Gyula, 1940
A művészről:
Egy életmű rövid portréja
Valamit kéne kezdeni ezzel a gyerekkel. Jó hangja van – mondta egykor a művész édesanyjának Marosi József tanár úr egy eleki utcán megállva,1945 után. Nagyon szegény gyerekkora volt. Az 1940. január 18-án Gyulán született Steigerwald István családja a kitelepítés elől – a sors furcsaságaként – Gyuláról Elekre menekült (ott már megtörtént addigra a tragédia). Édesapja az építőiparban dolgozott, Budapestre és Inotára kellett mennie. Bátyjával ketten voltak testvérek. Marosi tanár úr megérzett valamit a jövőből, hiszen a „nehezen kezelhető diákot” két dolog érdekelte egész életében: a zene és a festészet. Az élet tanította: 1955-ben Budapestre, az Ybl Miklós Magasépítő Ipari Technikumba került. A sors úgy akarta, hogy az akkor kezdődő Budai Vár rekonstrukciójában inasként dolgozhatott. A három fős szobrász kőműves brigád (fehér kőművesek) tagja volt a gyulai Réder Marci bácsi, aki figyelt rá. A Nemzeti Galéria kialakításakor aranyozni is megtanult. Három nap az iskolában, a Thököly úton, három nap a Várban, vitorlázó repülések Budaörsön (mester: idősebb Rubik Ernő) és a festészet. Az Építők Képzőművész Klubjában kezdett komolyabban foglalkozni a képzőművészettel. Koffán Károly mellett Barcsay Jenő tanította. A mester az első „szárnypróbálgatások„ után megkérdezte tőle: mondja maga festő akar lenni? Az alkotás kezdeti öröme mellett már énekelni is tanította őt az atyai jóbarát Reményi Sándor építőművész felesége, Magdi néni. A szép idők 1957-ben véget értek. Februárban feljelentés alapján „a törvényes államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt” letartóztatták, a Zombori utcában háromszor majdnem agyonverték (egy iskolatárs vádolta meg azzal, hogy egy rakás fegyvert szerzett neki). A hatalom egy év kilenc hónapot várt arra, hogy 18 éves legyen. Gyulára hozták, négy év felfüggesztett szabadságvesztéssel, a közügyektől való 25 év eltiltással „megúszta”. Egész életében rajtamaradt az 56-os bélyeg. 1957-ben „ref-esként” találkozott Szabó Tiborral, aki ennek ellenére énekelni hívta zenekarába: gyere, meghallgatunk! Zöld volt a mező – énekelte az első nótát a Szabó Zenekarban, hogy aztán (kisebb megszakítással) még 30 évig énekeljen (460 dalt kívülről) a csapatban. Közben 1957-től 1962-ig a Művelődési Házban, 1970-ig a Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozott, 29 évig kirakatrendező-grafikusként tevékenykedett.
A család (felesége és két felnőtt gyermeke van), a zene, az éneklés mellett Steigerwald István festészete is kiteljesedett. A régi „építős” mesterei mellett Kohán György és Koszta Rozália művészete volt döntő hatással alkotómunkájára, a Vásárhelyi Iskola őszinte híve, az Alföldi Iskolának nevezett művészi törekvések elfogadója. „Én” stílusú alkotónak tartja magát, akinek grafikái egyedi technikájú akrilzománc olaj képei, grafikái valóban egy saját stílusú világot tárnak elénk. A festő saját békéjét, gondolatait, emlékeit közvetíti felénk. Több mint 1000 képet festett és rajzolt, kiállításai voltak Budapesten (Hazafias Népfront, Vidám Színpad, Közgáz Klub), Debrecenben (Medgyessy Terem, Bartók Terem), Szentendrén (Tassy Galéria), Salgótarjánban, a Miss Universe, Miss World szépségversenyeken, Gyulán a Jókai Művelődési Házban (régen és évente), az Erkel Hotel különtermében, a Művelődési Központban. A mindennapokban is találkozhatunk alkotásaival a Gyulai Várfürdőben. A „föstő” (így szokta nevezni magát) képei számos hazai és külföldi gyűjteményben megtalálhatóak. Fellépett énekesként, kevert maltert, rendezett kirakatot, és néha ujjat húzott a hatalommal, a belső békét azonban megtalálta a művészetben.
– Nem az emberek véleménye érdekel, hanem az, hogy mit tudnak beépíteni a szívükbe és a lelkükbe azok, akik a képeket nézik. Ez csak egy fél marék apró kavics, de ha valaki egy kis követ magával tud vinni, akkor nem volt hiábavaló, hogy megfestettem ezeket a képeket – nyilatkozta Steigerwald István 2015-ben a Gyulai Hírlapnak. Harminc és öt év után újra itt van velünk.
Durkó Károly
(Elhangzott a művész Periférián – Fél marék apró színes kavics című kiállításának megnyitóján, 2020. január 30-án, a gyulai Kohán Képtárban)
