durkokaroly

(Gyula, 1900 – 1962)

Festő. Mestere Aba-Novák Vilmos volt. Fotózással és művészettel foglalkozott egész életében. Főleg akvarelleket festett, melyek témája Gyula környéke, a Duna part, az alföldi táj, a természet volt. 1957-ben barátjával disszidált, két évig Brüsszelben élt. Egyéni kiállítása volt a budapesti Műcsarnokban, és 1971-ben a Dürer Teremben. A KöröspArt Galéria Kollektív tárlaton, a Dürer Teremben 2008-ban mutatta be fellelt műveit. A „Régi gyulai mesterek” című kiadványunkban is szerepelt akvarelljeivel.

Előadóművész, író, illusztrátor. A gyerekműsorokból, koncertekről Tücsök Petiként ismert.     „…Berényi Nagy Péter életútjáról elmondta, a diploma megszerzése után rövid ideig tanított, majd népművelőként dolgozott, de három évtizede már szellemi szabadfoglalkozásúként él. Fábián Zsolt kérdésére válaszolva elmondta, önkifejezőnek tartja magát, meséket és verseket ír, saját könyveit ő rajzolja, sőt mások köteteit is illusztrálja. Gyerekeknek gitározik és énekel, a dalokat is ő szerzi. Igénye volt rá, hogy ne csak gyerekeknek írjon zenét, ezért megalakította a Világa zenekart…”

(Berényi Nagy Péter, a sokoldalú művész – részlet a www.mezobereny.hu oldalon olvasható író-olvasó találkozó tudósításából, 2019.10.04).

(Galsa, 1861 – Alag 1942)

Festő. A Mintarajziskolában tanult Budapesten. Mestere: Greguss János. Művészeti tanulmányait később Münchenben, Nauen magániskolájában, majd 1886-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta. 1887-ben a müncheni akadémia vásárolta meg egy rajzát. Esterházy-díjat nyert 1894-ben egy akvarell-sorozatával. 1893-1931 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán a vízfestést tanította. Főként akvarell- és gouche tájképei ismertek. Emellett olajképeket is festett. Különböző lapok számára (Új Idők ) illusztrációkat készített. 1888-tól rendszeresen szerepelt kiállításokon. Gyűjteményes tárlata volt Budapesten (1904) és Aradon (1908). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

(Soroksár,1932 – Budapest, 2013)

Festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, tanárai Pap Gyula, Fónyi Géza és Bernáth Aurél voltak. 1972-től a szentendrei művésztelep tagja. A fővárosban, vidéken és külföldön (Párizs) is voltak kiállításai. Tájak, csendéletek, enteriőrök és portrék mellett foglalkozott grafikával, plasztikával, gobelinnel és üveggel is. Munkáival több díjat is nyert, emellett volt Derkovits-ösztöndíjas és Munkácsy-díjat is kapott.

(Szászsebes,1936)

Grafikus. 1960-ban végzett Bukarestben a Képzőművészeti Akadémián, mestere Kazár László volt. Ezután reklámgrafikával foglalkozott, 1970-től Kolozsváron tanított. 1988-ban áttelepült Magyarországra. Rendszeresen részt vett erdélyi, majd magyarországi kiállításokon, és külföldön is voltak kiállításai. Irodalmi művekhez és erdélyi újságoknak, folyóiratoknak készített illusztrációkat, ismert magyar személyekről pedig fametszeteket. Munkái láthatóak a Nemzeti Galériában, vidéki múzeumokban és magángyűjteményekben.

(Budapest, 1903 – Budapest, 1999)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1925-ben. Mesterei: Csók István, Rudnay Gyula. A húszas évektől rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. Hosszabb szünet után 1948-tól indult újra festői pályája. Egyéni kiállításokkal 1964-től jelentkezett. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a Fővárosi Képtár gyűjteményében.

Gyűjteményes kiállításai: 1968-69 –ben az NDK-ban, 1969. VI. ker. Hazafias Népfront,1971-ben Lokasevicén Csehszlovákiában, 1973. Fényes Adolf terem Budapest, 1974. FÉSZEK Művészclub, 1975. Ferencvárosi Pincetárlat, 1976. Képcsarnok Salgótarján. Megnyitotta Pogány Ö. Gábor, 1977. FÉSZEK Művészklub,1978. Ferencvárosi Pincetárlat. Utolsó kiállítása a Józsefvárosi Galériában 1996-ban volt a Soros Alapítvány támogatásával. Megnyitotta Ecseri Elemér.

Tanulmányúton járt Olaszországban,Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában.

Festészetét pregnáns érzelmi telítődés, s az emóciók finom árnyaltsága jellemzi. Akvarelljeiből a csendes szemlélődés derűje sugárzik. Drámai töltésű olajképei az expresszionizmushoz közelítenek.

Szegeden volt rajztanár, a deportálásban hunyt el. Kisjenői Klein Ernő olykor dramatikus tartalmú figurális és tájképekkel jelentkezett. Juhász Gyulát ábrázoló portréja helyi magántulajdonban van. A Móra Ferenc Múzeum „Szántóföld” c. pasztelljét őrzi.

(Marosvásárhely, 1852 – Budapest, 1933)

Festő, illusztrátor, író, tanár. Előbb Barabás Miklósnál, majd 1869-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. 1875-ben Párizsban, az École des Beaux-Arts-ban képezte magát. Hazatérve, 1876-ól gimnáziumi rajztanárként, majd 1890-ben történt nyugdíjaztatása után hivatásos festőművészként működött a fővárosban. Rómában járt tanulmányúton. 1904-ben a Nemzeti Szalon Ernst Lajos-díjjal jutalmazta, 1906-ban ugyanitt gyűjteményes kiállítása nyílt. A Műcsarnokban Wahrmann-díjat és 1908-ban társulati nagydíjat kapott. 1909-ben Nemes Marcell-díjjal tüntették ki. 1914-ben a velencei biennálén nagyobb kollekcióval vett részt, 1920-21-ben Karlsruhéban, Mannheimben és Düsseldorfban mutatta be műveit. Tőle származnak a szegedi pályaudvar faliképei. 1932-ben a Műcsarnok retrospektív kiállítást rendezett műveiből. Mint illusztrátor és író, tevékeny munkása volt a sajtónak. A kiállítási kritikák és művészportrék mellett írt a Technische Mittheilungen für Malerei című szaklapba is. Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, egy-egy képe a főváros, illetve a Történelmi Képcsarnok tulajdonában van.

Adrienn (Zenta, 1877 – ?)

Festő, Kacziány Ödön festő lánya. Budapesten atyjánál, majd Münchenben és Berlinben tanult. Tájképekkel és csendéletekkel szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.

(Újarad, 1912 – Budapest, 1988)

Festő. 1927-ben az Iparművészeti Iskola grafikai osztályát végezte, majd 1928-29-ben Szőnyi István magániskolájába járt. 1930-37 között látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterei Réti István, Varga Nándor Lajos voltak. Hollandiában és Párizsban járt tanulmányúton. 1932-től rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság, a Nemzeti Szalon, a Fővárosi Képtár, a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1932-ben a Szinyei Társaság kitüntető elismerésében részesült, 1935-1936-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas művésze volt. 1937-ben Nemes Marcell-díjat kapott, valamint a többi közt elnyerte a Szinyei Társaság nagydíját és a Székely Bertalan plakettet. Budapesten működött, 1940-1944 között Nagybányán tevékenykedett. Bemutatkozott 1942-ben Nagybányán, 1943-ban a kolozsvári Műcsarnok megnyitó kiállításán. 1962-től 1984-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Elismert arcképfestő volt, valamint tájképeket, csendéleteket, életképeket festett. Rézkarcokat, akvarelleket, fametszeteket is alkotott. 1958-ban Antwerpenben mutatta be munkáit. 1966-ban a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása. 1953-tól Munkácsy-díjas művész. 1972-ben kitüntették a Munka Érdemrend Arany Fokozatával. Készített murális alkotásokat is, seccói, mozaikjai láthatóak Csepelen, az Országházban. Műveiből őriz a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum. Irodalom: Ujváry B.: Kat. bev. tan., Bp., 1984.