durkokaroly

(Szatmárnémeti, 1880 – 1953)

 Festő, grafikus. Művészeti tanulmányokat Lipcsében, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott. 1906-ban – még főiskolai hallgatóként – a nagybányai szabadiskolában tanult. 1918-ban Felsőbányán dolgozott. Egy a nagybányaihoz hasonló művészeti iskolát kívánt létrehozni Nagy Oszkárral, Pirk Jánossal, Tibor Ernővel és Udvardy Ignáccal. Felsőbányán készült munkáikat csoportos tárlaton Kolozsvárott, Nagyváradon és Aradon mutatták be. Visszajárt Felsőbányára festeni, egészen a 20-as évek végéig. Felesége L Krausz Ilona grafikus volt. Erdély több vidékén mintegy vándorolva éltek, például a Bánátban, Segesvár, majd Kolozsvár környékén, Kalotaszeg táján. Erdélyi tájak, erdélyi emberek megörökítője művein. 1911-ben a Műcsarnokban állított ki, majd a következő évben Szatmáron. 1932-ben Torockó környéki motívumokból gyűjteményes tárlata volt Budapesten.

(Pest, 1858 – Budapest, 1938)

Festő. Először építésznek készült. Bécsben, majd 1874-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult festeni. 1889-ben a Mintarajziskola tanára. 1915-ben a budapesti Iparművészeti Iskola igazgatója. A műegyetemen tanított rajzot és népművészetet. Több hazai kiállításon szerepelt. 1920-ban az állami vízfestmény-díjat kapta meg. Két ízben is, 1922-ben és 1923-ban, elnyerte a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének díját. 1925-ben a székesfőváros akvarell díját kapta.

(Berekböszörmény, 1948)

Festő. A debreceni művelődési központ szakkörének tagja, ahol mesterei Félegyházi László és Bíró Lajos voltak. A hajdúsági művésztelepen mesterei Nagy B. Istvántól, Szlávik Lajostól tanult. A hajdúböszörményi, a berettyóújfalui és a balatonalmádi művésztelepeket látogatta. 1974-től kiállító művész, Debrecenben, Hadsúnánáson, Karcagon egyéni és csoportos tárlatokon mutatkozott be.

(Várpalota, 1922 – Várpalota,1966)

Festő. Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1941-1948 között. Mesterei: Burghardt Rezső, Szőnyi István. Ösztöndíjjal a firenzei Művészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat 1942-1943-ban. Mesterei: Primo Conti, Felice Carena. 1958-ban járt másodszor is tanulmányúton Olaszországban. 1943-tól kiállító művész. Egyéni kiállítása volt több alkalommal Budapesten és Veszprémben, külföldön Firenzében (1943, 1959). Csoportos tárlaton szerepelt egyebek mellett 1947-ben a Nemzeti Szalonban. Díjak: Firenze város díja (1942), Egry József-díj (1963). Művei hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában található meg.

(Sárkeszi,1932 – 2013)

Festő. Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Bencze László, Berény Róbert, Domanovszky Endre, Pap Gyula. Több európai országban járt tanulmányúton. Vácott élt. A Dunakanyar látványát örökítette meg több festményén. Hazai kiállításokon mutatta be műveit.

(Cservenka,1880 – Gödöllő,1960)

Festő. Művészeti tanulmányokat Münchenben, Rómában és Nápolyban, majd Párizsban folytatott. Gödöllőn élt. 1911-től állított ki a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain.

(Nagyréde,1922 – Budapest, 2014)

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél volt a mestere. 1975-ben olasz ösztöndíjban részesült, a Római Magyar Akadémián kamara kiállításon is bemutatkozott. Külföldi tanulmányúton járt még Lengyelországban (Krakkó, Varsó), Franciaországban (Párizs), Oroszországban (Moszkva, Szentpétervár), Hollandiában (Amszterdam), Belgiumban (Brüsszel, Gent), Németországban (Weimar, Lipcse, Berlin, München), Csehországban (Prága) és Görögországban.
A klasszikus festészeti hagyományokat követte, egyéni szín- és formavilága a figuratív festészet megújítójává avatta. Néhány munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, alkotásaiban az oldott festőiség mellette folklórra utaló megnyilvánulások és konstruktív törekvések egyaránt megfigyelhetők.

(Budapest, 1904 – 1971)

Festő- és Munkácsy-díjas textiművész (1964). 1924-ben kezdte meg tanulmányait az Iparművészet Iskolában. 1926-ban a nagybányai festőiskolában dolgozott. Gróh István mellett hímzésben és batikolásban szerzett jártasságot. Muhits Sándor osztályába népművészeti anyag gyűjtésével, felhasználásával foglalkozott. Haranghy Jenő tanítványaként az anatómiával, állatrajzzal ismerkedett meg. 1931-ben a bp.-i Operaházban és a Nemzeti Színházban textiltervező és festő. 1932-ben az iparisk.-ban dolgozott, ahol 1936-ban tanársegéddé nevezték ki. Csipke, batik és nemezmozaik munkáira az olasz „novecento” és a m. népművészet hatott. A pasaréti Ferences-templom számára applikált, hímzett tüll antependiumot készített (1934 k.). Halasi csipke antependiumot tervezett a „Báthory” hajó részére. Készített kazula-, pluviálé-, zászlóterveket és nemezmozaikot a „római iskola” stílusában (Falusi mulatság, 1935 k.). Számos mesekönyvet illusztrált népi figurákkal. 1948-tól 1965-ig tanított az Iparművészeti Főisk.-n, 1962-től a textil főtanszak vezetője volt. Tematikus batik kompozíciókat (Almaszüret, 1955. k.), majd dekoratív felfogású alakos szövött kárpitokat tervezett (Favágó, 1960 k.; Ketten a napsütésben, 1963, Iparművészeti Múz. stb.). 1966-ban készítette a tihanyi szálló 4 falképét, a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa (SZOT) üdühajójának festett függönyeit, 1967-ben a Citadella-étterem ragasztott nemezkárpitját és a bp.-i Erzsébet Szálló pannóit. Az 1940. évi Milánói Világkiállításon ezüst- és bronzérmet, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1963-ban a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása. Emlékkiállítását 1977-ben rendezte meg az Iparművészeti Múz. – Irod. Szenes Zsuzsa: Emlékezés Molnár tanár úrra (Művészet, 1976. 8. sz.).

(Kornea,1878 – Budapest,1965)

Festőművész. 1900-ban a grenoblei egyetemen tanult. A nagybányai szabadiskolában tanult 1914-ben,1916-ban és 1917-ben. A Képzőművészeti Főiskolára 1918 – 1920 között járt. 1940-ben részt vett az OMIKE Művészakciójának második kiállításán.

(Opécska,1912 – Budapest, 1998)

Grafikus. Iskoláit Gyulán, majd Budapesten az Oroszlán utcai Művészeti Iskolában végezte. Korai alkotó korszakában stilizáló művészete keleti hatást mutat és az ősmagyar, székely hiedelemvilág jelenetei, szimbólumai jelennek meg a nagy gonddal, alapossággal kidolgozott képein, tanúságot téve mítoszteremtő képességéről. Ázsia c. fekete-fehér sorozatában álmait, rejtett vágyait segítette világra jönni, ami alapja volt nagyon sok későbbi munkájának (kiadó:Bartha Társaság, 1938) Első meseillusztrációi mellett (Karácsonykor égben, földön, matyó mese versekben és képekben 1939.) Ady Endre versei lettek alkotóművészetének meghatározó forrásai. Első kiállítását 1931-ben rendezték Gyulán. Korai munkái kalandos, gazdag mesevilágot tárnak elénk. 1942-ben volt a háború előtti utolsó kiállítása. Mint a Szépmíves Műhely tulajdonosa a saját művein kívül kiadta kortársak alkotásait is a Magyar Grafikusok Könyvei sorozatban (Molnár C. Pál Cyrano, Dandé József Szegénység útja). 1957-ben Olaszországban megjelent a Fata Morgana c. rajzgyűjteménye. A korai reneszánsz fametsző mestere, Hans Holbein nagy hatással volt rá. Maga írta a verseket Holbein Haláltánc metszeteihez (Szépmíves Műhely, 1942.) A Dante illusztrációkat követően, stílusa megváltozott. Az 1960-70-80-as években a természet megfigyelése, a magyar népi motívumkincs gazdagsága, a magyar népköltészet, a mesék színes világa nyomán rajzaiban a magyarságra jellemző komponálási zártsággal társuló romantikus vonás fedezhető fel. 1982-ben a művész jubileumi kiállításának katalógusaként megjelent az Alkotás és genetika című, művészeti hitvallását is elemző füzete. Magyarországon kívül kiállítása volt Münchenben (1980), Gyula testvérvárosában Ditzingenben (1995). 1994-től állandó kiállítása volt Gyulán, 2012-ben emlékkiállítást rendeztek 50 grafikájából. A város díszpolgára. Munkássága elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.