Kohán György

(Gyulavári, 1910 – Gyula, 1966)

Festő, grafikus. 1929-1930-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Már 1930-ban önálló kollekcióval jelentkezett a Nyugat folyóirat képtárlatán, a Tamás Galériában. 1931-32-ben Párizsban képezte magát, 1935-ben Itáliában járt tanulmányúton. 1933-tól Hódmezővásárhelyen élt, egyik alapító tagja volt a Tornyai Társaságnak. A helyi kiállítási szereplések mellett 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1942-ben a Műbarát Galériában mutatkozott be. Az 1950-es évek elején modernizmusa miatt kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből. Első egyéni kiállítása Hódmezővásárhelyen 1956-ban nyílt, 1959-ben pedig a Műcsarnok rendezett alkotásaiból önálló tárlatot. 1956-tól haláláig rendszeres résztvevője volt a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak és az alföldi csoportos kiállításoknak. 1959-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1960-ban és 1964-ben pedig Munkácsy-díjat kapott. Legjelentősebb önálló kiállítása 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt. 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért. Első emlékkiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték, majd Berlinben, Békéscsabán és Gyulán állították ki műveit. Művészi hagyatéka – mintegy 700 festmény és 2200 grafikai mű – a gyulai Erkel Ferenc Múzeumhoz került, melyből állandó kiállítás látható a róla elnevezett képtárban. Nevét utca is viseli. Képei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a békéscsabai és a hódmezővásárhelyi múzeumban is. Irodalom: Pogány Ö. Gábor: Kat. bev. tan., Bp., 1965, B. Supka Magdolna: Kohán György, Gyula, 2001.