durkokaroly

(Opécska,1912 – Budapest, 1998)

Grafikus. Iskoláit Gyulán, majd Budapesten az Oroszlán utcai Művészeti Iskolában végezte. Korai alkotó korszakában stilizáló művészete keleti hatást mutat és az ősmagyar, székely hiedelemvilág jelenetei, szimbólumai jelennek meg a nagy gonddal, alapossággal kidolgozott képein, tanúságot téve mítoszteremtő képességéről. Ázsia c. fekete-fehér sorozatában álmait, rejtett vágyait segítette világra jönni, ami alapja volt nagyon sok későbbi munkájának (kiadó:Bartha Társaság, 1938) Első meseillusztrációi mellett (Karácsonykor égben, földön, matyó mese versekben és képekben 1939.) Ady Endre versei lettek alkotóművészetének meghatározó forrásai. Első kiállítását 1931-ben rendezték Gyulán. Korai munkái kalandos, gazdag mesevilágot tárnak elénk. 1942-ben volt a háború előtti utolsó kiállítása. Mint a Szépmíves Műhely tulajdonosa a saját művein kívül kiadta kortársak alkotásait is a Magyar Grafikusok Könyvei sorozatban (Molnár C. Pál Cyrano, Dandé József Szegénység útja). 1957-ben Olaszországban megjelent a Fata Morgana c. rajzgyűjteménye. A korai reneszánsz fametsző mestere, Hans Holbein nagy hatással volt rá. Maga írta a verseket Holbein Haláltánc metszeteihez (Szépmíves Műhely, 1942.) A Dante illusztrációkat követően, stílusa megváltozott. Az 1960-70-80-as években a természet megfigyelése, a magyar népi motívumkincs gazdagsága, a magyar népköltészet, a mesék színes világa nyomán rajzaiban a magyarságra jellemző komponálási zártsággal társuló romantikus vonás fedezhető fel. 1982-ben a művész jubileumi kiállításának katalógusaként megjelent az Alkotás és genetika című, művészeti hitvallását is elemző füzete. Magyarországon kívül kiállítása volt Münchenben (1980), Gyula testvérvárosában Ditzingenben (1995). 1994-től állandó kiállítása volt Gyulán, 2012-ben emlékkiállítást rendeztek 50 grafikájából. A város díszpolgára. Munkássága elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.

(Békéscsaba, 1922 – Békéscsaba, 2007)

Festő. A békéscsabai képzőművészeti szabadiskolában tanult. Tanárai: Vasas Károly, Sas Árpád, Jankay Tibor, Miklós István, Mokos József. Több európai országban járt tanulmányúton. Békéscsabán él. Könyvtáros, a Békés Megyei Könyvtár igazgatójaként (1950-1985) rajzgyűjteményt hozott létre a megyei könyvtárban. Könyvtárosként kapott Kossuth-díjat 1954-ben a szabadpolcos könyvkölcsönzés bevezetéséért. Festőként a vásárhelyi iskolához kapcsolódott. Dolgozott a bajai, hódmezővásárhelyi és a mártélyi művésztelepen. 1952-től kiállító művész. Csoportos tárlaton vett részt a Műcsarnokban (1952, 1955), az Ernst Múzeumban (1954), a Nemzeti Szalonban (1955), valamint a vásárhelyi Őszi Tárlatokon. 1961-ben Munkácsy-plakettet kapott. A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban találhatók meg munkái.

(Nagyberezna,1893 – Párizs,1980)

Festő. Kohászati szakiskolába járt Selmecbányán. Mérnöki diplomát szerzett, majd a Diósgyőri Ágyúgyárban dolgozott. Művészeti tanulmányokat 1920-tól, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Mestere: Vaszary János. Párizsban élt 1925-től. A KUT-csoporthoz tartozott. 1927-ben volt Budapesten első egyéni kiállítása, amellyel Ernst-díjat nyert. A KUT és az UME csoportos kiállításain rendszeresen szerepelt. Absztrakt és figuratív képeket egyaránt festett. Grafikai munkássága jelentős. Albumai: Composition (1974), Art Graphique (1980), Lignes, Couleurs, Formes (1973) Sokoldalú művész. Díszleteket készített Korda Sándor több filmjéhez. Az algériai El Affroun-templom tervezője és a templom üvegablakainak készítője. 1927-től egyéni tárlatai voltak Budapesten, Párizsban, New Yorkban. Budapesten és Párizsban többször vett részt csoportos kiállításon. Állandó kiállítása a franciaországi Fonteney-le-Comte Múzeumban tekinthető meg.

(Kispest,1918-Budapest,2000)

Művész

Gyermekkora óta rajzolt, festett, középiskolás korában még festőnek készült. A színészet mellett sem hagyta abba e tevékenységét, monotípiákat, linó grafikákat, linómetszetű ex libriseket készített, több csoportos és egyéni kiállításon is részt vett.

1941-ben az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett színészi diplomát. Pályáját Szabadkán kezdte, majd vidéki társulatokban lépett fel. 1950-től a debreceni Csokonai Színházban szerepelt, majd 1955-től a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig, a Békés Megyei Jókai Színház társulatának tagja volt. Játszott a Gyulai Várszínházban is, ahol a színház tíz éves jubileumán nívódíjban részesítették.[ Többnyire prózai darabok karakter- illetve intrikus szerepeit, korabeli magyar drámák értelmiségi figuráit alakította. Rendezéssel is foglalkozott. Felesége Barcza Éva színésznő volt, akivel Debrecenben ismerkedett meg és ott is házasodtak össze. Egy gyermekük született. Forrás: Wikipédia

(Dunaföldvár, 1914)

Festő. A budapesti Iparművészeti Főiskolán Szentgyörgyi Kornél és Ék Sándor voltak a mesterei. Több hazai csoportos és önálló tárlaton mutatta be munkáit.

(Gyulavári, 1910 – Gyula, 1966)

Festő, grafikus. 1929-1930-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Már 1930-ban önálló kollekcióval jelentkezett a Nyugat folyóirat képtárlatán, a Tamás Galériában. 1931-32-ben Párizsban képezte magát, 1935-ben Itáliában járt tanulmányúton. 1933-tól Hódmezővásárhelyen élt, egyik alapító tagja volt a Tornyai Társaságnak. A helyi kiállítási szereplések mellett 1932-ben a Nemzeti Szalonban, 1942-ben a Műbarát Galériában mutatkozott be. Az 1950-es évek elején modernizmusa miatt kizárták a Magyar Képzőművészek Szövetségéből. Első egyéni kiállítása Hódmezővásárhelyen 1956-ban nyílt, 1959-ben pedig a Műcsarnok rendezett alkotásaiból önálló tárlatot. 1956-tól haláláig rendszeres résztvevője volt a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak és az alföldi csoportos kiállításoknak. 1959-ben elnyerte a Tornyai-plakettet, 1960-ban és 1964-ben pedig Munkácsy-díjat kapott. Legjelentősebb önálló kiállítása 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt. 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki munkásságáért. Első emlékkiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték, majd Berlinben, Békéscsabán és Gyulán állították ki műveit. Művészi hagyatéka – mintegy 700 festmény és 2200 grafikai mű – a gyulai Erkel Ferenc Múzeumhoz került, melyből állandó kiállítás látható a róla elnevezett képtárban. Nevét utca is viseli. Képei helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a békéscsabai és a hódmezővásárhelyi múzeumban is. Irodalom: Pogány Ö. Gábor: Kat. bev. tan., Bp., 1965, B. Supka Magdolna: Kohán György, Gyula, 2001.

(Pusztaalsócikola,1864-Budapest,1942)

Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Alig 22 évesen már rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Naturalista szemléletű, főként erdőrészleteket ábrázoló festményeivel 1886-tól szerepelt rendszeresen a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban „Erdőrészlet” című munkájáért aranyérmet kapott. Ezt a képet a Velencei Modern
Képtár szerezte meg. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben a Műcsarnokban nyílt gyűjteményes tárlata. 1893-tól képzőművészeti kritikusa volt a Pesti Hírlapnak. 1929-től 1931-ig a gyulai művésztelep vezetője volt. Több képe a Szépművészeti Múzeum birtokában került.

(Pusztaalsócikola,1864-Budapest,1942)

Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Alig 22 évesen már rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Naturalista szemléletű, főként erdőrészleteket ábrázoló festményeivel 1886-tól szerepelt rendszeresen a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban „Erdőrészlet” című munkájáért aranyérmet kapott. Ezt a képet a Velencei Modern
Képtár szerezte meg. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben a Műcsarnokban nyílt gyűjteményes tárlata. 1893-tól képzőművészeti kritikusa volt a Pesti Hírlapnak. 1929-től 1931-ig a gyulai művésztelep vezetője volt. Több képe a Szépművészeti Múzeum birtokában került.

(Marcali, 1875 – ?, 1945)

A Bécsben és Münchenben tanult festő gyakran festett népi életképeket, 1912-től rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 

(Sátoraljaújhely, 1893 – Budapest, 1961)

A középiskolát Sopronban végezte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1911-1916 között Edvi Illés Aladár, és Bosznay István növendéke volt, nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. A főiskola elvégzése után Sopronba tért vissza, ahol 1919-ben festőiskolát szervezett. A zalaegerszegi főreálgimnázium rajztanára volt 1920 és 1927 között. 1922-től rendszeresen szerepelt a városban rendezett kiállításokon.1927-35 között Győrben rajztanár a Reáliskolában. Állami ösztöndíjjal járt tanulmányúton Hollandiában, és Németországban, Münchenben 1926-1927-ben. Több országos és hollandiai kiállítása volt. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ben győri utcarészletekből Győrben volt gyűjteményes kiállítása. 1935-től Budapestre helyezték, az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított tovább. 1937-ben a budapesti Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, valamint Rotterdamban is rendezett egyéni tárlatot. Akvarelljeivel számos díjat nyert. A művész a régi gyulai művésztelep vendég alkotója volt 1938-1939-ben és 1941-ben. Budapest 1945 utáni újjáépítéséről készült 48 akvarellje a Magyar Történelmi Képcsarnokban látható. Művei megtalálhatóak a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, a győri Xantus János Múzeumban, Gyula város gyűjteményében, a KöröspArt Galéria gyűjteményében és a budapesti Magyar Nemzeti Galériában. Többek között megkapta az Esterházy-díjat, a Halmos Izidor életkép díjat (1940), az Állami Akvarell-díjat (1943).