Iparművészeti Iskolában tanult, megfordult a nagybányai szabadiskolában és Münchenben. 1906-ban két csoportos kiállítás erejéig visszatért Budapestre, de még ebben az évben Hollandiába ment, majd rövid párizsi és londoni tartózkodás után ott is telepedett le. 1917-1922 között a De Stijl művészcsoporthoz csatlakozott, ő készítette folyóiratuk címlapját, és a Ma tudósítójaként közvetítette a „holland aktivisták” elveit Magyarországra. Később ipari formatervezőként, alkalmazott grafikusként tevékenykedett.

(Budaörs, 1939 – Budapest, 1987)

Festő. Magániskolákban képezte magát. Mesterei Burghardt Rezső, Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Barcsay Jenő, Vén Emil és Csohány Kálmán voltak. Többször járt európai tanulmányúton. Díjakkal tüntették ki. Tagja volt a Képzőművészeti Alapnak és a Fiatal Művészek Stúdiójának. Foglalkozott festészettel, szitázással, nyomott textillel és
illusztrálással. Neves művészek freskó-, secco- és mozaikmunkáinak kivitelezésében segédkezett. Hazai művésztelepeken dolgozott. A 80-as évektől a fény és a mozgás érdekli, ekkortól készít fénymobilokat. Sok pasztell-munkája készült. A márványmozaik és a plasztika művelésében is tájékozott.

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Deák-Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Vaszary János. 1913-tól rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain. Tagja volt a női Új Nyolcak csoportjának. 1931-ben gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből a Nemzeti Szalonban.