durkokaroly

(Bécs, 1888 – Párizs környéke, ?)

Festő, grafikus, bábművész, író. Művészeti tanulmányait Hollósy Simon técsői növendékeként kezdte. Münchenben és Párizsban képezte magát. Első önálló kiállítása 1920-ban a Wiener Szalonban nyílt, 1922-ben a Belvederében állított ki. Külföldi tárlatok során vett részt Velencében, Berlinben, Nürnbergben, Varsóban. Könyvillusztrációként közreadott linóleum- és ólommetszeteiről vált széles körben ismertté. Tagja volt a KUT-nak. 1929-ben a budapesti Tamás Galériában nyílt önálló kiállítása. Pályáját 1919-től, a Wayang játékok című előadástól kezdve végigkísérték a bábművészeti kísérletek is. 1931-ben Párizsban telepedett le és bekapcsolódott az Arc-en-Ciel bábegyüttes munkájába. Bábokat tervezett 1934-ben a Magyar legenda, 1937-ben Az ember  ragédiája előadáshoz. Visszaemlékezését Hollósy Simonra A festőkapitány címmel, a Nyugat folyóiratban adta közre 1933-ban. Szépirodalommal is foglalkozott, több regénye jelent meg: Lula, Senkiember János. Irodalom: Rabinovszky Máriusz: Kiállítások, Nyugat, 1929.

(Cegléd, 1916 – Budapest, 1975)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1946-ban. Mesterei: Berény Róbert, Burghardt Rezső, Koffán Károly. 1947-ben elnyerte a köztársasági elnök művészeti díját. 1947-48-ban Kmetty János mellett dolgozott ösztöndíjas tanársegédként. 1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanított rajzot haláláig. Első egyéni kiállítását 1959-ben rendezte. 1960-ban a Medgyessy Teremben, 1967-ben a ceglédi múzeumban nyílt egyéni tárlata.

(Harta, 1896 – Budapest, 1944)

Festő, grafikus. Rudnay Gyula és Olgyai Viktor tanítványa volt. Dalmáciában járt tanulmányúton, ösztöndíjjal grafikai tanulmányokat végzett Londonban. Díj: londoni állami ösztöndíj (1931). 1935-ben a fővárosban festő- és szobrászképző iskolát alapított. 1923-tól szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1929-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást.

(Szeged, 1920 – Szeged, 1991)

Festő. 1951-55-ig a szegedi tanárképző főiskola növendéke volt. Mestere: Vinkler László. 1976-ban megkapta a Csongrád Megyei Tanács alkotói díját, 1980-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatát. Előbb Üllésen, majd 1969-től Szegeden dolgozott rajzpedagógusként. 1952-től állított ki, kiállításai voltak a szegedi Gulácsy Teremben, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban, Budapesten a Mednyánszky Teremben és a Magyar Nemzeti Galériában. 1975-82 között rendszeres kiállító a Szegedi Nyári Tárlatokon, 1975-87 között a vásárhelyi Őszi Tárlatokon. Festészetére a konstruktivitás jellemző.

(Budapest, 1896 – Berlin, 1954)

Grafikus, karikaturista. 1919-ben Berlinben fotó műtermet nyitott, 1933-tól az USA-ban karikaturistaként működött. Fennmaradt 1917-ben rajzolt Csontváry-portréja. Egyes művészettörténészek szerint ő festhette a száznál több ún. pszeudo-Csontváry képet, amiket sokáig eredetinek tartottak.

(Újpest, 1918)

Festő, illusztrátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1949-ben. Mesterei: Benkhard Ágost, Burghardt Rezső, Elekfy Jenő, Szőnyi István. Burghardt Rezső mellett tanársegédként működött. 1950 óta szerepel hazai és külföldi, főleg itáliai csoportos kiállításokon. Bemutatta műveit a többi közt 1952-ben, 1955-ben és 1960-ban a Műcsarnokban, 1952-ben és 1968-ban az Ernst Múzeumban. Külföldön gyakran szerepelt Rómában, Padovában, Firenzében, Veronában, valamint Londonban, Bécsben, Tokióban. 1964-ben Milánó, 1965-ben Forli város, 1971-ben Firenze város díjazottja. 1975-ben elnyerte a fiorentinói nemzetközi festészeti kiállítás első díját. 1981-ben a firenzei Medici Művészeti Akadémia tagjává választották. 2002-ben az Újpest Galériában rendeztek kiállítást képeiből. Több műve található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében.

(Cegléd, 1951)

Festő, grafikus, tűzzománc készítő, fotós, restaurátor. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1976-ban. Mesterei: Sarkantyu Simon, Patay László, Barcsay Jenő. 1978-1981 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Budapesten él, 1976-tól rajzpedagógusként dolgozik. 1976-tól résztvevője az országos csoportos kiállításoknak. Több alkalommal volt egyéni tárlata Gödöllőn és Budapesten. Több nagyméretű frízt, térplasztikát készített középületekre tűzzománc és vörösréz felhasználásával.

(Békéscsaba, 1935)

Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait az egri tanárképző főiskolán kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mestere: Jakuba János. 1962-ben Munkácsy-emlékplakettet, 1963-ban Szeged város díját, 1967-ben Medgyessy-emlékérmet kapott. Az 1970-es és 1980-as években is több kiállítási díjjal ismerték el munkásságát. Pályáját Békéscsabán kezdte, 1971 óta Budapesten működik. 1959-től kiállító művész, rendszeres résztvevője a szlovák nemzetiségű művészek csoportos tárlatainak is. 1961-1995 között több egyéni kiállítása volt Békéscsabán, Szegeden és a fővárosban. Több európai nagyvárosban is bemutatta műveit. Képei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a békéscsabai múzeum és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria gyűjteményében.

(Tolmács, 1877 – Budapest, 1946)

Festő. Művészeti tanulmányait 1899-1902 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd Párizsban folytatta. Budapesten működött, 1901-től szerepelt rendszeresen a fővárosi és vidéki csoportos kiállításokon. Több műve található a Magyar Nemzeti Galéria és az esztergomi múzeum gyűjteményében.

(Petrilla, 1918)

Festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát a háború miatt megszakítással végezte 1949-ben. Mesterei: Szőnyi István, Nagy Sándor, Varga Nándor Lajos. A végzés után néhány évig tanársegédként működött Szőnyi István mellett. Az 1950-es évektől szerepelt a Műcsarnok országos tárlatain és a vidéki kiállítóhelyeken. Első egyéni kiállítását 1959-ben rendezte. Egyéni tárlata volt 1976-ban Bolognában, 1972-ben Kölnben, 1975-ben és 1978-ban Parmában, 1990-ben a budapesti Csók Galériában. Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a debreceni Déri Múzeum gyűjteményében. Irodalom: Doór Ferenc: Önéletrajz, 1998.