(Budapest, 1880 – 1923)
Tanult Budapesten, Szolnokon és Párizsban. 1906-tól a nyarakat Szolnokon töltötte, az év többi részében a főváros művészeti életében vett részt; kiállításokon szerepelt, illusztrációs feladatokat vállalt, például fejlécek, záródíszek tervezését a Művészet című folyóirat számára. 1911-től a kecskeméti művésztelep tagjaként dolgozott.
(Nagybánya, 1947)
Festő. Kolozsvárott, a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1968-1974 között. Mestere: Miklóssy Gábor. Nagybányán dolgozott és évente kiállított 1973-1987 között. 1973-tól kiállító művész. Több megyei és országos tárlaton mutatta be műveit. A Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepen dolgozott 1976-ban. 1988-tól Magyarországon él. 1990-ben Nyíregyházán telepedett le. 1995-től a Vajai Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője.
(1890 – ?)
Festő. Budapesten működött, 1918-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain. 1922-ben elnyerte az Esterházy-díjat. Egy munkája a Szépművészeti Múzeumba került 1920-ban.
Knoppné Curtis Gertrúd Read More »
(Karcag, 1906 – Eger, 1983)
Festő. A budapesti Iparművészeti Iskolában és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mesterei: Udvardy Géza, Haranghy Jenő és Weichinger Károly. Karcagon rajziskolát vezetett, és szülővárosa művészeti életének fő szervezője lett. Később Egerben
tanított, és itt is tevékenyen részt vett a város művészeti életében. Tanulmányutat tett Olaszországban, mely művészetére nagy hatással volt. Feldolgozott történelmi témákat, készített portrékat, oltárképeket. 1974-ben és 1981-ben Heves megye művészeti díjjal jutalmazta. Fontosabb önálló tárlatai voltak a Derkovits Teremben, Budapesten, Egerben, Karcagon, Tiszafüreden.
Festő, grafikus. Született Deutsch Tibor, később Jankay- Deutsch, olykor Jankai, végül Jankay. Szinyei Merse Pál és Balló Ede tanítványaként járt a budapesti Mintarajziskolába. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. Drezdában és Bécsben is képezte magát. A 20-as évek végétől rendszeresen szerepelt egyéni és csoportos kiállításokon, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, 1926-tól Budapesten. Kiállított a KUT művészeivel együtt az Ernst Múzeumban, valamint külföldön is, először a bécsi Albertinában. Korai munkái elsősorban szén- és színes krétarajzok. Párizsban városképeket készített, majd életképeket. 1929-ben és 1934-ben egy-egy évet töltött Ohióban, majd Los Angelesben. Az USA-ban ekkor vásárolták, kiállították, díjazták munkáit. 1948-ban végleg Kaliforniában telepedett le, ahol 1977-ig a Peperdine College tanára volt. Művészeti kurzusokat vezetett. New York, Cleveland, San Francisco, Los Angeles kiállítóhelyei fogadták be hazai emlékeit megörökítő alkotásait. 1971-ben Békéscsabán temperákat és kréta-, illetve szénrajzokat állított ki. Vagyonát és hagyatékát szülővárosára hagyta.
Jankay (Deutsch) Tibor Read More »
(Hódmezővásárhely, 1938)
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1962-benvégzett. Mestere: Pap Gyula és Domanovszky Endre. Számosdíjat nyert, köztük Munkácsy-emlékérmet (1966),Koszta-emlékplakettet (1969), Derkovits-ösztöndíjat, SzékelyBertalan-emlékérmet (1972), Tornyai-plakettet, Munkácsy-díjat (1975) és a Művészeti Alap festészeti nívódíját (1987). Mártélyon és Makón szakkört vezetett, 1962-től a vásárhelyiművésztelep tagja. Bekapcsolódott a tokaji művésztelep munkájába. A vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban, 1975-től a szegedi tanárképző főiskolán tanított, ahol 1982-92között tanszékvezető volt. 1976-tól állandó résztvevője a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek,1986-tól a Hortobágyi Alkotótábornak. Művészetének kedvelt témája a vásárhelyiés alföldi népélet. 1961-től kiállító művész, 1968-ban a budapesti Csók István Galériában,1973-ban és 1987-ben a Műcsarnok kamaratermében volt kiállítása. Munkáit őrzi a debreceniDéri Múzeum, a Hajdúsági Múzeum Hajdúböszörményben, a makói József Attila Múzeum, a Tornyai János Múzeum Hódmezővásárhelyen, a Zentai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria.
(Budaörs, 1939 – Budapest, 1987)
Festő. Magániskolákban képezte magát. Mesterei Burghardt Rezső, Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Barcsay Jenő, Vén Emil és Csohány Kálmán voltak. Többször járt európai tanulmányúton. Díjakkal tüntették ki. Tagja volt a Képzőművészeti Alapnak és a Fiatal Művészek Stúdiójának. Foglalkozott festészettel, szitázással, nyomott textillel és
illusztrálással. Neves művészek freskó-, secco- és mozaikmunkáinak kivitelezésében segédkezett. Hazai művésztelepeken dolgozott. A 80-as évektől a fény és a mozgás érdekli, ekkortól készít fénymobilokat. Sok pasztell-munkája készült. A márványmozaik és a plasztika művelésében is tájékozott.
festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Deák-Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Vaszary János. 1913-tól rendszeresen szerepelt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain. Tagja volt a női Új Nyolcak csoportjának. 1931-ben gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből a Nemzeti Szalonban.
(Rákosszentmihály, 1928 – Santa Ana (Kalifornia), 2010)
Festő. Koszta Rozália festő férje. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1948-1953 között, Hincz Gyula, Pór Bertalan és Berény Róbert növendéke volt. Tanulmányúton járt a Szovjetunióban, ahol Koszta Rozália festő tanult, akivel még a főiskolai évek idején kötött házasságot. 1957-ben Gyulán telepedtek le. Több kiállítást rendeztek közösen, két ízben szerepeltek együtt a békéssabai múzeumban. 1960-ban elvált festő feleségétől és újranősült. 1964-ben elnyerte a 7. Alföldi Tárlat díját. 1968-ban emigrált az Egyesült Államokba, Kaliforniában telepedett le második feleségével, dr. Bende Irénnel. 1971-ben Arizonába, Phoenixbe költözött, művészeti galériát nyitott, ahol saját művei mellett más alkotók munkáit is bemutatta. Kiállításokat rendezett saját műveiből, és változatlanul részt vett válogatott csoportos tárlatokon is. A síkbeliség és a térbeliség között egyensúlyozó, „polygonal art” művelője volt. 1980-ban Dél-Kaliforniában, Los Angelestől délre, Newport Beach-en telepedett le véglegesen. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.
(Durkó Károly)
Hajdik Antal (Tony Haydik) Read More »
(Beaune, 1821 – Párizs, 1911)
Francia festő, a barbizoni iskola képviselője és az impresszionizmus előfutára volt, aki lenyűgöző fényhatású velencei tájképeiről, kikötőkről és orientalisztikus jelenetekről vált híressé. Építésznek tanult, de 1841-től a festészetnek szentelte életét, utazásai során gyűjtött élményeiből alkotott. Életében rendkívül sikeres és gazdag volt.
Főbb élete és munkássága:
