durkokaroly

(Mátészalka, 1933)

Festő, grafikus, kerámikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1958-ban. Mesterei: Bencze László, Fónyi Géza, Bán Béla. 1965-ben Csók István-díjat kapott, 1966-1969 között Derkovits-ösztöndíjas volt. 1969-ben Egry-díjjal, 1973-ban a szegedi Nyári Tárlat díjával, 1981-ben a hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díjával ismerték el tevékenységét. A főváros mellett Veszprémben működik. Évtizedek óta részt vesz a mártélyi és a hajdúböszörményi művésztelep munkájában. 1958-tól kiállító művész. 1961 és 1994 között valamennyi vásárhelyi Őszi Tárlat résztvevője volt. Első egyéni kiállítását 1963-ban, a Mednyánszky Teremben rendezte. Egyéni kiállítása volt 1990-ben a vásárhelyi Tornyai Múzeumban.
Csoportos tárlaton szerepelt 1961-ben, 1964-ben, 1966-ban és 1988-ban az
Ernst Múzeumban, 1962-ben és 1963-ban a Műcsarnokban, 1974-ben a Magyar Nemzeti Galériában. Több kerámia munkája látható középületekben. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi és a nyíregyházi múzeum gyűjteményében.

(Kecskemét, 1963)

Festő. Mesterei Bozsó János (Munkácsy-díjas) és G. Móricz Róbert festőművészek. Faszobrászatot is tanult. Festészetében kiemelt jelentősége van a fénynek. Romantikus elemekkel tarkított ralista festészet Bán Tiboré. A tájképfestést érzi legközelebb magához, de portréi, életképei hasonlóképpen festőiek és kifejezőek. Ecsetkezelése finom.

Festményei Ausztrián, Németországon, a volt Jugoszlávián kívül Japánba is eljutottak.

(Ungvár, 1943 – Budapest, 2007)

Festő, grafikus. 1963-tól a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Kádár György tanítványa volt. Derkovits-ösztöndíjat kapott, tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. Egyéni tárlatokon szerepel, és csoportos kiállításokon is részt vett a Magyar Nemzeti Galériában, Frankfurtban, San Franciscóban, Londonban.

(Debrecen, 1896 – ?)

Festő, grafikus. Tanulmányait Budapesten, Kecskeméten és Rómában végezte. Itáliában a középkori miniatúrák érdekelték leginkább. Fő működési területe az egyházzal kapcsolatos grafikai művek, emléklapok, díszoklevelek, illusztrációk. 1923-tól vett részt kiállításokon Budapesten, akvarelljeit és temperáit mutatta be.

(Balassagyarmat, 1905 – Budapest, 1991)

A Képzőművészeti Főiskolán 1925 és 1926 között Rudnay Gyula, Csók István, Vaszary János növendéke volt, majd tízévi megszakítással Benkhard Ágostonnál fejezte be tanulmányait. 1931-től 1934-ig római ösztöndíjas, ami vallásos tárgyú témaválasztásában éppúgy nyomot hagyott, mint a megformálás rajzos pontosságában és a kifejezés realisztikus részletgazdagságában. Festészete mégsem jellemezhető a realizmus fogalmával, amely csak egyik összetevője volt mély emberismereten nyugvó képeinek. Munkásságában a fantasztikumnak éppúgy nagy szerep jutott, mint a groteszk iránti fogékonyságának, nem beszélve kifogyhatatlan mesélőkedvéről. Különösen későbbi képein engedett teret a történetek szabad folyásának, amelyek megjelenítését az elburjánzó motívumok barokkos gomolygására bízta. Sejtelmes, meseszerű képeivel pályája vége felé nagy népszerűséget vívott ki magának, noha legerősebb korszaka a harmincas évek maradt.

(Budapest, 1928 – 1984)

Grafikus, szobrász. A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1952-ben, mesterei Berény Róbert, Kmetty János és Koffán Károly voltak. 1960-tól három évig Derkovits ösztöndíjas volt, és több országban is járt tanulmányúton. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Műcsarnok), vidéken és külföldön is (Bécs), de részt vett csoportos tárlatokon is (Berlin, Tokió, Párizs). Több művészeti csoport munkájában vett részt. Legszívesebben linómetszeteket, rézkarcokat, monotípiákat készített, de ex librisei is jelentősek voltak. Munkásságát több kitüntetéssel is díjazták (Munkácsy-díj 1966, Érdemes Művész 1972).

(Magyarkanizsa, 1947)

Pasztell, papír 31 x 69 cm, jelzés balra lent: Pósa, hátul művész etikett és jelzés: Alföldi táj Pósa 2008

A kép mérete kerettel 53,5 x 91,5 cm

(Gyula, 1941 – 2019)

festő. Tanári diplomáját Egerben szerezte 1969-ben. Mesterei: Blaskó János, Nagy Ernő, Mokos József. Európai tanulmányutat tett. 1975 óta rendszeres résztvevője volt a dél-alföldi tárlatoknak, de számos egyéni bemutatkozása is volt. Békéscsabán élt és alkotott.

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott művészeti tanulmányokat, majd a szolnoki művésztelepen tanult. Mesterei: Révész Imre, Réti István, Szlányi Lajos, Zombory Lajos.1919-től Miskolcon dolgozott rajztanárként. Alapító tagja volt a Miskolci Művészek Társaságának. 1913-tól állított ki a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok csoportos tárlatain. 1926-ban Egerben, 1934-ben Miskolcon volt gyűjteményes kiállítása. 1940-ben Ráth-díjat, 1941-ben Eszterházy életképdíjat kapott. Művei találhatók a miskolci múzeum gyűjteményében

(Kiskunmajsa, 1908 – Budapest, 1970)

festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Számos díjjal jutalmazták: idegenforgalmi plakátjaival kétszer nyerte meg a Nemzetközi Idegenforgalmi Kongresszus arany vándorserlegét, 1934-ben Rómában, 1936-ban Luzernban. A Párizsi Világkiállításon (1927) Grand Prix-díjat kapott a nemzetközi Publicité Pavilonban kiállított plakátjaiért. 1939-ben három plakátjára Grand Prix-t kapott a milánói triennálén. Munkácsy-díjjal tüntették ki, elnyerte az Iparművészeti Társulat aranyérmét, a Köztársasági Érdemérem és a Munka Érdemérem Arany Fokozatának tulajdonosa, kétszeres Kossuth-díjas művész. 1946-55 között az Iparművészeti Főiskola, majd több éven át a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. 1951-től szerepelt országos kiállításokon. Számos műve került a Magyar Nemzeti Galériába.