durkokaroly

(Szeged, 1906 – Budapest, 1994)

Festő, grafikus. Különböző szabadiskolákat látogatott, Podolini-Volkman Artur és Szőnyi István növendéke volt. Tanulmányúton járt Itáliában, Dániában, a 40-es években Erdélyben működött. 1935-től szerepelt egyéni
(Műcsarnok, Ernst Múzeum, Győr, Debrecen, Hódmezővásárhely,Pécs) és csoportos (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, London) bemutatókon. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi és a debreceni múzeumokban.

(Losonc, 1884 – Szombathely, 1955)

Fábián Flórián és Palász Mária fia. 1904-ben Budapestre ment, s a Budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, népművészeti anyaggyűjtését palócföldön kezdte. 1908-tól 1915-ig Sárváron, majd 1915-től 1943-ig Szombathelyen tanított, ahol 1918-tól a múzeumi képtár őre, 1919-től vezetője volt. Művészi tevékenységét olaj-, akvarell-, rézkarc-, kerámiadarabjai jelzik. Szerepelt az Iparművészeti Múzeum több kiállításán. Rajzai megjelentek Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkájában. Több szakcikkét a Néprajzi Értesítő közölte. Számos történelmi, ifjúsági regény szerzője. Feleségével, Biczó Ilonával közösen nyitott képzőművészeti szabadiskolát. A szombathelyi Jáki úti temetőben nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

(Budapest, 1930)

Festő, grafikus. Különböző magániskolákban képezte magát Gallé Tibor, Gráber Margit, Tamás Ervin, Fenyő A. Endre korrektúrájával. 1960-tól reklámgrafikusként működött Budapesten. 1996-tól Érden működik. Az országos csoportos kiállítások rendszeres résztvevője. Első egyéni kiállítását 1971-ben rendezte. 1980-ban a Képcsarnok győri kiállítótermében,
1986-ban a budapesti Mednyánszky Teremben, 1993-ban a Fórum Hotelben, 1998-ban Érden volt egyéni kiállítása. Munkája található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

Bóna Jenő festőművész 1962-ben született Kecelen. Már ifjú korában érdeklődött a művészetek iránt, ám csak jóval később a huszas évei vége felé kezdett el komolyabban foglalkozni a festészettel. Gayer-Móricz Róbert festőművész volt a mestere. Festészetét a könnyed ecsetkezelés és meleg színek jellemzik. Kedvelt témája az alföldi táj szépsége, portrék, mezei virágok továbbá mediterrán hangulatú utcarészletek. Hazai és nemzetközi művésztáborok rendszeres résztvevője. Számos hazai és külföldi galériában megtalálhatóak képei.

(Pécs, 1920 – 1981)

Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Aba Novák Vilmos volt, akinél egy ideig tanársegéd is volt. Franciaországban, Olaszországban és Bulgáriában járt tanulmányúton. Szülővárosában volt rajztanár, ahol több kiállítása is volt. Munkáira a geometrikus formák, a lírai felfogás és az elmélkedő szemlélet a jellemző.

(Mátéfalva, 1931 – Vác, 2012)

Festő. Tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte Bordy András festőiskolájában. 1951-ben Bukarestben a Képzőművészeti Akadémián, 1952-től Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát, itt ez utóbbin Miklóssy Gábor volt mestere. Tanulmányutat tett Oroszországban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban. Első kiállítása Marosvásárhelyen volt 1947-ben, azóta számos egyéni és csoportos tárlata volt otthon és külföldön is (Egyesült Államok, Bécs, Olaszország). 1966-ban részt vett a marosvásárhelyi művésztelep megalapításában. 1987-ben áttelepült Magyarországra. Több neves kortársáról készített portrét.

(Békés, 1961)

Festő, grafikus. 1987-től vesz részt kiállításokon Budapesten, Szentendrén és Erdélyben, ahol festményeit, grafikáit mutatja be, de performanszokat is rendez. 1990: Népművelési Intézet-Műcsarnok, nemzetközi kiállításszervező tanfolyam. Tanulmányutak: 1998: Olaszország; 1991: Ausztria; 1992, 1993, 1994: AnnArt, Románia; 1996: Torontó. 1998: Soros Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja; 1989: Országos Amatőr Biennálé, Kecskemét, MNKSZ különdíja; 1997: Kívülről Befelé. Nemzetközi Karikatúrakiállítás, Budapest, Szabad Képző- és Iparművészeti Szövetség díja; Alföldi Tárlat, Békéscsaba, a Media Wave, a Tilos Rádió, valamint a Vajda Lajos Stúdió díjai [Gubis Mihállyal]. Az autodidakta művész első képét 1987-ben állították ki a Békési Művésztelepen, ekkor dekoratőrként és nyomdászként dolgozott. Alkotótáborokba járt Dömsödre, Szentendrére, Hédervárra, ahol Samu Géza és Misch Ádám korrigálták. 1989-ben abbahagyta a táblaképfestészetet és megrendezte Békéscsabán az első nyilvános happeninget. A Vásárhelyi Iskola konzervatív hagyományait ápoló térségben ellenállásba ütköző tevékenységet folytat. 1991-ben Gubis Mihállyal megszervezte a Csalánleves intermediális művészeti fesztivált. Ezt a szintén békéscsabai Nemzetközi Performance Fesztivál követte az Oriens ’92 keretein belül. A Csalánleves III. után elveszítette addigi újságírói állását. Ennek dacára nem hagyott fel – saját elnevezésével – kulturális vállalkozóként űzött tevékenységével: a BMZ Art & Media 1995-ben a békéscsabai Jókai Színházban újabb fesztivált szervezett. Itt ismerkedett meg Monty Cantsin (Kántor István) performance-művésszel, aki meghívta Kanadába. A Québecben bemutatott Angyali Asszimiláció II. című performance-a – melyben a bécsi akcionizmus schwarzkogleri ágára emlékeztető elemek (a saját testtel kapcsolatos akciók, vérvétel, végbélbe vezetett gépszobor csöve stb.) keverednek a Nitsch Orgia-Misztérium Színház rituális elemeivel. ~ Kanadában csatlakozott a New Erotic neoista csoporthoz. 1997-ben itthon BMZ ANGEL THEATRE néven „pszichotechnobody-art” műfajban tevékenykedő, változó személyekkel dolgozó csoportot hoz létre, melynek a tagjai gyermekei is. A változatos műfajokban dolgozó (intermédia, totális média, neo-body art) magát neodadaistának is definiáló művész Hajas Tibor és a Fluxus szellemi örökségét egyaránt magáénak vallja. 1997-ben BMZ HUNGARIAN ARTANGEL az Emberbőr Árverés project keretében a saját bőrére tetováltatott, majd plasztikai sebészeti úton eltávolított képeit állította ki és bocsátotta áruba.

(Kazsok, 1925 – Pécs, 2001)

Festő. Művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Mesterei: Diósi Antal, Bernáth Aurél. Több évtizeden keresztül a pécsi Nemzeti Színház festőműtermének vezetőjeként, majd a színház műszaki igazgatójaként működött. Festői munkásságának legfőbb helyszíne Bikal, ahol nagyméretű műtermet alakítottak ki számára. Műveit elsősorban dunántúli kiállításokon mutatta be, de Kanadában, az Egyesült Államokban és több európai országban is bemutatkozott. Bikalon állandó kiállítás nyílt alkotásaiból.

Festő, grafikus, iparművész. 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Szőnyi István és Domanovszky Endre tanítványaként. Európa több országában, Egyiptomban és az Egyesült Államokban tett tanulmányutat. 1953-tól vett részt egyéni (Fényes Adolf Terem, Hódmezővásárhely) és csoportos (Műcsarnok) kiállításokon. Műveivel külföldön is szerepelt a párizsi, velencei és nürnbergi biennálékon. Munkásságát több kitüntetéssel is jutalmazták: volt Derkovits-ösztöndíjas, kapott Érdemes Művész címet, kétszer Munkácsy-díjat és külföldön is elismerték. 1953-tól két évig tanított az Iparművészeti Főiskolán.

(Debrecen, 1899 – 1984)

Magyar festő. Eredetileg kondás volt, később festészettel kezdett foglalkozni. Főként Debrecen környékén élt és dolgozott.