durkokaroly

(Karcag, 1876 – Budapest, 1943)

A művész Deák Ébner Lajos Női Festőiskolájában tanult Budapesten. 1910-től szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain, elsősorban arcképekkel és virágcsendéletekkel.

(Kétegyháza, 1952)

Festő, grafikus. A budapesti Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1979-ben, mestereinek Fót Ernőt és Baska Józsefet tartja. 1979 óta tagja a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának.Kétegyházán – ahol 1980-ban telepedett le – megalapította az Amatőr Képzőművészeti Alkotótábort. 1979-től kiállító művész. Tájképeket, aktokat, figurális kompozíciókat fest realisztikus stílusban. Németországba, Svédországba, Ausztriába, Japánba, Kanadábakerültek munkái.

(Dad, 1906 – Budapest, 1982)

Festő. 1928-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Csók István és Szőnyi István voltak a mesterei. 1928-tól három évig tanított Szőnyi István szabadiskolájában, akinek művészete egész életében nagyhatással volt rá. Első kiállítása 1935-ben nyílt az Ernst Múzeumban, amit számos hazai és külföldi önálló bemutatkozás követett az évek során. 1935-ben, a Nemzeti Szalon kiállításán Szinyei-díjat kapott. 1957-ben Lengyelországban tett tanulmányutat. 1950-ben és 1954-ben a Fényes Adolf Teremben, 1976-ban és 1980-ban a Mednyánszky Teremben nyílt egyéni tárlata. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában és Debrecenben található közgyűjteményben. Irodalom: Szíj R.: Tóth B. László, Budapest, 1980.

(Kunszentmárton,1958)

Festő, író. Az egri tanárképző főiskolán, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1990 óta foglalkozik festészettel hivatásszerűen. Mestere: Bozsó János festőművész. 1997-ben jelentkezik először a nyilvánosság előtt. Egyéni kiállítása volt több alkalommal Kecskeméten, 2005-ben Budapesten, 2006-ban Pécsett. Alapító tagja a keceli és a kunszentmártoni művésztelepnek, valamint a kunszentmártoni Alkotók Szabad Társaságának. Szülővárosának önkormányzata 2003-ban a Kunszentmárton Város Művészeti Díjjal tüntette ki.

Könyvei: Az én titkaim, 1996.; Bozsó János művészeti album, 1997.; Egy festő barangolásai, 2004.

(Cegléd,1912 – Budapest,1987)

Grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1938-ban. Mesterei: Pólya Tibor, Szőnyi István, Glatz Oszkár, Varga Nándor Lajos.1939-ben római ösztöndíjas volt. 1940-ben elnyerte a budapesti rézkarc kiállítás díját, 1941-ben akvarell díjat nyert. 1940-ben Milánóban, 1942-ben Velencében tett hosszabb tanulmányutat, dolgozott a nagybányai művésztelepen is. 1960-ban Firenzében, 1961-ben Rómában,1966-ban San Marinóban nyert grafikai díjat. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanársegédként működött, majd 1941-ben Marosvásárhelyen tanított. 1945 után Budapesten működött. 1964-ben a Firenzei Akadémia tagjává választották. 1933-tól szerepelt a hazai és nemzetközi kiállítási életben, gyakran mutatkozott be csoportos kiállításokon Erdélyben és Itáliában. 1956-ban Budapesten volt gyűjteményes kiállítása, 1962-ben több olaszországi városban rendezett egyéni tárlatot. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti
Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

(Békésszentandrás,1936 – Békéscsaba,1995)

1961: Magyar Képzőművészeti Főiskola, tanárai: Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vigh Tamás, Borsos Miklós. 1977: Munkácsyplakett; 1984: Székely Bertalan-díj; Dante Biennálé különdíja; 1986: Békés megyei Művészeti-díj; 1994: A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje. A szobrászat minden műfajában és anyagával dolgozott. Jelképei mögött szilárd filozófiai alap állt. A követ, márványt, fát gép nélkül faragta. Az élet derűs jelenségeit ragadta meg sommázott plasztikáin. Érmei expresszív jellegűek. Eszményképe Medgyessy Ferenc. 1961-től Békésen, majd 1987-ig Békéscsabán tanított, szakkört vezetett. Részt vett a mártélyi, makói, nyíregyháza-sóstói, hajdúböszörményi, câ-şeiu-i (RO) és écskai (YU) telepek munkájában.

(artportal.hu)

A művészről és a műtárgyról

A kerámia feltételezhetően a két világháború között működött művész, vagy művészházaspár alkotása. Műveik a reneszánsz világát idéző, romantikus hangvételűek. Színezett terrakotta szobraikkal megelevenítik a templomi faszobrok világát. Megmintázták A tizenkét apostol, A három testőr, Don Quihote és Sanco Panza alakját. Az olvasó kislányt több méretben is elkészítették. Műveiken több különböző jelzés is található, használták a „Kömüves”, „Kömüves L” és „Kömüves Mária” aláírást is.

(Szatmárnémeti, 1920 – Budapest, 2010)

Kiss Roóz Ilona kétszeres Munkácsy-díjas keramikus, érdemes művész, a naiv-népies stílus kiváló képviselője. A hazai kézműves és fazekas hagyományba ágyazódó kisplasztikáit, murális alkotásait nyugalom, derű, humor, vidám színvilág jellemzi. Az anyag adta lehetőségek határain belül minden alkotását mesélőkedv, biztos kezű jellemzés, játékos dekorativitás határozza meg. Edényeket, figurális jelenetekkel díszített korongolt tálakat, gyertyatartókat, önálló és kettős-hármas figurákat, épületkerámiákat készített, munkássága bizonyos mértékig rokonságot mutat Kovács Margit művészetével.
„Én meg- és felismerhető figurákat formázok. Nem absztrahálom őket a felismerhetetlenségig. Engem talán a formák jellemeznek inkább, valójában edényformákat készítek, minden figurám korongolt, az edényformák pedig igazából emberi formák” – vallotta művészetéről.
Első kiállítása 1947-ben volt az Iparművészeti Múzeumban többekkel együtt, első önálló bemutatkozására pedig 1961-ben a Csók Galériában került sor. Több hazai város mellett Bécs, Zürich, Offenburg közönsége egyéni, Bukarest, Moszkva, Prága, Stockholm, Róma, London, Varsó tárlatlátogatói csoportos kiállításokon láthatták munkáit. 1987-tól 2000-ig állandó kiállítása volt Egerben, 2000-ben életmű-kiállítása nyílt az Iparművészeti Múzeumban.
Több más elismerés mellett 1956-ban és 1962-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Munkásságáról több film is készült (Harmónia, Miért szeretem a színházat, Élni és szeretni tanít, Derűsre mintázva).

(www.bodaofart.com)

(Nagytapolcsány, 1894 – Verőce, 1971)

tanulmányait az 1910-es években kezdte, festészetet tanult, majd fazekas inasnak állt Badár Balázs mezőtúri műhelyében. 1920-tól 1921-ig Németországban, Karlsruhéban tanult Paul Mannál és Max Lugernél.

1923-ban Nógrádverőcére költözik és a Floris bankház megbízásából megalakítja a Keramos Rt-t. A Németországi Majolika Manufaktúrában tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lesz. Az üzem 1927-es tulajdonos váltása után, Lonkay Antallal együtt kilép a cégből és megalapítja saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain.

A harmincas évek elején még főképpen figurális egyszínű repesztett mázas kerámiákat tervez, de már elkezdi saját mázkísérleteit is. Ez idő tájt, az iparművészeti iskola agyagipari szakán tanító Jákó Gézától vesz magánórákat. 1933-ban részt vesz a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kap.

A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze, szinte minden jelentősebb kiállítás szereplője. Szerepel az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításon is.

1935-től kialakul műveinek sajátságos stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikákat alkalmaz. A népi fazekas hagyományok tovább vitelével művein egyre több a régi erdélyi, felvidéki és Habán díszítő elem. A harmincas évek végén ónmázas Habán stílusú kerámiákat is készít.

1943-44 között Losoncon megalapítja a Nógrádi Palóc Háziipari Kerámia Műhelyt. 1945-ben műhelyét és a kerámiagyűjteményt súlyos veszteség éri. A háború után a budapesti Zsolnay gyárban, Mattyasovszky Lászlóval 1200 fokon égetett kerámiák sorozatgyártását kezdik meg. Ezek főképpen funkcionális tárgyak, de egyedi műveket is készít.

Az államosítás után visszatér Verőcére. 1955-ben megkapja a Munkácsy- díjat, 1963-ban Kossuth díjban részesül.

(www.magyarkeramia.hu)

(Nógrádverőce, 1925 – Tapolca, 2011)

1947-ben tett fazekas mestervizsgát. Mestere édesapja, Gorka Géza volt. Önálló, szabad foglalkozású művész, 1959-ig a verőcei Gorka-műhelyben dolgozott, azóta saját műtermében alkot. Művészetének forrása a természet, jellemző tárgyai a nagyméretű, aszimmetrikus edények, az idolok, halak, madarak, kövek. A korongolás előtti ősi agyagalakítást követi. Egyedi tárgyakat hoz létre, szeret sorozatban, tárgycsoportban gondolkozni. Magas tüzű, egyéni készítésű anyagokkal, kőanyaggal, oxidos agyagmázakkal dolgozik, az agyagot gyakran fémmel ötvözi.

Erőteljes plasztikai hatású munkáinak színvilága visszafogott.
A MKISZ (1956), a Művészeti Alap, majd MAOE (1955) és a AIC tagja volt.

(www.magyarkeramia.hu)