(Ungvár, 1943 – Budapest, 2007)
Festő, grafikus. 1963-tól a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Kádár György tanítványa volt. Derkovits-ösztöndíjat kapott, tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Egyéni tárlatokon szerepel, és csoportos kiállításokon is részt vett a Magyar Nemzeti Galériában, Frankfurtban, San Franciscóban, Londonban.
(Balassagyarmat, 1905 – Budapest, 1991)
A Képzőművészeti Főiskolán 1925 és 1926 között Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János növendéke volt, majd tízévi megszakítással Benkhard Ágostonnál fejezte be tanulmányait. 1931-től 1934-ig római ösztöndíjas, ami vallásos tárgyú témaválasztásában éppúgy nyomot hagyott, mint a megformálás rajzos pontosságában és a kifejezés realisztikus részletgazdagságában. Festészete mégsem jellemezhető a realizmus fogalmával, amely csak egyik összetevője volt mély emberismereten nyugvó képeinek. Munkásságában a fantasztikumnak éppúgy nagy szerep jutott, mint a groteszk iránti fogékonyságának, nem beszélve kifogyhatatlan mesélőkedvéről. Különösen későbbi képein engedett teret a történetek szabad folyásának, amelyek megjelenítését az elburjánzó motívumok barokkos gomolygására bízta. Sejtelmes, meseszerű képeivel pályája vége felé nagy népszerűséget vívott ki magának, noha legerősebb korszaka a harmincas évek maradt.
(Budapest, 1928 – 1984)
Grafikus, szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1952-ben, mesterei Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak. 1960-tól három évig Derkovits ösztöndíjas volt, és több országban is járt tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Műcsarnok), vidéken és külföldön is (Bécs), de részt vett csoportos tárlatokon is (Berlin, Tokió, Párizs). Több művészeti csoport munkájában vett részt. Legszívesebben linómetszeteket, rézkarcokat, monotípiákat készített, de ex librisei is jelentősek voltak. Munkásságát több kitüntetéssel is díjazták (Munkácsy-díj 1966, Érdemes Művész 1972).
(Magyarkanizsa, 1947)
Pasztell, papír 31 x 69 cm, jelzés balra lent: Pósa, hátul művész etikett és jelzés: Alföldi táj Pósa 2008
A kép mérete kerettel 53,5 x 91,5 cm
(Gyula, 1941 – 2019)
festő. Tanári diplomáját Egerben szerezte 1969-ben. Mesterei: Blaskó János, Nagy Ernő, Mokos József. Európai tanulmányutat tett. 1975 óta rendszeres résztvevője volt a dél-alföldi tárlatoknak, de számos egyéni bemutatkozása is volt. Békéscsabán élt és alkotott.
festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott művészeti tanulmányokat, majd a szolnoki művésztelepen tanult. Mesterei: Révész Imre, Réti István, Szlányi Lajos, Zombory Lajos.1919-től Miskolcon dolgozott rajztanárként. Alapító tagja volt a Miskolci Művészek Társaságának. 1913-tól állított ki a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1926-ban Egerben, 1934-ben Miskolcon volt gyűjteményes kiállítása. 1940-ben Ráth-díjat, 1941-ben Eszterházy életképdíjat kapott. Művei találhatók a miskolci múzeum gyűjteményében
(Kiskunmajsa, 1908 – Budapest, 1970)
festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Számos díjjal jutalmazták: idegenforgalmi plakátjaival kétszer nyerte meg a Nemzetközi Idegenforgalmi Kongresszus arany vándorserlegét, 1934-ben Rómában, 1936-ban Luzernban. A Párizsi Világkiállításon (1927) Grand Prix-díjat kapott a nemzetközi Publicité Pavilonban kiállított plakátjaiért. 1939-ben három plakátjára Grand Prix-t kapott a milánói triennálén. Munkácsy-díjjal tüntették ki, elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét, a Köztársasági Érdemérem és a Munka Érdemérem Arany Fokozatának tulajdonosa, kétszeres Kossuth-díjas művész. 1946-55 között az Iparművészeti Főiskola, majd több éven át a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1951-től szerepelt országos kiállításokon. Számos műve került a Magyar Nemzeti Galériába.
(Nagykanizsa, 1952)
festő. Tanárképző Főiskolán, rajz-földrajz szakon végzett 1976-ban Pécsett, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát. Selyemképeket, akvarelleket fest, a színek harmóniája vonzza. Célja az érzelmek, hangulatok, emberi kapcsolatok képre megfogalmazása. A groteszk ábrázolás felé is vonzódik. Önálló és csoportos kiállításokon mutatja be műveit.
Kassainé Szarjas Gertrúd Read More »
(Budapest, 1926 – Balassagyarmat, 1983)
festő, grafikus. Az Európai Iskola „fiataljai” közé tartozott, 1946-ban műveit az Európai Iskola kiállításán mutatták be. 1957-től 1963-ig Bázelben élt és dolgozott. Kiállított még Zürichben, Genfben, Freidorfban és Luzernben is. Művei megtalálhatók a bázeli Kunst Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a székesfehérvári Deák-gyűjteményben és a Nógrád megyei Történeti Múzeumban. Ismert beceneve Firinc volt.
(Budapest, 1872 – Budapest, 1958)
Festő. Bécsben és Münchenben folytatott művészettörténeti stúdiumok után 1892-től Hollósy Simon magániskoláját látogatta, 1893-tól a Julian Akadémián képezte magát. 1895-ben rövid időre visszatért Münchenbe, 1896-tól már Nagybányán, az Izvorán festett. A MIÉNK törzstagja volt, s részt vett a Szinyei Társaság alapításában. 1914-1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított.
* BENEDEK Katalin, Emlékezés Glatz Oszkárra. Pályája és hagyatéka, Budapest, XII. kerületi Önkormányzat, é. n.
