(Kisújszállás, 1889 – Budapest, 1987)

1906-tól két évig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál tanítványaként. 1907 és 1908 között a párizsi École de Beaux-Arts-on, Fernand Cormon osztályában tanult. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, dolgozott az USA-ban és Hollandiában. Hazatérése után tagja lett a Cennini Társaságnak, a Munkácsy Céhnek és a Magyar Arcképfestők Társaságának.

(Baja, 1921 – 2013)

Festő. Festői pályájához a legelső támogatást Baján, Nagy István festőművésztől kapta. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a főiskola tanársegéde volt. Mestere: Rudnay Gyula. Több kelet-európai ország mellett Németországban, Olaszországban, Görögországban,
Belgiumban, Spanyolországban és Franciaországban járt tanulmányúton.
1946-ban Rudnay támogatásával és vezetésével művésztelepet és szabadakadémiát hozott létre Baján. 1947-től több éven át a bajai Rudnay Gyula Képzőművészeti Kör tanára volt. Dolgozott a tokaji, a hajdúböszörményi és a paksi művésztelepen. Az 1940-es évektől
számos hazai egyéni és csoportos tárlaton mutatta be munkáit. Csoportos tárlaton szerepelt például 1942-ben Firenzében, 1976-ban a Műcsarnokban. Díjak: Firenze Város Díja (1942), Szeged Város Díja (1963), Nagy István-díj (1973). A felsoroltakon kívül még számos művészeti díjat, nívódíjat kapott. Hazai közgyűjteményben, egyebek mellett a Magyar Nemzeti Galériában találhatók alkotásai.

(Gyula, 1954)

Festő. Gyulai rajzpedagógus. A helyi művészeti iskola rajz tanszakának vezetője volt, több mint 25 éve irányította a felnőtt Kohán Képzőművészkört. Rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon, több pályázat díjazottja.

(Köröstarcsa, 1891 – Tápiószele, 1973)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Olgyai Viktor és Zempléni Tivadar mesterek irányításával tanult. 1911-ben a szolnoki művésztelepen dolgozott Szlányi Lajos és Fényes Adolf mellett. 1912-ben a nagybányai művésztelepen tökéletesítette tudását. 1912-ben elnyerte a gróf Andrássy Dénes és felesége, Franciska grófnő által alapított ösztöndíjat, 1913-ban Állami Képzőművészeti Ösztöndíjat nyert. Brazíliában, a Salao Paulista de Bellas Artes kiállításon ezüstérmet nyert, a Salao Nacional kiállításon tiszteletdíjat kapott. 1929-31 között Németországban élt, 1931-38 között Brazíliában tevékenykedett. 1938-ban Erdélybe költözött, végül 1945-ben Tápiószelén dolgozott haláláig. Rendszeres résztvevője volt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításainak. Festményei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában.

Földbirtokos, festő; düsseldorfi iskolatársa, Munkácsy Mihály számos műve volt a birtokában

(Trieszt, 1894 – Leeds, 1968)

Festő, grafikus. Egy évet tanult a műegyetem építészmérnöki karán, de 1913-ban Nagybányán tehetsége feltűnt Réti Istvánnak, és ősztől már tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1920-tól külföldön képezte magát, majd Párizsban, a Colarossi és Julian Akadémián folytatott tanulmányokat, de látogatta az École des Beaux-Arts-ot is. Szobrászatot is ta-nult. Olaszországban és Svájcban hosszabb időt töltött. Egy évtizedig Párizsban működött, az 1930-as évek közepén pedig Angliában telepedett le véglegesen. 1954-ig különböző művészeti iskolákban tanított. Első hazai kiállítása 1923-ban volt, amelyet számos követett. Tagja volt a KUT-nak és az UME-nek, akikkel több tárlaton is részt vett a Nemzeti Szalonban. Művei szerepeltek a londoni Royal Academy kiállításain. 1938-ban több mint száz munkáját állította ki Brüsszelben. A festészet mellett készített irodalmi illusztrációkat és szobrokat is. 1994-ben a bécsi Collégium Hungaricumban rendeztek emlékkiállítást műveiből. Alkotásai a Szépművészeti Múzeumban, számos hazai múzeumban, magyar és angliai magángyűjteményekben találhatóak.

(Szentendre, 1919 – Vác, 1993)

Festő, tanulmányait 1934-ben a budapesti iparrajziskolában kezdte, majd 1937-től a Képzőművészeti Főiskolán folytatta – mestei Aba Novák Vilmos és Rudnay Gyula voltak. 1944-ben behívták katonának, és Németországban amerikai hadifogságba került. Innen szabadulva Németországba költözött, ahonnan 1946-ban tért vissza Magyarországra, Bocsára, majd kicsivel később Gödre. 1949 és 1956 között nem tudott megélni művészetéből, ezért az Egyesült Izzóban volt kénytelen dolgozni – utóbbi a művész idegösszeroppanásához vezetett. A gyógyulás reményében újfent ecsetet ragadott, és friss csendéleteket, tájképet festett; kedvenc témája továbbra is a Dunakanyar maradt. 1961-ben a Derkovits Teremben tartott egyéni kiállítása hozta meg a sikert és az anyagi elismerést. Fiatalokkal is szívesen foglalkozott, több, mint tíz évig vezetett képzőművészeti szakkört. Kiállító művészként a Műcsarnokban, a Nemzeti Galériában mutatkozott be képeivel. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.

(Pest,1867 – Budapest,1931)

Festő. Művészeti tanulmányait 1886-tól Münchenben, Hollósy Simon magániskolájában, majd Párizsban, a Julian Akadémián végezte. Mesterei: Bouguereau, Rober-Fleury, Lefebvre. Főleg plelin air életképeket, tájképeket állított ki Budapesten. Sokáig élt Franciaországban, elsősorban Bretagne, Normandia motívumait festette. Itthon pedig a Balatont és Dömsöd környékét örökítette meg. Elnyerte a Képzőművészeti Társulat nagydíját. 1920-ban állami pasztelldíjat kapott. Párizsban 1950-ben tüntették ki. A Műcsarnokban állított ki 1907-ben, 1923-ban, 1928-ban. Művei a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.