Mihálovits, Mihalovics, Mihálovics (Budapest, 1888 – Budapest, 1960)
Festő. A Nemzeti Szalon egyik megalapítója, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat törzstagja, állandó zsűritagja volt. Budapesten, az Iparművészeti Iskolában és a Benczúr mesteriskolájában folytatott művészeti tanulmányokat. Tanulmányúton járt Olaszországban és Németországban. Táblaképek mellett freskókat is festett, üvegablakokat készített. 1927-ben elnyerte a székesfőváros Ferenc József jubileumi díját, 1929-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, ahol rendszeresen kiállított. Itthon és külföldön is számos elismerésben részesült, megkapta többek között a Kohner, Somsich, Ipolyi díjakat. Krisztus szenvedése című képéért 1934-ben Vaszary díjjal ismerték el munkásságát. Kitűnőek a természetben festett képei is. Az itáliai tengerpart, Capri szigetének sziklái mellett nagy szeretettel festette a vidéki Magyarországot is. Fontos szereplője volt a gyulai művésztelepnek, ahol 1931-től 1941-ig minden évben dolgozott, részt vett a festőiskola munkájában is. 1938-ban elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díját.