durkokaroly

(Temesvár,1890 – Budapest,1969)

Festőművész, karikaturista, illusztrátor. Zórád Ernő festő, grafikus nagybátyja.

Zórád István és Breitkopf Ida gyermekeként született Temesváron. Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. 1907-től a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban szerepelt olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeivel. 1921. október 29-én Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel fiatalabb, szombathelyi születésű Miklós Annával, Miklós János és Takács Anna lányával, akitől 1930-ban elvált. 1930. december 19-én Budapesten újból megházasodott: a nála 14 évvel fiatalabb, érsekújvári születésű Papácsy Kornélia Máriát, Papácsy Elemér és Csizmazia Emma lányát vette feleségül, tőle 1954-ben vált el.
Illusztrátorként élclapok számára dolgozott, számtalan adoma-illusztrációt készített. Művészetén a müncheni iskola hatását érezni, amely egész életpályán végigkíséri. Művei elsősorban tájképek, valamint mesterien kidolgozott figurális jelenetek, de a történelmi Magyarország különböző tájait is megfestett a Felvidéktől egészen Erdélyig. Realista stílusban festett, tájképein megfigyelhetők a nagybányai iskola mestereinek, többek közt Ferenczy Károly hatása is. Termékeny alkotó volt. Halálát tüdőgyulladás okozta.
A híres Mélypince , a Tabán leghíresebb vendéglője volt állandó törzshelye. A vendéglős Poldi bácsi Krúdy nagy hódolója évekig könyörgött a festőnek – etette itatta hitelbe – csak hozza el Krúdy Gyula híres írót a kocsmájába. Zórád végül is beváltotta ígéretét, így kezdődött Krúdy és a vendéglős sírig tartó barátsága.
1907-től olaj- és pasztell-technikával készült figurális tájképeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Mint illusztrátor is tevékenykedett, újságok részére készített igen sok rajzos illusztrációt. Festményein főként tájképek, figurális jelenetek tűnnek fel. Igen termékeny alkotó volt, aki képein megörökítette a történelmi Magyarország különböző tájait a Felvidéktől Erdélyig. Alkotásai rendkívül sokfelé szóródtak szét.

(Balassagyarmat, 1911 – Budapest, 2004)

Grafikus, festő, karikaturista. Művészeti tanulmányokat a budapesti Iparművészeti Iskolában folytatott. Mestere: Haranghy Jenő. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Pályáját alkalmazott grafikusként és illusztrátorként kezdte. A világháború után a hazai diafilm és képregény-rajzolás úttörője lett. 1951-től négy évtizedig a Füles újság illusztrátoraként működött. Akvarell-sorozaton örökítette meg a régi Tabán jellegzetes részleteit. Az 1950-es években szerepelt a Műcsarnokban rendezett országos kiállításokon. Egyéni tárlata volt 1960-ban a Derkovits Teremben, 1981-től több alkalommal fővárosi kiállítóhelyeken.

(Halmi, 1936)

Festőművész, szobrász, restaurátor. Tanulmányait a nagybányai Művészeti Középiskolában végezte 1954-ben. Marosvásárhelyen a Zene- és Képzőművészeti Líceumban folytatta tanulmányait. 1960-ban a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1960-66 között rajztanárként, népművelőként dolgozott. A bukaresti Műemlékvédelmi Igazgatóság freskórestaurátora 1971-73 között. A sepsiszentgyörgyi magyar színház díszlet- és jelmeztervezője volt 1973-75 között. Az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban élt 197-tól 1996-ig. 1996-ban Debrecenben telepedett le. Egyéni kiállításai Nagybányán (1961, 1966, 1967), Párizsban (1971) voltak. Csoportos tárlaton Dallasban (1971), Barcelonában (1976), Párizsban (1999) szerepelt. Művei több erdélyi, magyarországi és külföldi köz- és magán gyűjteményben megtalálhatók.

(Sajókaza, 1898 – Budapest, 1977)

Festőművész, grafikus.1938-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán, mesterei Orbán Antal, Domanovszky Endre és Lux Elek voltak. 1938-1942-ig a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát tovább, itt Szőnyi István és Elekfy Jenő tanítványa volt. Több európai országban járt tanulmányúton. Fiatalkorában tanulmányozta a népművészetet, amelynek nagy jelentősége volt későbbi pályája során, de nagy hatással volt rá Rippl Rónai József művészete is. 1942-ben, a Műbarát Galériában volt első kiállítása, melyet több is követett (Derkovits Terem, Ernst Múzeum, Helsinki). Csoportos megjelenései is voltak (Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Ernst Múzeum, Sárospatak).

(Békéscsaba, 1926 – Iregszemcse, 2015)

Festőművész.Tanulmányait Békéscsabán, Abaújszántón és a Sárospataki, Tokaji Művésztelepeken végezte. Mesterei: Fajó János, Mokos József, Tenkács Tibor
Nevéhez fűződik a Telkibányai Művésztelep létrehozása 1977-ben, amelynek vezetője is volt hét éven át. Közreműködésével jött létre az Iregszemcsei Nyári Alkotótábor is 1992-ben.
Többféle izmust és technikát kipróbált. Konstruktív festészeti munkái mellett szobrokat is készített. Iregszemcsén élt és alkotott.
A település 2004-ben Pro Urbe-díjjal jutalmazta.
Köztéri munkái: Encs, Kazincbarcika, Tiszaújváros
Irodalom:
Pless Zs.: Az élet színei (Magyar Rendőr 1970/12.)
Tóth F.: Az alkotó ember és a teremtő Isten (Tolnai Népújság, 1993/8.)
Kortárts Képzőművészeti Lexikon
Rebik-féle Művészeti Zseblexikon
Csejtei Orsolya: Pesti Est

Forrás: tolnaart.hu

(Nemesszalók, 1921 – Csobánka, 1978)

A művészről: Festő, textiltervező. 1944-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, mestere Kacziány Aladár volt. 1941-től állít ki itthon és külföldön (Svédország, Norvégia, Libanon, Jugoszlávia). Jelentős kiállítása 1965-ben a Fényes Adolf Teremben volt. Legfontosabb műfaja az akvarell, utcaképei falusi jelenetei jelentősek. Munkásságáért 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és Székesfehérváron találhatóak.

(Félszerfalva, 1916 – Budapest, 1993)

Festőművész, grafikus, szobrász, plakettművész. Eredetileg jogásznak készült, de a művészet jobban érdekelte. 1935-1936-ban Aba Novák Vilmos szabadiskolájában, majd 1935-1941-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult Réti István, Kontuly Béla és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványaként. 1945-1963-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára, 1963-1993-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, egy ideig rektora volt. Számos hazai (Műcsarnok) kiállítás mellett külföldön is voltak tárlatai, részt vett 1962-ben a Velencei Biennálén. Jelentős volt művészpedagógiai munkássága, ezért halála után Pápán iskolát neveztek el róla. Ugyanott 1993-tól működik a nevét viselő galéria. Alkotásai sokoldalúságát tükrözik, a rajzoktól akvarellektől kezdve a szobrokon, kisplasztikákon keresztül a porcelánig. Munkásságát komoly elismerésekkel jutalmazták (a Brüsszeli világkiállítás nagydíja (1958), Munkácsy-díj (1956), Kossuth-díj (1954), Érdemes (1966) és Kiváló Művész (1970), a Magyar Népköztársaság zászlórendje). Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és több hazai múzeum őrzi.

(Dés, 1904 – Budapest,1973)

Festő, grafikus. Rajztanári diplomát szerzett, majd Miskolcon folytatott tanulmányokat. 1923-tól a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost volt a mestere. 1930-ban állami ösztöndíjjal Párizsban, majd 1930-1931-ben Rómában, a Collegium Hungaricumban képezte magát. 1927-től vett részt kiállításokon. Több fővárosi iskolában dolgozott tanárként. A vörösberényi és balatonboglári festőtelep alapítója. 1961-ben Székely Bertalan-díjat kapott. Egy alkotását a Nemzeti Galéria őrzi.

(Eperjes, 1884 – ?, 1945)

Festő. Tanulmányait Budapesten végezte. Majd Újbélán volt tanító. 1910-től Budapesten tevékenykedett. A Nemzeti Szalon kiállításain szerepelt 1914-től.

(Nagyvárad, 1969)

Grafikus. Péli Etelka lánya. Tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Líceum kerámia szakán végezte. A budapesti Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán diplomázott 1996-ban. Mesterei Eszik Alajos és Pásztor Gábor voltak. Ezt követően a főiskola mesterkurzusán vett részt. A KREA Környezettervező Iskola tanára Budapesten. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, így Marosvásárhelyen, Budapesten, Nagyváradon, Kolozsváron, Bukarestben.