Szegeden volt rajztanár, a deportálásban hunyt el. Kisjenői Klein Ernő olykor dramatikus tartalmú figurális és tájképekkel jelentkezett. Juhász Gyulát ábrázoló portréja helyi magántulajdonban van. A Móra Ferenc Múzeum „Szántóföld” c. pasztelljét őrzi.
Kisjenői Klein Ernő Read More »
(Marosvásárhely, 1852 – Budapest, 1933)
Festő, illusztrátor, író, tanár. Előbb Barabás Miklósnál, majd 1869-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. 1875-ben Párizsban, az École des Beaux-Arts-ban képezte magát. Hazatérve, 1876-ól gimnáziumi rajztanárként, majd 1890-ben történt nyugdíjaztatása után hivatásos festőművészként működött a fővárosban. Rómában járt tanulmányúton. 1904-ben a Nemzeti Szalon Ernst Lajos-díjjal jutalmazta, 1906-ban ugyanitt gyűjteményes kiállítása nyílt. A Műcsarnokban Wahrmann-díjat és 1908-ban társulati nagydíjat kapott. 1909-ben Nemes Marcell-díjjal tüntették ki. 1914-ben a velencei biennálén nagyobb kollekcióval vett részt, 1920-21-ben Karlsruhéban, Mannheimben és Düsseldorfban mutatta be műveit. Tőle származnak a szegedi pályaudvar faliképei. 1932-ben a Műcsarnok retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Mint illusztrátor és író, tevékeny munkása volt a sajtónak. A kiállítási kritikák és művészportrék mellett írt a Technische Mittheilungen für Malerei című szaklapba is. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, egy-egy képe a főváros, illetve a Történelmi Képcsarnok tulajdonában van.
Adrienn (Zenta, 1877 – ?)
Festő, Kacziány Ödön festő lánya. Budapesten atyjánál, majd Münchenben és Berlinben tanult. Tájképekkel és csendéletekkel szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.
(Újarad, 1912 – Budapest, 1988)
Festő. 1927-ben az Iparművészeti Iskola grafikai osztályát végezte, majd 1928-29-ben Szőnyi István magániskolájába járt. 1930-37 között látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei Réti István, Varga Nándor Lajos voltak. Hollandiában és Párizsban járt tanulmányúton. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság, a Nemzeti Szalon, a Fővárosi Képtár, a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1932-ben a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült, 1935-1936-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas művésze volt. 1937-ben Nemes Marcell-díjat kapott, valamint a többi közt elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját és a Székely Bertalan plakettet. Budapesten működött, 1940-1944 között Nagybányán tevékenykedett. Bemutatkozott 1942-ben Nagybányán, 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán. 1962-től 1984-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Elismert arcképfestő volt, valamint tájképeket, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket is alkotott. 1958-ban Antwerpenben mutatta be munkáit. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. 1953-tól Munkácsy-díjas művész. 1972-ben kitüntették a Munka Érdemrend Arany Fokozatával. Készített murális alkotásokat is, seccói, mozaikjai láthatóak Csepelen, az Országházban. Műveiből őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum. Irodalom: Ujváry B.: Kat. bev. tan., Bp., 1984.
(Budapest, 1943 – Orlando, 1999)
Grafikus, festő. Művészeti ismereteit festő édesapja, Keleti Jenő műtermében szerezte. Korai műveihez témákat a munkásemberek életéből, a külvárosi környezetből és a történelmi múltból merített. Kedvelte a litográfia és a linómetszet műfaját. 1971-től szerepelt a Stúdió tagjaként kiállításokon. 1974-től a fővárosban és Ráckevín rendezett önálló kiállításokat. 1996-tól az Egyesült Államokban élt.
(Pinkafő, 1888 – Palm Beach, Florida, 1973)
Festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Münchenben folytatta. Mesterei Mátray Béla, Lórántfi Antal és Balthazar Schmidt voltak. 1909-ben Párizsba ment, itt Prinet volt a tanára. Első képeit már ki is állították az Őszi Szalonban. Hazatérve az iparművészet minden ágával foglalkozott, 1912-ben ki is állította szobrait a Műcsarnokban. Budapesten működött rajztanárként. Tanulmányutakat tett Itáliába és Franciaországba. 1913-tól folyamatosan részt vett a hazai kiállítási életben. Első gyűjteményes tárlatát a Paál László Társaság rendezte 1927-ben. 1930-ban megkapta a Ráth-díjat. Az 1930-as években több gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten, 1930-tól 1933-ig minden évben több hónapot dolgozott a gyulai művésztelepen, amelynek 1931-től vezetője is volt. Római ifjú című szobrát a budai Várpalotában állították fel. A Magyar Képzőművészek Egyesületének pénztárosa és zsűritagja volt. 1945-től Ausztriában élt, majd 1949-ben az Egyesült Államokban telepedett le véglegesen. A daytoni egyetemen tanított, idős koráig megmaradt művészpedagógusnak. Rangos nemzetközi művészeti társaságok választották tagjaik sorába. Számos monumentális egyházi mű alkotója. Plakettek, emlékérmek, szobrok, domborművek (például Kossuthról) is születtek keze alól, de elsősorban a táj, azon belül is leginkább a hegyvidék festője volt. Több helyen állnak köztéri munkái, Budapest sok képet vásárolt tőle. Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galériában, amerikai gyűjteményekben és a kolozsvári múzeumban.
Horog (Nagyszentmiklós, 1884 – Budapest, 1972)
Festő, grafikus. 1901-1905 között a budapesti Mintarajziskolában tanult, ahol Balló Ede, Hegedűs László, Zemplényi Tivadar voltak a mesterei. Alkotásai 1903-tól folyamatosan szerepeltek jelentős országos kiállításokon, a magyar művészetet bemutató reprezentatív külföldi tárlatokon. 1905-ben Münchenbe ment, ahol A. Asbénél tanult. 1909-10-ben Berlinben dolgozott, Falus Elekkel közösen plakátokat és könyvillusztrációkat készített. Hazatérte után részt vett a kecskeméti művésztelep megalapításában. Ezután ezred-festőként Prágába helyezték. 1911-ben Párizsban, Brüsszelben és Londonban járt tanulmányúton. 1914-ben Itáliába látogatott. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a Képző- és Iparművész Szakszervezetek Szövetségének elnöke volt. 1920-ban a Szinyei Társaság és a Lechner Társaság alapító tagja. A Munkácsy Céh és a Magyar Arcképfestők Társaságának tagja. 1921-ben Németországban, főleg Münchenben és Nürnbergben dolgozott. Budapesten ekkor jelent meg rajzalbuma, Lehel Ferenc bevezetőjével. 1925-ben Hollandiában, 1931-ben ismét Olaszországban járt tanulmányúton. 1929-ben elnyerte a barcelonai világkiállítás aranyérmét. 1930-ban Párizsban és Münchenben tartózkodott. Utazásai mellett 1923-tól rendszeresen festett a Balatonnál. 1929-ben a szentendrei szabadiskolában tanított. 1928-1946 között a Szinyei Társaság kiállításait, Ernst Lajos halála után az Ernst Múzeum tárlatait rendezte. Nagyobb gyűjteményes kiállításai az Ernst Múzeumban voltak (1920, 1924, 1954). A II. világháború után Zsennyén, Sárospatakon, Nagymaroson, Szolnokon alkotott. 1945 után számos arcképet készített művésztársairól. Pályája kezdetétől sok karikatúrát rajzolt, melyek a 20. század első évtizedében a Borsszem Jankóban és a Kakas Mártonban, majd az 1910-es években a Vasárnapi Újságban, az 1930-as években a Pesti Naplóban jelentek meg. Mint karikaturista, a Horog álnevet használta. Művészeti írásait az 1920-as évek végétől a Pesti Napló, a Magyar Művészet és a Színházi Élet közölte. Díjai: Munkácsy-díjas (1952) és Érdemes művész (1964). Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg a Magyar Nemzeti Galéria. Nevét a Herman Lipót díj őrzi. 1980-ban hagyatéka a gyöngyösi Mátra Múzeumba került. Alkotásait őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Könyve: Herman Lipót: A művészasztal, Bp., 1958. Irodalom: H.L.: Önéletrajz, Est Hármaskönyve, 1923, Emlékkiállítás katalógusa (Bev.tan.: Pogány Ö. Gábor), Bp., 1974.
(? – Kecskemét, ?)
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán és nyaranta a kecskeméti művésztelepen tanult 1922-1927 között, Révész Imre főiskolai tanár irányításával. Nagykőrösön élt, rendszeresen szerepelt a helyi csoportos és egyéni kiállításokon. Kiállított 1926-ban, a nagykőrösi országos képzőművészeti kiállításon is, melynek megnyitóján félezren jelentek meg. A Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete Kecskeméti Csoportjának 1948. évi nyári tárlatán több művét mutatta be. Később elismert művészpedagógiai tevékenységet folytatott Kecskeméten.
(Baja, 1930 – ? 2006)
Festő, éremművész. Autodidakta művész. Első kiállítása 1972-ben nyílt szülővárosában, majd Budapesten, Székesfehérváron, Pécsen és Németország több városában voltak tárlatai (München, Wiesbaden). Számos plakett, érem, emléktábla és dombormű került ki a keze alól. Az Aradi vértanúk plakettsorozat, valamint Mészáros Lázár portré domborműve a Hadtörténeti Múzeumban találhatók. Festészetének középpontjában a táj- és portréfestés állt.
(Szentes, 1920 – Szentes 1997)
Festő. Koszta József festőművész útmutatásai mellett kezdett festeni Szentesen, majd a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán végzett Rudnay Gyula tanítványaként. Az olasz Művészeti Szervezet tiszteletbeli tagja volt. 1944 óta kiállító művész. Több európai városban szerepelt munkáival. 1963-től Svédországban dolgozott. Több alkotását őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Halász Szabó Sándor Read More »
