Kisújszállás, (1891)
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1913-tól, majd 1921-1932 között a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Imre vezetésével. 1928-ban olaszországi tanulmányúton járt. Gyakori témája volt az alföldi táj. 1929-ben gyűjteményes bemutatója nyílt a Nemzeti Szalonban.
(Hódmezővásárhely, 1884 – Budapest, 1960)
Festő. Festőművész, rajztanár. Az Országos Mintarajz Iskola és Rajztanár képzőben szerzett oklevelet, majd továbbképzősként a Képzőművészeti Főiskolán 1902-1907 között Révész Imre és Ferenczy Károly növendéke volt. A milánói világkiállítás magyar képzőművészeti csoportjában, mint főiskolás egy tájképpel szerepelt. 1914-ig több vidéki városban volt rajztanár. Máramarosszigeten és Pozsonyban is tanított. Az első világháborúban harctéri szolgálatot teljesített, utána 1920-44-között a budapesti Árpád Gimnázium tanára volt. 1904-től vett részt kiállításokon, számos alkalommal állított ki a Nemzeti Szalonban. Itt 1925-ben, majd 1926-ban szülővárosában volt gyűjteményes kiállítása. Tagja volt az Országos Rajztanár Vizsgabizottságnak, továbbá az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság Zsűri Bizottságának. Részt vett a Hódmezővásárhelyi Művészek Társaságának alapításában. 1938-39-ben a Magyar Képzőművészeti Egyesület elnöki, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak pedig 1943-ban titkári tisztségét töltötte be. A gyulai művésztelep és festőiskola munkájában 1932 – 1934 között vett részt. A második világháborút követően az óbudai Árpád Gimnáziumban tanított tovább. 1905-ben megnyerte az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Gerenday-plakátpályázatát, 1924-ben Halmos Izidor-díjban, 1930-ban Ráth-díjban részesült, 1940-ben megkapta a Magyar Képzőművészeti Egyesület aranyérmét. Az erdők üde zöldjét, a napfény simogatta lombokat lírai megközelítésben jelenítette meg. Érzékenyen reagált alkotásaiban az évszakok változására is, különösen „anyagszerűek” havas tájfestményei. Szülőföldjét idéző festményei az Endre Bélai hagyományokat követik, oldott hangulatú tájképei Ferenczy Károlyt idézik. Nem a táj drámaisága, hanem inkább rejtett szépségei jelentek meg e témakörben fogant művein. Két festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
(Keszthely, 1932)
Festő. Autodidakta. 1959-től él és alkot Siófokon. 1963-ban Rippl-Rónai-díjat kapott, 1997-ben Balaton-díjjal tüntették ki. Az 1980-as években sok díjat nyert a dunántúli csoportos tárlatokon. 1954-től kiállító művész. Első egyéni kiállítását 1961-ben, a kaposvári múzeumban rendezte. Csoportos kiállításon szerepelt 1977-ben, 1985-ben, 1988-ban és 1990-ben a Műcsarnokban. Egyéni kiállítása volt 1991-ben a balatonboglári kápolnában, 1992-ben és 1997-ben a siófoki Kálmán Imre Múzeumban. Művei megtalálhatók a szolnoki, a kaposvári, a debreceni múzeum gyűjteményében.
(Hódmezővásárhely, 1947 – Hódmezővásárhely, 2006)
Festő. A szegedi tanárképző főiskolán végzett 1970-ben. Mestere: Vinkler László. 1980-ban Koszta-emlékéremmel tüntették ki, 1990-ben megkapta Csongrád megye alkotói díját. Hódmezővásárhelyen működik. Az 1970-es évektől állandó résztvevője a vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, a szegedi és a békéscsabai csoportos kiállításoknak. Egyéni tárlata volt 1973-ban és 1983-ban a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, 1975-ben, 1982-ben és 1988-ban Budapesten. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi múzeum gyűjteményében.
(Bécs, 1888 – Párizs környéke, ?)
Festő, grafikus, bábművész, író. Művészeti tanulmányait Hollósy Simon técsői növendékeként kezdte. Münchenben és Párizsban képezte magát. Első önálló kiállítása 1920-ban a Wiener Szalonban nyílt, 1922-ben a Belvederében állított ki. Külföldi tárlatok során vett részt Velencében, Berlinben, Nürnbergben, Varsóban. Könyvillusztrációként közreadott linóleum- és ólommetszeteiről vált széles körben ismertté. Tagja volt a KUT-nak. 1929-ben a budapesti Tamás Galériában nyílt önálló kiállítása. Pályáját 1919-től, a Wayang játékok című előadástól kezdve végigkísérték a bábművészeti kísérletek is. 1931-ben Párizsban telepedett le és bekapcsolódott az Arc-en-Ciel bábegyüttes munkájába. Bábokat tervezett 1934-ben a Magyar legenda, 1937-ben Az ember ragédiája előadáshoz. Visszaemlékezését Hollósy Simonra A festőkapitány címmel, a Nyugat folyóiratban adta közre 1933-ban. Szépirodalommal is foglalkozott, több regénye jelent meg: Lula, Senkiember János. Irodalom: Rabinovszky Máriusz: Kiállítások, Nyugat, 1929.
Cselényi Walleshausen Zsigmond Read More »
(Cegléd, 1916 – Budapest, 1975)
Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1946-ban. Mesterei: Berény Róbert, Burghardt Rezső, Koffán Károly. 1947-ben elnyerte a köztársasági elnök művészeti díját. 1947-48-ban Kmetty János mellett dolgozott ösztöndíjas tanársegédként. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanított rajzot haláláig. Első egyéni kiállítását 1959-ben rendezte. 1960-ban a Medgyessy Teremben, 1967-ben a ceglédi múzeumban nyílt egyéni tárlata.
(Harta, 1896 – Budapest, 1944)
Festő, grafikus. Rudnay Gyula és Olgyai Viktor tanítványa volt. Dalmáciában járt tanulmányúton, ösztöndíjjal grafikai tanulmányokat végzett Londonban. Díj: londoni állami ösztöndíj (1931). 1935-ben a fővárosban festő- és szobrászképző iskolát alapított. 1923-tól szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást.
(Szeged, 1920 – Szeged, 1991)
Festő. 1951-55-ig a szegedi tanárképző főiskola növendéke volt. Mestere: Vinkler László. 1976-ban megkapta a Csongrád Megyei Tanács alkotói díját, 1980-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatát. Előbb Üllésen, majd 1969-től Szegeden dolgozott rajzpedagógusként. 1952-től állított ki, kiállításai voltak a szegedi Gulácsy Teremben, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, Budapesten a Mednyánszky Teremben és a Magyar Nemzeti Galériában. 1975-82 között rendszeres kiállító a Szegedi Nyári Tárlatokon, 1975-87 között a vásárhelyi Őszi Tárlatokon. Festészetére a konstruktivitás jellemző.
(Budapest, 1896 – Berlin, 1954)
Grafikus, karikaturista. 1919-ben Berlinben fotó műtermet nyitott, 1933-tól az USA-ban karikaturistaként működött. Fennmaradt 1917-ben rajzolt Csontváry-portréja. Egyes művészettörténészek szerint ő festhette a száznál több ún. pszeudo-Csontváry képet, amiket sokáig eredetinek tartottak.
(Újpest, 1918)
Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1949-ben. Mesterei: Benkhard Ágost, Burghardt Rezső, Elekfy Jenő, Szőnyi István. Burghardt Rezső mellett tanársegédként működött. 1950 óta szerepel hazai és külföldi, főleg itáliai csoportos kiállításokon. Bemutatta műveit a többi közt 1952-ben, 1955-ben és 1960-ban a Műcsarnokban, 1952-ben és 1968-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön gyakran szerepelt Rómában, Padovában, Firenzében, Veronában, valamint Londonban, Bécsben, Tokióban. 1964-ben Milánó, 1965-ben Forli város, 1971-ben Firenze város díjazottja. 1975-ben elnyerte a fiorentinói nemzetközi festészeti kiállítás első díját. 1981-ben a firenzei Medici Művészeti Akadémia tagjává választották. 2002-ben az Újpest Galériában rendeztek kiállítást képeiből. Több műve található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.
