durkokaroly

(Rákosszentmihály, 1928 – Santa Ana (Kalifornia), 2010)

Festő. Koszta Rozália festő férje. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1948-1953 között, Hincz Gyula, Pór Bertalan és Berény Róbert növendéke volt. Tanulmányúton járt a Szovjetunióban, ahol Koszta Rozália festő tanult, akivel még a főiskolai évek idején kötött házasságot. 1957-ben Gyulán telepedtek le. Több kiállítást rendeztek közösen, két ízben szerepeltek együtt a békéssabai múzeumban. 1960-ban elvált festő feleségétől és újranősült. 1964-ben elnyerte a 7. Alföldi Tárlat díját. 1968-ban emigrált az Egyesült Államokba, Kaliforniában telepedett le második feleségével, dr. Bende Irénnel. 1971-ben Arizonába, Phoenixbe költözött, művészeti galériát nyitott, ahol saját művei mellett más alkotók munkáit is bemutatta. Kiállításokat rendezett saját műveiből, és változatlanul részt vett válogatott csoportos tárlatokon is. A síkbeliség és a térbeliség között egyensúlyozó, „polygonal art” művelője volt. 1980-ban Dél-Kaliforniában, Los Angelestől délre, Newport Beach-en telepedett le véglegesen. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

(Durkó Károly)

(Beaune, 1821 – Párizs, 1911)

Francia festő, a barbizoni iskola képviselője és az impresszionizmus előfutára volt, aki lenyűgöző fényhatású velencei tájképeiről, kikötőkről és orientalisztikus jelenetekről vált híressé. Építésznek tanult, de 1841-től a festészetnek szentelte életét, utazásai során gyűjtött élményeiből alkotott. Életében rendkívül sikeres és gazdag volt.

Főbb élete és munkássága:

• Születés és tanulmányok: Beaune-ban született. A dijoni École des Beaux-Arts-ban építészetet tanult, majd rövid ideig építészként dolgozott.
• Velence hatása: 1841-ben Olaszországba utazva beleszeretett Velencébe, amely 1892-ig visszatérő témája maradt.
• Stílus: Műveire a ragyogó színek, a fényekkel való játék és a formák oldódása jellemző, ami az impresszionizmus felé mutatott.
• Munkásság: Rengeteget utazott, Konstantinápolytól Egyiptomig, ezeket az élményeket a tájképein is megörökítette. 1857-ben a Becsületrend lovagjává avatták.
• Siker: A 19. századi Franciaország egyik leggazdagabb festője volt. 1905-ben 55 olajfestményt adományozott a Petit Palais-nak.

(Budapest, 1902 – 1992)

Festő. Budapesten született Gáspár Bernát nyelvtanár és Goldstein Róza gyermekeként izraelita vallású polgári családban.Gyermekkorában Miskolcra költöztek, ahol édesapja nyelviskolát nyitott. Az első világháború idején családjával ismét a fővárosba költözött. Tanulmányait 1916–17-ben a Fővárosi Iparrajziskolában végezte. Első férje Gondos Jenő (1900–1945) textilkereskedő volt, aki munkaszolgálatosként életét vesztette. A nyilas rémuralom során bujkálni kényszerült. A második férjét, Feleki Rezső operaénekest, a Dohány utcai zsinagóga későbbi főkántorát, a háború során ismerte meg. Művészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában kezdte, közben huszonöt évig dolgozott irodában. 1943–44-ben Örkényi Strasser szabadiskolájában majd más iskolákban tanult. Mesterei: Bernáth Aurél, Börzsönyi Kolarits Ferenc, Novotny Emil, Breznay József voltak. Első egyéni kiállítását 1946-ban rendezte. 1950-ben részt vett a Műcsarnokban az 1. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, ahol szerepléséért Munkácsy-díjat kapott. Az 1950-es években rendszeres résztvevője volt a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban és a szocialista országokban rendezett csoportos tárlatoknak.

(Monor, 1928 – Szigliget, 2017)

Festő, grafikus, szobrász. Első mestere Martyn Ferenc volt, a Képzőművészeti Főiskolán Domanovszky Endre, Pór Bertalan, Hincz Gyula és Szőnyi István irányításával tanult. 1957-től Szolnokon élt. Első önálló tárlata 1963-ban volt a Fényes Adolf Teremben, de volt kiállítása Kecskeméten, Szolnokon, Berlinben, Párizsban, Németországban és Dél-Amerikában is. Készített szobrokat, kerámiákat, falikárpitokat és könyvillusztrációkat is.

(Temesvár, 1890 – Budapest, 1969)

Festő. A század elejétől egészen a hatvanas évekig működött. Budapesten és Münchenben tanult. 1907-től olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Mint illusztrátor is tevékenykedett, újságok részére készített igen sok rajzos illusztrációt. Művészetén mindvégig érződik a müncheni iskola hatása. Festményein főként tájképek, figurális jelenetek tűnnek fel avatott kézre valló kidolgozásban. Igen termékeny alkotó volt, aki képein megörökítette a történelmi Magyarország különböző tájait a Felvidéktől Erdélyig. Alkotásai rendkívül sokfelé szóródtak szét

(Pestszentlőrinc, 1933)

Grafikus. Budapesten a Kirakatrendező Iskolában, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Barcsay Jenő, Kmetty János, Hincz Gyula, Ék Sándor. Ösztöndíjasként Franciaországban,a Vance-i Művésztelepen dolgozott 1970-ben. Tagja a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének. Kedvelt műfaja a tollrajz és a fametszet. Emellett linómetszeteket,rézkarcokat, monotípiákat készít, ex libriseket rajzol. 1963-tól állít ki egyéni és csoportos tárlatokon. Önálló kiállításon mutatta be műveit Budapesten és az ország több városában, így Szentendrén, Pécsett, Hódmezővásárhelyen. Külföldön Dániában és Németországban állított ki. Csoportos tárlaton vett részt egyebek mellett a Műcsarnokban, az
Ernst Múzeumban. 1963-1979 között rendszeresen szerepelt munkáival a miskolci Országos Grafikai Biennálén. Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak művei.

(Gyula, 1925 – 1994)

Festő. 1948-ban a Derkovits-kollégiumban, majd egy évvel későbba budapesti Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, azt
követően ösztöndíjasként a leningrádi Repin Intézetben végezte
tanulmányait. Gyulán tevékenykedett. Díjak: Munkácsy-emlékérem
(1963), a Koszta-emlékérem (1970), a Munka Érdemrend Arany Fokozata (1980,1985), SZOT-díj (1983). 1959-ben Gyulán, 1963-ban Budapesten, 1984-ben Londonban rendezett egyéni bemutatót.

(Felsőbaucár, Hunyad Vármegye 1885 – Budapest, 1971)

Festő, grafikus. Tanulmányait a Műegyetemen kezdte, majd 1905-1909-ig a Mintarajziskolában képezte magát, mesterei Hegedűs László, Edvi Illés Aladár és Olgyai Viktor voltak. 1909-1911-ig a Képzőművészeti Főiskolát látogatta. 1910-től vett részt kiállításokon itthon (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon) és külföldön is. 1925-1935-ig Párizsban élt, ahol az Atelier tervezőiskolában tanított. Az ott eltöltött idő egész művészetére hatással volt, több száz rajzot készített, amit ki is állított a francia fővárosban. 1945 után az újjáépítés lett egyik fő témája. Munkáival több díjat is nyert, a többi közt a Szinyei Társaság grafikai díját. Több műve a Nemzeti Galériában található.

(Budapest, 1952)

1974-től, egy képregény-rajzolási pályázat megnyerése után a Lapkiadó Vállalat Reklámszerkesztőségén dolgozik grafikusként. 1979-től a KÉV-METRÓ újság képszerkesztője, fotósa és grafikusa. 1983-ban felvételt nyer a Gerrit Rietveld Művészeti Akadémia (Amszterdam, Hollandia) festő-grafika szakára. 1989-ben meghívást kap Angliába fél éves tanulmányútra és kiállításra. 1990-ben megalapítja a Talon Művészeti Kft-t, melynek gondozásában, saját tervezésében és szerkesztésében, kiadja a MAGYARORSZÁGI GALÉRIÁK című képzőművészeti programmagazint. E negyedévenként, három nyelven (magyarul, angolul és németül) megjelenő kiadványban közli az ország valamennyi kiállító helyének aktuális tárlatait, művészeit, térképekkel segítve az érdeklődők tájékozódását. 1993-ban részt vesz a BARANGOLÓ című, Közép-Európai művészeti és irodalmi gyermeklap létrehozásában. Megtervezi a lap „házigazdájának”, Zsákocskának a figuráját. A lap elsősorban a határainkon túl élő magyaroknak szól. Megszűnéséig az újság művészeti vezetője és grafikusa. 1994-ben elhagyja a fővárost és Albertirsán egy tanyára költözik, ahol nyugodt körülmények között folytatja művészeti munkáját. Mellette angol nyelvet tanít a környékbeli iskolákban és nyaranta művésztelepet vezet. 1998-ban művészeti galériát alapít Albertirsán a helyi és környékbeli képzőművészek számára. 2007 tavaszán ismét Angliába megy, Bristolba, ahol az UWE-n mesterdiplomát szerez. 2009 movemberében tár haza. Azóta független művészként dolgozik, megbízásoknak tesz eleget és kiállít. A SAPIENTIA Szerzetesi és Hittudományi Fősikola előadásait látogatja és rendszeresen tart vetített képes művészettörténeti előadásokat, elsősorban keresztény művészetekkel kapcsolatosan.

(Székelykeresztúr, 1898 – ?)

Először a székelyudvarhelyi Kő- és Agyagipari Iskolában tanult, kőfaragósegéd lett, majd az Iparművészeti Főiskolán Orbán Antal és Stróbl Alajos mellett képezte tovább magát. Állami ösztöndíjjal Olaszországba utazott, ahol négy éven keresztül különböző városokban dolgozott. Olaszországi tartózkodása idején „Játszadozó gyermekek” című kompozíciója a cararai kiállításon nagy feltűnést keltett. Állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak Budapesten. Főbb alkotásai: „Vágy”, „Az Ő szekere” a „Trianon allegória” és számos portré-szobor. A népjóléti minisztérium részére Horthy Miklós mellszobrát faragta márványba. Tagja volt a Kupetzky Társaságnak. Műveit a vonalak erőteljes lendülete, kompozícióit tömörség jellemzi. A második világháborút követően nem ismert további élete vonala.

Forrás: eloszekelyfold.ro