durkokaroly

Molnár József

(Nagyréde,1922 – Budapest, 2014)

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere. 1975-ben olasz ösztöndíjban részesült, a Római Magyar Akadémián kamara kiállításon is bemutatkozott. Külföldi tanulmányúton járt még Lengyelországban (Krakkó, Varsó), Franciaországban (Párizs), Oroszországban (Moszkva, Szentpétervár), Hollandiában (Amszterdam), Belgiumban (Brüsszel, Gent), Németországban (Weimar, Lipcse, Berlin, München), Csehországban (Prága) és Görögországban.
A klasszikus festészeti hagyományokat követte, egyéni szín- és formavilága a figuratív festészet megújítójává avatta. Néhány munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, alkotásaiban az oldott festőiség mellette folklórra utaló megnyilvánulások és konstruktív törekvések egyaránt megfigyelhetők.

Molnár József Read More »

Molnár Béla

(Budapest, 1904 – 1971)

Festő- és Munkácsy-díjas textiművész (1964). 1924-ben kezdte meg tanulmányait az Iparművészet Iskolában. 1926-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. Gróh István mellett hímzésben és batikolásban szerzett jártasságot. Muhits Sándor osztályába népművészeti anyag gyűjtésével, felhasználásával foglalkozott. Haranghy Jenő tanítványaként az anatómiával, állatrajzzal ismerkedett meg. 1931-ben a bp.-i Operaházban és a Nemzeti Színházban textiltervező és festő. 1932-ben az iparisk.-ban dolgozott, ahol 1936-ban tanársegéddé nevezték ki. Csipke, batik és nemezmozaik munkáira az olasz „novecento” és a m. népművészet hatott. A pasaréti Ferences-templom számára applikált, hímzett tüll antependiumot készített (1934 k.). Halasi csipke antependiumot tervezett a „Báthory” hajó részére. Készített kazula-, pluviálé-, zászlóterveket és nemezmozaikot a „római iskola” stílusában (Falusi mulatság, 1935 k.). Számos mesekönyvet illusztrált népi figurákkal. 1948-tól 1965-ig tanított az Iparművészeti Főisk.-n, 1962-től a textil főtanszak vezetője volt. Tematikus batik kompozíciókat (Almaszüret, 1955. k.), majd dekoratív felfogású alakos szövött kárpitokat tervezett (Favágó, 1960 k.; Ketten a napsütésben, 1963, Iparművészeti Múz. stb.). 1966-ban készítette a tihanyi szálló 4 falképét, a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa (SZOT) üdühajójának festett függönyeit, 1967-ben a Citadella-étterem ragasztott nemezkárpitját és a bp.-i Erzsébet Szálló pannóit. Az 1940. évi Milánói Világkiállításon ezüst- és bronzérmet, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1963-ban a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása. Emlékkiállítását 1977-ben rendezte meg az Iparművészeti Múz. – Irod. Szenes Zsuzsa: Emlékezés Molnár tanár úrra (Művészet, 1976. 8. sz.).

Molnár Béla Read More »

Mannheim Róza

(Kornea,1878 – Budapest,1965)

Festőművész. 1900-ban a grenoblei egyetemen tanult. A nagybányai szabadiskolában tanult 1914-ben,1916-ban és 1917-ben. A Képzőművészeti Főiskolára 1918 – 1920 között járt. 1940-ben részt vett az OMIKE Művészakciójának második kiállításán.

Mannheim Róza Read More »

Lajos Ferenc

(Opécska,1912 – Budapest, 1998)

Grafikus. Iskoláit Gyulán, majd Budapesten az Oroszlán utcai Művészeti Iskolában végezte. Korai alkotó korszakában stilizáló művészete keleti hatást mutat és az ősmagyar, székely hiedelemvilág jelenetei, szimbólumai jelennek meg a nagy gonddal, alapossággal kidolgozott képein, tanúságot téve mítoszteremtő képességéről. Ázsia c. fekete-fehér sorozatában álmait, rejtett vágyait segítette világra jönni, ami alapja volt nagyon sok későbbi munkájának (kiadó:Bartha Társaság, 1938) Első meseillusztrációi mellett (Karácsonykor égben, földön, matyó mese versekben és képekben 1939.) Ady Endre versei lettek alkotóművészetének meghatározó forrásai. Első kiállítását 1931-ben rendezték Gyulán. Korai munkái kalandos, gazdag mesevilágot tárnak elénk. 1942-ben volt a háború előtti utolsó kiállítása. Mint a Szépmíves Műhely tulajdonosa a saját művein kívül kiadta kortársak alkotásait is a Magyar Grafikusok Könyvei sorozatban (Molnár C. Pál Cyrano, Dandé József Szegénység útja). 1957-ben Olaszországban megjelent a Fata Morgana c. rajzgyűjteménye. A korai reneszánsz fametsző mestere, Hans Holbein nagy hatással volt rá. Maga írta a verseket Holbein Haláltánc metszeteihez (Szépmíves Műhely, 1942.) A Dante illusztrációkat követően, stílusa megváltozott. Az 1960-70-80-as években a természet megfigyelése, a magyar népi motívumkincs gazdagsága, a magyar népköltészet, a mesék színes világa nyomán rajzaiban a magyarságra jellemző komponálási zártsággal társuló romantikus vonás fedezhető fel. 1982-ben a művész jubileumi kiállításának katalógusaként megjelent az Alkotás és genetika című, művészeti hitvallását is elemző füzete. Magyarországon kívül kiállítása volt Münchenben (1980), Gyula testvérvárosában Ditzingenben (1995). 1994-től állandó kiállítása volt Gyulán, 2012-ben emlékkiállítást rendeztek 50 grafikájából. A város díszpolgára. Munkássága elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.

Lajos Ferenc Read More »

Lahner Emil

(Nagyberezna,1893 – Párizs,1980)

Festő. Kohászati szakiskolába járt Selmecbányán. Mérnöki diplomát szerzett, majd a Diósgyőri Ágyúgyárban dolgozott. Művészeti tanulmányokat 1920-tól, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Mestere: Vaszary János. Párizsban élt 1925-től. A KUT-csoporthoz tartozott. 1927-ben volt Budapesten első egyéni kiállítása, amellyel Ernst-díjat nyert. A KUT és az UME csoportos kiállításain rendszeresen szerepelt. Absztrakt és figuratív képeket egyaránt festett. Grafikai munkássága jelentős. Albumai: Composition (1974), Art Graphique (1980), Lignes, Couleurs, Formes (1973) Sokoldalú művész. Díszleteket készített Korda Sándor több filmjéhez. Az algériai El Affroun-templom tervezője és a templom üvegablakainak készítője. 1927-től egyéni tárlatai voltak Budapesten, Párizsban, New Yorkban. Budapesten és Párizsban többször vett részt csoportos kiállításon. Állandó kiállítása a franciaországi Fonteney-le-Comte Múzeumban tekinthető meg.

Lahner Emil Read More »

Körösztös István

(Kispest,1918-Budapest,2000)

Művész

Gyermekkora óta rajzolt, festett, középiskolás korában még festőnek készült. A színészet mellett sem hagyta abba e tevékenységét, monotípiákat, linó grafikákat, linómetszetű ex libriseket készített, több csoportos és egyéni kiállításon is részt vett.

1941-ben az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett színészi diplomát. Pályáját Szabadkán kezdte, majd vidéki társulatokban lépett fel. 1950-től a debreceni Csokonai Színházban szerepelt, majd 1955-től a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig, a Békés Megyei Jókai Színház társulatának tagja volt. Játszott a Gyulai Várszínházban is, ahol a színház tíz éves jubileumán nívódíjban részesítették.[ Többnyire prózai darabok karakter- illetve intrikus szerepeit, korabeli magyar drámák értelmiségi figuráit alakította. Rendezéssel is foglalkozott. Felesége Barcza Éva színésznő volt, akivel Debrecenben ismerkedett meg és ott is házasodtak össze. Egy gyermekük született. Forrás: Wikipédia

Körösztös István Read More »

Kovács Sándor

(Dunaföldvár, 1914)

Festő. A budapesti Iparművészeti Főiskolán Szentgyörgyi Kornél és Ék Sándor voltak a mesterei. Több hazai csoportos és önálló tárlaton mutatta be munkáit.

Kovács Sándor Read More »

Kézdi-Kovács László

(Pusztaalsócikola,1864-Budapest,1942)

Ligeti Antal útmutatásával kezdett festeni. Alig 22 évesen már rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Naturalista szemléletű, főként erdőrészleteket ábrázoló festményeivel 1886-tól szerepelt rendszeresen a Műcsarnok kiállításain. 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüstérmet, Londonban „Erdőrészlet” című munkájáért aranyérmet kapott. Ezt a képet a Velencei Modern
Képtár szerezte meg. 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban, 1911-ben és 1921-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben a Műcsarnokban nyílt gyűjteményes tárlata. 1893-tól képzőművészeti kritikusa volt a Pesti Hírlapnak. 1929-től 1931-ig a gyulai művésztelep vezetője volt. Több képe a Szépművészeti Múzeum birtokában került.

Kézdi-Kovács László Read More »

Kássa Gábor

(Sátoraljaújhely, 1893 – Budapest, 1961)

A középiskolát Sopronban végezte. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1911-1916 között Edvi Illés Aladár, és Bosznay István növendéke volt, nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. A főiskola elvégzése után Sopronba tért vissza, ahol 1919-ben festőiskolát szervezett. A zalaegerszegi főreálgimnázium rajztanára volt 1920 és 1927 között. 1922-től rendszeresen szerepelt a városban rendezett kiállításokon.1927-35 között Győrben rajztanár a Reáliskolában. Állami ösztöndíjjal járt tanulmányúton Hollandiában, és Németországban, Münchenben 1926-1927-ben. Több országos és hollandiai kiállítása volt. 1928-ban a Nemzeti Szalonban, 1930-ben győri utcarészletekből Győrben volt gyűjteményes kiállítása. 1935-től Budapestre helyezték, az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított tovább. 1937-ben a budapesti Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, valamint Rotterdamban is rendezett egyéni tárlatot. Akvarelljeivel számos díjat nyert. A művész a régi gyulai művésztelep vendég alkotója volt 1938-1939-ben és 1941-ben. Budapest 1945 utáni újjáépítéséről készült 48 akvarellje a Magyar Történelmi Képcsarnokban látható. Művei megtalálhatóak a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban, a győri Xantus János Múzeumban, Gyula város gyűjteményében, a KöröspArt Galéria gyűjteményében és a budapesti Magyar Nemzeti Galériában. Többek között megkapta az Esterházy-díjat, a Halmos Izidor életkép díjat (1940), az Állami Akvarell-díjat (1943).

Kássa Gábor Read More »

Ne maradjon le újdonságainkról!

Értesüljön elsőként új műtárgyainkról, kiállításainkról és galériánk legfrissebb híreiről.

10% kedvezmény,
kifejezetten neked 🎁

Elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóba foglaltakat.

Nem küldünk spamet! További információ az adatvédelmi irányelveinkben.

Scroll to Top