(Budapest, 1883 – 1960)
Festő. Tanulmányokat a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Mesterei Balló Ede és Hegedűs László voltak. 1906-1908 között a báró Kohner-féle ösztöndíjjal Szolnokon képezte magát. 1917-ben Fészek-díjat nyert, 1922-ben a Műcsarnok díját kapta. Rendszeresen szerepelt hazai csoportos tárlatokon. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, Bombay, Transwal, Belfast, Glasgow képtáraiban, a British Múzeumban, a Holland Királyi Múzeumban.
(Budapest, 1881 – 1943)
Művészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában kezdte, majd Münchenben és Stuttgartban tanult. 1914-ig Németországban működött, mint freskófestő és színházi díszlettervező. Max Reinhardt-tal dolgozott együtt. 1920-ban Svájcban (Luzern) főleg tájképeket festett. 1921-23 között Budapesten, majd 14 éven át Erdélyben élt (Aradon). Bánátban 25 templomba készített freskókat, önálló kiállításain tájképekkel, életképekkel és portrékkal szerepelt. 1938-tól ismét Budapesten dolgozott kiállító művészként és alkalmazott grafikusként.
Tanulmányait a belgrádi Iparművészeti Akadémia díszlet- és jelmeztervezői szakán végezte.Utána ipari formatervezőként, divattervezőként dolgozott. 40 éves korától szabad művészként a vajdasági Szabadkán festészettel és grafikával foglalkozott: előbb akvarellel és rajzzal, később pasztellel. 1992-ben a kecskeméti nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely ösztöndíjasaként ismerkedett meg a zománcozással, ami egyre inkább fő kifejezési formájává vált, azóta rendszeres résztvevője a kecskeméti zománcművészeti alkotótelepeknek.Tagja a Bács-Kiskun megyei Műhely Művészeti Egyesületnek. Kiállításai: 1987. Szabadka 1989. Linz 1990. Újvidék 1994. és 1998. Kecskemét
(forrás: www.artstudiogaleria.hu)
(Pécska, 1871 – Arad, 1937)
Festő.Tanulmányait Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián végezte, Tanulmányutat tett 1891-ben Olaszországban, 1893-ban Párizsban, 1905-ben Münchenben. Végül Aradon telepedett le, és Böhm Pál festőiskolájában tanított. Életképeket és portrékat készített naturalista
stílusban.
Balla Frigyes Fülöp Read More »
(Orosháza, 1939)
1962: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Mikus Sándor, Kádár György. 1962-70: Stúdió-díjak; 1968-71: Derkovits-ösztöndíj; 1972: Dózsa-emlékmű pályázat díja; 1973: VIT-pályázat díjai; 1989: A II. világháború áldozatainak emlékére kiírt pályázat II. díja. 1964 óta kiállító művész. 1969-től Szentendrén, az új művésztelepen él és dolgozik. Képzőművészeti nyári tábort vezet Orosházán. Hagyományos portrékat, stilizált figurákat idéző kompozíciókat készít. A monumentális, megbízásra születő emlékművek, emlékszobrok és díszítő funkciójú munkák megalkotása munkásságának legjelentősebb ágazata, emelett készít kisplasztikákat, plaketteket és érmeket is. A közlekedést, a sportot ábrázoló művein a mozgás, a dinamika jó megjelenítője. Kedvelt anyaga a kő és a fa, nagyméretű műveit is maga faragja. 1962-től a Stúdió-kiállítások, 1969-től a szentendrei, váci, Pest megyei tárlatok rendszeres résztvevője.
Egyéni kiállítások .
Válogatott csoportos kiállítások .
Köztéri művei .
(Borosbenedek, 1919 – Budapest, 1993)
Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1946-ban végzett. Mesterei Szőnyi István és Varga Lajos Nándor voltak. Középiskolai tanárként működött 1947-50 között. Az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékének vezetője volt 1960-62 között. A Képzőművészeti Főiskolán tanított 1963-tól nyugdíjba vonulásáig. 1954-től szerepelt kiállításokon. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Bihari Múzeumban, a simontornyai Vármúzeumban, a csornai városi gyűjteményben és a győri Xantus János Múzeumban.
(Moszkva, 1947)
Festő. 1970-ben végezte el a Moszkvai Képzőművészeti Főiskolát. 1979-től Magyarországon él a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség tagjaként. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt már Budapesten, Budaörsön, Szegeden, Marcaliban, Kaposvárott, Hollandiában és Németországban is.1997-ben Kaposvárott a Somogyi Tárlaton nívódíjat kapott. Marcaliban él. Pasztózus olajképein sötét, drámai izzással jelennek meg az orosz kultúra jellegzetes motívumai. A 80-as évek közepén az absztrakció felé fordul, és festményein a klasszikus orosz avantgárd hatása erősödik fel: fehér alapon festett akvarelljein lírai érzésfutamokká absztrahálódik a motívum. A 90-es évek impresszionisztikusan oldott látomásaiban panteisztikus kavargással tér vissza a konkrét táji elem.
Irodalom
TAMÁSI R.: A természet gyönyörű szimfónia, Somogyi Néplap, 1989. február 16.
GÉGER M.: Képzőművészet Somogyban 1945-1990, Kaposvár, 1998.
Egyéni kiállítások
1980 • Csili Galéria, Budapest
1981 • Gulácsy Terem, Szeged
1982 • Jókai Galéria, Budapest
1983 • Szovjet Kultúra Háza, Budapest
1986 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1989, 1992 • Bernáth Aurél Ház, Marcali.
Válogatott csoportos kiállítások
1975, 1978 • Szovjet Képzőművész Szövetség kiállítása, Művészetek Háza, Moszkva
1990, 1993 • Magyar Képzőművészek Szövetsége kiállításai, Műcsarnok, Budapest
1990 • Dunántúli Tárlat, Somogyi Képtár, Kaposvár.
Művei közgyűjteményekben
Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár.
(artportal.hu)
(Szeged, 1927 – Budapest, 2010)
Grafikus, festő, szobrász. A budapesti Iparművészeti Iskola után a Képzőművészeti Főiskolát látogatta, ahol Hincz Gyula, Konecsni György és Kádár György voltak a mesterei.
1960-61-ben a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola könyvművészeti tanszékén aspiráns, majd 1967-81 között a Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanít. 1973 óta legjobb könyvillusztrátoraink közé tartozik, bélyegtervező és filmplakátokat készít. 1956-59 között Derkovits-ösztöndíjban részesült, 1954-ben és 1967-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták. 1958-ban elnyerte a brüsszeli világkiállítás ezüstérmét. 1966-ban és 1977-ben Érdemes Művész, 1986-ban Kiváló Művész címmel illették. 1992-ben kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjével. 1999-ben Kossuth-díjas művész. Szeged díszpolgára. Moszkvában, Torontóban, Pozsonyban, Sao Paulóban, magyar és német „Szép könyv” versenyeken nyert díjakat. 1966-ban
és 1977-ben Lipcsében, 1999-ban Frankfurtban a könyvművészeti kiállításon „A legszebb könyv” díjat kapta. Tagja a Magyar Festők Társaságának, angol, francia és német, nemzetközi könyvművész szövetségeknek, intézményeknek. Fontosabb kiállításai 1964-ben a Dürer Teremben, 1973-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a békéscsabai Tízek Klubjában
rendezett egyéni tárlatai. Külföldön Olaszországban, Ausztriában és Svájcban volt egyéni kiállítása. 1960-ban szerepelt a velencei biennálén, 1961-ben a párizsi Ifjúsági Biennálén. Bemutatkozott a berlini Intergrafikon, Tokióban, Buenos Airesben. Számos munkája a Magyar Nemzeti Galériában található. 1985-től a szegedi Kass János Galéria állandó kiállításon
mutatja be műveit.
(Ada, 1924 – Budapest, 1996)
Festő. 1944-49 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett Szőnyi István növendékeként. Ugyanitt Barcsay Jenő és Szőnyi István mellett tanársegédként működött. 1951-60 között a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola murális osztályát vezette. A budapesti Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. 1952-től szerepelt csoportos
(Műcsarnok, Győr, Zebegény) és egyéni (Derkovits Terem, Zebegény, stb.) kiállításokon. Munkái megtalálhatók a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
(Budapest, 1922 – 1996)
Festő. 1940-től két évig látogatta az Iparművészeti Iskolát Haranghy Jenőnél, 1941-től öt évig tanult a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként, de folytatott tanulmányokat Franciaországban, Olaszországban és Angliában is. Az ebben az időben szerzett élmények erős hatással voltak művészetére. Rajztanárként dolgozott Debrecenben, majd a Dési Huber Képzőművészeti Kör vezetője lett. Közel húsz éven keresztül dolgozott és tanított a tokaji művésztelepen. 1947-től állított ki rendszeresen, egyéni tárlata volt a többi közt a Műcsarnokban és külföldön Winterthurban. Részt vett csoportos tárlatokon is (Ernst Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Nápoly, Glasgow). Munkásságát Munkácsy-díjjal ismerték el. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában, Szolnokon és Debrecenben.
