durkokaroly

(Kolozsvár, 1911 – 2000)

Festő. A kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult 1930-ban, majd 1931-től a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei: Réti István, Szőnyi István. Ezzel párhuzamosan a nagybányai Szépművészeti Iskolában, Thorma János és Krizsán János vezetésével folytatott művészeti tanulmányokat. 1948-1950 között Erdélyben dolgozott ösztöndíjjal. Budapesten, a Százados úti művésztelepen élt. Életműve gazdag. Sokat festett, emellett sokszorosító grafikát és mozaikokat is készített. 1943-ban Kolozsvárott állított ki. 1946-tól Magyarországon egyéni tárlatokon mutatta be munkáit: a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (Bp., 1959), a Képcsarnok Galériában és a Vigadó Galériában 1998-ban. Csoportos kiállításon vett részt a többi közt a Műcsarnokban (1957, 1988) és a Budapest Galériában (1996). Külföldön több európai országban, az USA-ban, Kanadában, valamint Indiában szerepelt tárlaton. Díjak: a főváros festészeti díja (1942), a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja (1972). Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában található több műve.

(Tárnok, 1912 – Badacsonyörs, 1991)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1970-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1934-ben állított ki először a Szinyei Társaságban. 1938-ban és 1960-ban aranyérmet kapott Párizsban. A háború után számos hazai és külföldi kiállításon mutatta be enteriőr- és tájképeit. 1945-ben drámai erejű színes rajzsorozatot készített a munkatáborok életéről.

(Debrecen, 1870 – Budapest, 1950)

Festő. A budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalannál
kezdte művészeti képzését, majd Párizsban és Brüsszelben folytatta. Az I. világháború kitöréséig öt évig Belgiumban működött és állított ki. 1919-ben és 1921-ben Budapesten, a Nemzeti Szalonban, 1924-ben a Műcsarnokban rendezett gyűjteményes tárlatot. 1940-ben Szüle Péterrel Debrecenben állított ki. Két műve a Magyar Nemzeti Galériában található.

(Bécs, 1906 – Bécs, 1995)

Festő, grafikus, iparművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1926-ban, mestere Rudnay Gyula volt. Nyugat-európai tanulmányutakon járt. 1920-tól szerepel egyéni (Nemzeti Szalon, Derkovits Terem, Nyíregyháza, stb.) és csoportos (Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Ernst Múzeum) tárlatokon. A 30-40-es években főként iparművészettel foglalkozott. Nagymaroson, Zsennyén, Mártélyon, Sopronban dolgozott művésztelepeken. 1958-ban gyűjteményes kiállítása volt a budapesti Derkovits Teremben.

(Gávai Gall, Szeged, 1926)

Festő. 1942-43-ban és 1946-48 között a budapesti Iparművészeti Főiskolát látogatta. Mesterei: Koffán Károly, Gadányi Jenő és Hincz Gyula. 1949-54 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát Domanovszky Endre és Pór Bertalan tanítványaként. Ezután egy évig ösztöndíjban részesült. 1947-ben az Európai Iskola kollektív tárlatán, 1950-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1955-ben a Műcsarnokban, 1958-ban pedig az Ernst Múzeumban mutatta be alkotásait. 1991-ben egyéni tárlata volt a Jókai Klubban. Műveit gyakran Gávai Gall művésznévvel jegyezte.

(Hird, 1931 – 2008)

Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. Díjak:
Munkácsy-díj (1969, 1972), Stúdió-díj, az egri Országos
Akvarell Biennálé díja, Érdemes Művész, SZOT-díj, a Köztársasági
Érdemrend Középkeresztje. A főiskola elvégzését követően Hincz Gyula tanársegédje.1960-74 között az Iparművészeti Főiskola, 1974-től a Képzőművészeti Főiskola tanára,1986-90 között a festészeti tanszék vezetője volt. Tagja és elnöke volt a Fiatal Képzőművészek
Stúdiójának. A Magyar Szépmíves Társaság elnöke és egyik alapítója. 1992-99 között a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség elnöke. Pályája elején dolgozott a hódmezővásárhelyi művésztelepen. 1954 óta állít ki, első önálló kiállítását 1967-ben rendezte. Számos külföldi tárlaton is bemutatta munkáit (Párizs). Alkotásait őrzi a Magyar NemzetiGaléria, a pécsi Modern Magyar Képtár, a székesfehérvári István Király Múzeum.

(Kisújszállás, 1889 – Budapest, 1987)

Festő. 1906-tól két évig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, Székely Bertalan, Balló Ede és Szinyei Merse Pál tanítványaként. 1907 és 1908 között a párizsi École de Beaux-Arts-on, Fernand Cormon osztályában tanult. Tanulmányúton járt Olaszországban, Ausztriában, Németországban, dolgozott az USA-ban és Hollandiában. Hazatérése után tagja lett a Cennini Társaságnak, a Munkácsy Céhnek és a Magyar Arcképfestők Társaságának.

(Marosvásárhely, 1935 – 2016)

Festő. Művészeti tanulmányait a marosvásárhelyi líceumban folytatta. Mesterei: Bordi András, Barabás István, Piskolti Gábor. Marosvásárhelyen működik. 1962-től szerepel erdélyi csoportos kiállításokon. 1969-től rendszeresen szerepel egyéni kiállítással
Marosvásárhelyen. 1974-ben New Yorkban, 1989-ben Bécsben, 1990-ben Budapesten volt egyéni tárlata. Művei megtalálhatók a marosvásárhelyi múzeum gyűjteményében is.

(Sepsiszentgyörgy, 1877 – Borosjenő, 1942)

magyar festő, lepkegyűjtő, rovartani szakíró.

Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön végezte, majd a budapesti és a müncheni szépművészeti akadémiára került. Pályáját mint tájképfestő kezdte, kora impresszionista festményeit többször kiállította a budapesti Nemzeti Szalonban, Aradon, Nagyváradon és Kolozsvárt. Templombelsőket is festett, 1 arcképfestményt és három akvarell tájképét őrzi a Székely Nemzeti Múzeum. Lepkészszenvedélyének hódolva telepedett le 1907-ben Borosjenőn, ahol az alföld és hegyvidék találkozása gyűjtőmunkájának kedvezett, itt fejlesztette ki nagy lepkegyűjteményét. Szakközleményei a budapesti Rovartani Lapokban s a Hunyad megyei Múzeum román nyelvű közleményeiben (Publicațiile Muzeului Jud. Hunedoara, Déva, 1930), a Retyezát lepkevilágáról írt monográfiája a nagyszebeni Verhandlungen und Mitteilung des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften évfolyamaiban (1923-30) jelent meg.

Gabriella (Budapest, 1903 – 1982)

Festő. Művészeti tanulmányait többek között Jaschik Álmos, Ferenczy Valér, Szőnyi István irányította. Tagja volt a KUT-nak és a Szinyei Alkotóközösségnek. 1937-től kiállító művész. Szerepelt 1945-ben az Első Magyar Nemzeti Kiállításon és 1957-ben a Tavaszi Tárlaton, a Műcsarnokban. Egyéni kiállítása volt 1942-ben Milánóban, 1947-ben a Tamás Galériában, 1965-ben a Derkovits Teremben, 1970-ben és 1974-ben Nyugat-Berlinben. 1995-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből az Árkád Galériában. Több alkotása
található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.