durkokaroly

Vágó Sándor

(Mezőlaborc, 1887 – USA, 1946)

Festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, és a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta. Mestere Zemplényi Tivadar volt. Az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben telepedett le. Rendszeres szereplője volt a clevelandi, washingtoni, philadelphiai és New York-i képzőművészeti tárlatoknak. A Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást rendezett 1928-ban. Emlékkiállítást rendeztek festményeiből a clevelandi múzeumban.

Vecsési Sándor

(Nyergesújfalu, 1930)

Festő,freskófestő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte 1954-ben. Mesterei Fónyi Géza, Barcsay Jenő, Bernáth Aurél voltak. 1964 óta kiállító művész. Díjai: Munkácsy-díj, Érdemes Művész. Egyéni tárlatai az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, a Vigadó Galériában, Hódmezővásárhelyen, Szolnokon, Ausztriában, Moszkvában, Párizsban voltak. Csoportos kiállításokon Havannában, Rómában, a Velencei Biennálén, Moszkvában, Párizsban vett részt.

Sebestyén János

(Budapest, 1957)

Festő.Tanulmányait 1977-1980-ig a moszkvai Állami Szurikov Képzőművészeti Akadémián (a szentpétervári mellett ez a másik legjelentősebb orosz akadémia) végezte Szahalov irányításával, majd 1980-1983-ig Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor voltak.

Több mint 20 ország tehetségei között fejlődhetett, alkothatott, s az elsősorban ott teremtett kapcsolatai révén azóta is magasan jegyzett nemzetközi művésztelepek rendszeres vendége Európa-szerte.

Közreműködött színházi produkciókban (TranzDanz, Magyar Állami Népi Együttes), és számos könyv jelent meg az ő illusztrációival. A ’90-es évek végén Nyitott Műterem címmel sikeres összművészeti esteket szervezett, miként a Budai Várban a Secco Galéria évekig futó, nagysikerű programjai is az ő nevéhez fűződnek. Kiemelkedő projektje volt, hogy a békéscsabai Príma-díjas Napsugár Bábszínház figuráit is új életre keltette.„Képei misztikus szürreális víziók, jellemzői az élénk színekből kibomló formák. A realitás határán mozgó figurák sokszor szinte szimbólumokká válnak, a szürrealista jelleg az érzelmi töltetből adódik.”

Scholtz Endre

(Békéscsaba, 1959):

Békéscsabai festő, a város 2000-es évek leghíresebb festője. Scholtz az alföldi stílus egyik prominens képviselője, kolorista művész. Műveire az élénk színek, a mediterrán stílus a jellemző. Fő témája a tájképek, a mediterrán hangulat, a szép. Az évek során már több mint 120 kiállítása volt, és 25 év alatt több ezer képet festett. Neves színészek, művészek nyitották és nyitják meg tárlatait.

Kádár Tibor

(Kolozsvár, 1946 – Veszprém, 2021)

1971-ben végzett a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán. Mohy Sándor és Miklóssy Gábor emberi, művészi magatartása volt számára mérvadó.1971-1974 között Marosújváron tanított műszaki rajzot egy vegyipari gimnáziumban, 1974-től 1987-ig pedig festészetet Kolozsváron a Képzőművészeti Gimnáziumban. Fontosnak tartja találkozását a Korunk szerkesztősége és a Galéria szellemi műhelyével, továbbá a tíz, munkával töltött nyarat a szárhegyi művésztelepen (1976-86). Kalotaszegen ismerkedik meg a népművészettel. 1971-től rendszeres kiállító. 1988-ban családjával elhagyta szülőhazáját és Magyarországon telepedett le. Egy évig Budapesten tanított egy általános iskolában. 1990-ben feleségével és három gyermekével beköltözik egy veszprémi műteremlakásba. 1990-ben járt először nyugaton. 1991-ig a Veszprém Megyei Múzeumban dolgozott művészettörténészként, amikor úgy dönt, hogy kizárólag a festészetre koncentrál. A következő kilenc évben műtermemben dolgozik és folyamatosan kiállít Európa-szerte. 2000-től művészeti oktatóként, 2004-től pedig igazgatóként vesz részt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. porcelánfestő iskolájának munkájában. Tagja a Magyar Képzőművészeti Alapítványnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Magyar Festők Társaságának. Évekig tagja és céhmestere volt a Veszprémi Művész Céhnek, majd 2004-ben 5 művésztársával megalapítják a figuralitást vállaló F – Csoportot.

Buday Mihály

(Törökbecse, 1953)

festő. A tanárképző főiskolát Becskereken fejezte be. 1975-ben Zentára költözött és a nyolcvanas évek elején kapcsolódott be a zentai képzőművészeti csoport munkájába. Alapító tagja a Zentai Art-90 festőcsoportnak. 1991 óta vesz részt magyarországi alkotótáborok pl.: Nagybaracska, Sümeg, Murakeresztúr stb. munkájában.

1994-ben települt át családjával Magyarországra. Eddig több önálló tárlata is volt, munkái eljutottak az USA-ba, Svédországba, Németországba, Ausztriába. Alkotásaiban a szürrealizmus, a hiperrealizmus, a szimbolizmus és a szecesszió elemei ötvöződnek.

Bicskei Karle János

(1907 – 1967)

Festő a 20. század közepén működött. Itthon számos templom freskó- és faliképe fűződik a nevéhez, pl. Szegeden a Szent József Templom főhajójának egyik freskója, Szent Miklós Plébánia templom és Rendház oldalfalán lévő freskók az ő munkáját dícsérik, de Balatonalmádi, Csepel, Kistelek katolikus templomaiban is találkozunk alkotásaival. Nevéhez köthető számos fontos restaurálás (pl. Szent István Székesegyház menyezeti freskója Székesfehérváron). Külföldön is élt és alkotott. Az 1990-es évek végén bukkantak fel itthon művei.

Altorjai István

(Pécs, 1942 – 1982)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1967-ben végezte el. Mesterei: Barcsay Jenő, Fónyi Géza. Ózdra költözött, majd véglegesen szülővárosában, Pécsett telepedett le. 1968-ban Stúdió-ösztöndíjat, 1973-ban Derkovits-ösztöndíjat kapott. Rendszeresen
részt vett a kecskeméti és a batinai művésztelep munkájában. 1969-től kiállító művész. Rendszeres résztvevője volt a dél-dunántúli tárlatoknak.

Würtz Ádám jr

(Budapest, 1957)

Würtz Ádám Jr. 1957. május 22-én született Budapesten művészcsaládban. A legkiválóbb Mesterektől “tanulta, leste el” a grafikai-festői mesterfogásokat, majd a 70-es években megkezdte önálló alkotói pályafutását. A perfekcionizmus kizárhatatlanul része lett az eszköztárának. Lázadó ifjúként azonban minden erejével arra törekedett, hogy tematikájában, alkotói mondanivalója kifejtésében a lehető legjobban “elkülönböződjék” a nagy elődöktől. Pályája első szakaszára a Harold Bloom (irodalomkritikus) által leírt “hatás-iszony” elmélet a legjellemzőbb. Ez az “elkülönböződés” önreflexív, önirónikus intellektuális utat jelent számára. Miközben a neoavantgarde széles és meghökkentő gesztusokkal tobzódott a kortárs galériákban, Würtz Jr. rendkívüli, szinte rembrandti precizitással, alázattal és ihletettséggel metszette rézkarcait. A választott, archaizáló technikával azonban szöges ellentétben állt az eljövendő korok problémáit, paradigma mélységű változásait vizionáló témaválasztás.Würtz Jr. korai munkáiban 20-30 évnyit tekintet előre. A 70-es, 80-as években készített alkotásai az ezredforduló utáni fiatal nézők számára váltak igazán érthetővé, a felismerés katartikus élményével ajándékozva meg őket.Álomszerű montázsaiban kíborgok és a múlt század 30-as éveiben megálmodott futurisztikus szerkezetek köré szerveződnek szövevényes képi történetei. Előrevetítik a steampunk irányzatot csakúgy, mint az ezredforduló utáni infokommunikációs világ fraktálszerű mintázataiból összecsomózódó történetmorzsákat, a felszínes közösségeket és a társas elidegenedést.Pályája során ez a kettőség (archaizáló eszközökkel megfogalmazott futurisztikus fragmentálódó világ) éteri magasságokba emelkedik. Egyre finomabb, szinte mikroszkopikus részleteket megragadva rögzíti az egyre tágabb, egyre sokszínűbben értelmezhető univerzum szinte észrevehetetlen, rejtett üzeneteit. Kézművessége elemi erővel hat. Képeinek sok ezernyi apró részlete egyenként, az egész alkotásra jellemző műgonddal kerülnek a vászonra, papírra, vagy karcolódnak a rézlemezre, mint szigorúan megkomponált vizuális szimfóniák. Időtlenül képesek elvarázsolni a nézőt, aki számára mindig újabb és újabb történetek bontakoznak ki.Würtz Jr. hosszú éveket élt külföldön, több, mint egy évtizedet az USÁ-ban, továbbá Európa több országában. Pályafutása során 19 önálló kiállítása volt, ebből 3 az USÁ-ban, de kiállított Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban és Luxemburgban is. Képei a világ számos országában “dolgoznak” az otthonok falain. Miért bámuljuk oly elkötelezetten az éjszakai égboltot, miért fürkésszük évmilliók óta a csillagképeket?Aki tudja a választ, érti Würtz Jr. művészetét is.”

Zádor István

(Nagykikinda, 1882 – Budapest, 1963)

A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő volt, de már 1901-től részt vett a budapesti Mintarajziskola tanfolyamain. 1906-09 között Párizsban élt, az École des Beaux-Arts-on tanult. Portréfestőnek készült, közben krokikat is rajzolt, T. A. Steinlen volt a mestere. 1909-10-ben a firenzei akadémián tanult tovább. 1958: Kossuth-díj. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő című művéért kis aranyérmet kapott. 1918-19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság megdöntése után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Később visszatért Magyarországra. A Szinyei Társaság egyik alapító tagja volt. Sikeres portréfestő (Bajor Gizi arcképe), és mint grafikus is elismert művész volt. 1938 őszétől Hollandiában dolgozott. Számos kiállítása volt külföldön is.

Irodalom DÉNES T.: ~, Képzőművészet, 1938 ~ és Gartner Jenő (kat., Ernst Múzeum, Budapest, 1958).

Egyéni kiállítások

1916, 1918 • Nemzeti Szalon, Budapest • Ernst Múzeum, Budapest

1921 • Ernst Múzeum, Budapest

1958 • Ernst Múzeum, Budapest [Gartner Jenővel] (gyűjt. kat.)