durkokaroly

Szeged, 1947 – ? ,2008

A művészről: 1947-ben Szegeden született. Iskoláit is ebben a városban végezte. 9 éves kora óta a rajzot „hivatásnak” érezte. A Tömörkény István Művészeti Iskolában a híres szobrász, Tápai Antal tanítványaként szobrász szakon végzett. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészeti szakon tanult Vámossy György építésztörténész segítségével. Grafikát: Kass János és Kopasz Márta, festészetet: Wlasics Károly, kerámiát: Horváth Sándor, zomácművészetet: Stefániai Edit segítségével.

Az 1980-as években Kétegyházára került. Ott szervezte Kalcsó József festőművésszel az első alkotótábort. Utána ez már hagyománnyá vált, más-más helyszíneken: Bánkút, Hévíz, Gyula, Mártély, Zebegény, Gyenesdiás, Pusztaszer stb.

2000-ben került Pusztaszer, ez a szép, történelmi nevezetességű település a művész úr életének közelébe. Egy másik híres festőművész, aki sajnos már szintén nincs közöttünk, Németh Zoltán által.

20. század eleje

A művészről: festő, grafikus. Tanulmányait Münchenben, Hollósy Simonnál folytatta, és Nagybányán a szabadiskolában képezte magát 1905-1918-ig. A 20-as években Debrecenben dolgozott, ahol számos kiállítása volt. A Nemzeti Szalon egyik alapító tagja.

Budapest, 1889 – 1947

A művészről: festő, ötvös. A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult. Mesterei: Hibján Samu, Gróh István. A két háború közötti időszak népszerű életkép- és tájfestője lett. Többször volt kiállítása a Műcsarnokban.

Losonc, 1895 – Budapest, 1978

Életrajz: festő, grafikus, művészeti író. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Mesterei Olgyai Viktor, Réti István voltak. 1924-29 között a Képzőművészeti Főiskolán tanársegéd, majd megbízott oktatóként dolgozott. 1922-ben a kecskeméti művésztelepen alkotott. 1931-48 között a grafikai tanszékvezető tanára. 1929-31 között tanulmányi ösztöndíjjal Angliában volt. Több európai országban és az Egyesült Államokban járt tanulmányúton. 1938-től a Magyar Grafikusművészek Egyesületének elnöke volt. 1940-ben a Royal Society of Painter-Etchers and Engravers tagjává, majd tiszteletbeli tagjává választották 1970-ben. Saját rajziskolát vezetett, Varga Akadémia néven 1951-től 1974-ig. 1930-től több tucat egyéni kiállításon szerepelt (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Fővárosi Képtár, Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galériá, Petőfi Irodalmi Múzeum, London). A Velencei Biennálén képviselte hazánkat 1926-ban. Díjai: Székely Bertalan-díj (1919), Szinyei Társaság grafikai díja (1924), a világkiállítás bronzérme, Barcelona (1929), Érdemes művész (1971).

Mosonmagyaróvár, 1931 – Hódmezővásárhely, 2013

A művészről: festő, grafikus.1956-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Pap Gyula, Szőnyi István és Pór Bertalan voltak. 1956-tól 61-ig Derkovits ösztöndíjas volt. 1965-ben Munkácsy díjat, 1988-ban érdemes művész címet kapott. Tanulmányutat tett Németországban és Párizsban. 1964-től nyugdíjba vonulásáig Szegeden a Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. Hódmezővásárhelyen dolgozik, Vásárhelyi Iskola egyik meghatározó egyénisége. Fő témája mindig az alföldi táj és a paraszti élet volt, de idővel az embert körülvevő tárgyak is fontos szerepet kaptak képein. Realista ábrázolásmódjában mindig érezhető érzékenysége és lírai látásmódja, amitől művei sajátos stílust kapnak. Mozaik terveket és szobrokat is készített. Számos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Munkásságáért több kitüntetést kapott: Derkovits-ösztöndíj (1958-61), Munkácsy-díj (1965), Tornyai-plakett (1962), Érdemes Művész (1988). Művei megtalálhatóak a Nemzeti Galériában, Szentesen és Hódmezővásárhelyen.

Bánffyhunyad, 1896 – Hidegség, 1944

A művészről: Grafikus, Kolozsváry András és Zsigmond testvére. A fővárosi Iparművészeti Iskolában, Münchenben és a nagybányai szabadiskolában végezte művészeti tanulmányait. Feleségül vette Tevan Ilonát, hosszabb ideig élt Párizsban. 1926-ban és 1927-ben a Nemzeti Szalonban, majd Párizsban szerepelt kollektív kiállításon. Francia és más külföldi folyóiratok közölték műveit. A KÚT tagja volt, részt vett a művésztársaság kiállításain. Számos grafikai munkája a Magyar Nemzeti Galériában található.

Budapest, 1912 – 2002

A művészről: festő, grafikus. Gallé Tibor, Bortnyik Sándor és Örkényi-Strasser István szabadiskolájában kezdte művészeti tanulmányait, majd 1937-1939 között Párizsban, az École Technique Supérieur Art et Publicité-ban fejezte be. 1947-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskola, 1949-től 1974-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1952-ben Kossuth-díjjal, 1955-ben
Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1958-ban feleségével, Tury Máriával közösen Diplome d Honneur-t nyert Brüsszelben a világkiállításon. 1972-ben érdemes művész, 1976-ban kiváló művész címmel tüntették ki. Első egyéni kiállítását 1946-ban rendezte. Legjelentősebb egyéni tárlatai: Róma, 1963-64, Budapest, 1986, Washington, 1990 és 1994, Budapest, 2001. Középületekben fennmaradt számos mozaikja, gobelinje és freskója. Könyvgrafikával és plakáttervezéssel is foglalkozott. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a jeruzsálemi Yad Vashem Múzeum és számos hazai képtár gyűjteményében .

Tímár,1933

Életrajz: Grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1958-ban. Mesterei: Ék Sándor, Fónyi Géza, Hincz Gyula, Koffán Károly. 1959-ben szerepelt először csoportos kiállításon a Műcsarnokban. 1960-ban a Magyar Nemzeti Galériában és a Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon is bemutatták műveit. Első egyéni kiállítását 1971-ben rendezte.
Budapest körpanorámája címmel nagyméretű vedutát készített a főváros egyesítésénekcentenáriumára.

Székesfehérvár, 1907 – Budapest, 1992

A művészről: festő, grafikus. Tanulmányait 1925-től az Iparművészeti Főiskolában, 1928-1930-ig a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Benkhard Ágost volt. Európa több országában, a többi közt Olaszországban és Hollandiában járt tanulmányúton. 1957-től húsz éven keresztül, rendszeresen látogatta a kecskeméti művésztelepet. Első kiállítása 1933-ban volt az Ernst Múzeumban, melyet számos csoportos és egyéni tárlat követett az évek során a Fényes Adolf Teremben és a Dürer Teremben. 1948-1957-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Készített életképeket, portrékat és monumentális műveket (mozaik, secco, pannó). Munkásságát több díjjal jutalmazták a Szinyei Társaság Tavasz Szalonjának Díja, Kossuthdíj, Munka Érdemrend Arany Fokozata. Művei a Nemzeti Galériában, Szolnokon és Székesfehérváron találhatóak.

Budapest, 1942

Életrajz: festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1960-1966 között. Mesterei Kmetty János, Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. Alapító tagja a Belvárosi Művészek Társaságának és a Magyar Festők Társaságának. A soproni, a hajdúsági és a szentendrei művésztelep munkájában vesz részt. 2002-ben a jeruzsálemi festészeti fesztivál, 2004-ben a Salvador Dali emlékére rendezett kiállítás díjazottja. 1966 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Jelentősebb csoportos tárlatok: Műcsarnok (1977 és 2001), Párizs (1994 és 1996), Kecskemét (2001). Művei találhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Hadtörténeti Múzeum és a Kecskeméti Képtár gyűjteményében.