Bényi László

(Rákosliget, 1909- Budapest, 2004)

Festő, művészeti író. A miskolci művésztelepen Benkhard Ágostnál folytatott tanulmányokat, de végül 1931-1933-ig jogi tanulmányokat végzett. Közben Aba Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta. 1930-1936 között a Képzőművészeti Főiskola ösztöndíjas hallgatója, mestere Réti István volt. 1935-ben Olaszországban és Líbiában, a későbbi években még sok másik országban járt tanulmányúton. Eleinte a szolnoki művésztelepen, az 1940-es évektől a Dunakanyarban főleg Zebegényben és Nagymaroson dolgozott. 1957-1970 között a Nemzeti Galéria főmunkatársa volt, ahol több jelentős kiállítást rendezett. 1933-tól voltak tárlatai itthon (Műbarát, Nemzeti Szalon, Művész Galéria, Nemzeti Galéria, Műcsarnok, Fényes Adolf Terem, Szeged, Debrecen, Szolnok Miskolc) és külföldön (Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán). Csendéleteket, tájképeket és figurális kompozíciókat festett, de szívesen megörökítette utazási élményeit is. Munkásságát külföldön is elismerték, díjat nyert a többi közt 1969-ben Párizsban és Szicíliában. Itthon a Szinyei Társaság Díját, Munka Érdemrendet és a Magyar Köztársaság Csillagrendjét kapta. Több jelentős művészeti tanulmány és monográfia szerzője. Munkái a Nemzeti Galériában, Szolnokon, Szegeden és Debrecenben találhatók. Irodalom: Nagy Zoltán: Bényi László, Budapest, 1982.